Erzsébet körút 32.

Fedezd fel!

Vázába rejtett történetek

… Régen volt már, mikor nyár közepén nyakamba vettem a várost, hogy megtaláljam a legmegfelelőbb, legkevésbé kényelmetlen alkalmi cipőt. Bár plázázni talán valamivel egyszerűbb lett volna, mégis a körutat választottam. Titokban azt reméltem, utam során sok szép épület vár majd rám. Így is lett. :) A cipővásárlás nyűg volt, de ha bejutottam valahová úgy örültem neki, hogy rögtön feledtem is a cipőkeresgélést!

A körúti kapualjakban kialakított kirakatok elvonják a figyelmet a valódi értékekről. Pedig ennek a háznak kifejezetten szép kapuja van! No, de mielőtt besétálnánk, vessünk egy pillantást a homlokzatra és kopogjunk be illedelmesen! :)

Ray Rezső elképzelése alapján, valamint Wellisch Sándor és Wellisch Gyula kivitelezésében az 1891-re megvalósult háromemeletes neobarokk épület, Galitzenstein József és neje - született Frei Anna - tulajdonosok kényelmét szolgálta. 

A háromemeletes ház legkedvesebb részének a bejárat felett, a második emeleti pici, félköríves teraszt találtam, ami egy pezsgőspohárra emlékeztet. Szimmetrikus elrendezésben kőkorláttal és kovácsoltvassal díszített erkélyek láthatók. A bejárat mellett dúsan pakolt virágüzlet színes kavalkádja vonzza a szemet. 

A tárt kapuk régi sárga kerámiaburkolathoz vezetnek. A keskeny előtér nem csak reklámokat mutat! Bizony, már közel 130 éve álldogál egy kecses nő egy stukkókkal szegélyezett szoborfülkében. Kezében feje fölé vázát tart. A vázás nőkről egyébként mindig Abigél jut eszembe. :) Semmi kétség, hogy az évtizedek alatt beledobott kívánság cetlik már lassan kibuggyannának belőle - hacsak valami titkos lakó közbe nem avatkozna… A gyümölcskoszorúval díszített talapzaton a szobor alkotójának neve is olvasható; Antoine Durenne. Róla és hasonlóan szép munkáiról a Köztérkép is ír.

Belépve a szűkös belső udvarra a színesre festett betonon hasonló mintával óriás kavicsok adnak helyet a megfáradt nézelődőknek. Szemben, hengerbe bújtatott lépcső tekereg. Oldalt, egy részen az első emelet függőfolyosói üveges beépítést kaptak. A második emelet felett téglás boltívek tartják a közlekedőt. A muskátlik a nyitott gang felett, üvegtető alatt napoznak. Az ökörszem ablakos kis tetőkiugróban pedig biztos Abigél lakik! ;) 

Balra a lépcsőház kellemes hűvöset és félhomályt ad. Sárga, barna és fehér színekben felújított közlekedőben kacskaringós vaskorlát vezet a felsőbb szintekre. A félköríves, apró osztású hatalmas ablakok itt-ott nyitva vannak. Rajtuk, sok helyen még a régi, rozsdás riglik is megmaradtak. :) A fordulókban egy-egy fekete márványoszlop tartja a boltíves mennyezetet. 

No, de kik koptatták egykor ezeket a lépcsőfokokat, kik könyököltek a gangon vasárnap délutánonként? S vajon milyen párbeszédek folyhattak egykor a csinos bejárati ajtók mögött suttogva? ;)

A legszebb lakása kétségtelenül a háztulajdonosnak, a Galitzenstein házaspárnak lehetett. Leánygyermekük, Klára is itt talált otthonra férjével, Auer Róberttel. A reprezentatív emeletekre két-két elegáns lakás került, két szobával, szalonnal, ebédlővel, konyhával, kamrával, fürdővel, mellékhelyiséggel és cselédszobával. Fájó történetek között szerepel Weisz Száli és Reinfeld Henrik 1910-ig elnyúlt, többéves házassági bontópere, melyről a teljes perirat hozzáférhető. Bár szomorú esemény, ám az irat szövegezése régimódian ízes és olvastatja is magát.

Remélhetőleg a házban lakó Laukenbacher Sándor cukrásznak sikerült olykor-olykor egy kis süteménnyel megédesítenie az elvált Száli szomorú hétköznapjait. Itt lakott Erdőkövy István fővárosi adószedő főtiszt is, aki Szálihoz hasonlóan szintén túl volt már egy váláson. Szomorú eseménynek lehettek tanúi a lakók, mikor a lépcsőházi faliújságon olvashatták szomszédjuk Schwartz-Braun Ármin kereskedő halálhírét, aki 1901-ben, csupán 41 évesen költözött ki mellőlük. Mégsem maradt kereskedő nélkül a ház, hiszen Pollák Izidor is hasonló tevékenységből kereste mindennapi betevőjét. Nem úgy, mint Tati Szűcs Mihály viceházmester, akit egy ízben lopáson kaptak, s ellene eljárás is folyt. Ki tudja, védelmére kelt-e szomszédja dr. Kovács Jenő  ügyvéd?

Renz Ede osztálysorsjegy iroda tulajdonosa bizonyára buzgón csábította lakótársait egy kis játékra, mesés pénznyereményt kecsegtetve. Ligeti Lajos bankigazgató pedig titokban ettől egy kis tőkét remélt. Kepes Ödön üvegesnek is sok dolga lehetett. A lépcsőház osztott ablaküvegének csupán néhány táblája maradt meg épen, maratott mintával. S hogy házuk ne legyen olyan huzatos, mire mind „befoltozta” a lukakat, talán kezdhette is elölről… :)

Így telhettek a talán a hétköznapok a forgalmas körút, üzletekkel megtűzdelt házában. Aki nem hiszi, járjon utána! Lessen bele Abigél vázájába, vagy porolja le tenyerével a piszkos lépcsőházi ablaküveget és lessen át rajta a múltba! :)

Forrás:

Helyszínbejárás 2017.  

E-levéltár 

Mierzsébetvárosunk blog

Köztérkép

Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1901-1902

Hungaricana /perirat/ 

1894. évi XXXI. törvénycikk / a házassági jogról