2012. december 31., hétfő

Levél Budapesthez



Szervusz, én Városom!


Emlékszel még, mikor kisgyerekként Monte Carloból hazajövet kiszöktem hozzád a Duna-partra, hogy beleképzeljem ebbe a városba is azt az álomvilágot; egy pazar miliőről, ami ott annyira megfogott? Egy év, annyi sem, hogy itt ragadtam nálad örökre. :)

Mennyit jártam titokban a partot az esti fényekért! Ha bánatom, ha örömöm volt, csak jöttem és hoztam neked az érzelmeket. Mindegy volt, hogy nagy pelyhekben esik a hó, vagy orkán erejű szél süvít, és kócolja a hajam! Itt jártam csinosan, kiöltözve nyári hőségben, mert mégis csak úgy illik, szép ruhában, vendégségben lenni, illedelmesen egy ilyen nagyvárosban. A nyüzsgő, gimis időszakban többször keltem fel hajnalok hajnalán, hogy iskola előtt még tegyek itt egy sétát, és úgy érkezzek meg  becsengetésre, mint aki már a fél világot bejárta! Volt nyár is, mikor nyaralni jöttem hozzád és lementem a rakpart lépcsőire, hogy „tengerpartodon” érezzem magam. Hosszú délutánokat töltöttem a Várban turistaként; vettem fagylaltot, üdítőt.  Ültem hosszasan a padokon nézelődve. Voltak itt nagy szerelmek is, melyek aztán tovatűntek, de a lényeg mindig megmaradt; a Lánchíd gyöngyei ugyanolyan szépséggel ragyogtak. Fiatalként sokszor elszöktem hozzád, a fények városába. Át a Kalefon, le a Batthyány térig, a Duna-part ívén sétálva, fel a Lánchíd északi oldalára, - a pilléreket minden alkalommal megsimítva -, át Pestre; Duna Corso, Vörösmarty tér, Deák tér, s onnan haza gyorsan, mert már sokáig elmaradtam! Ez volt az állandó útvonal, isten tudja az év 365 napjából mennyi maradt csak ki!

Felnőttem. Nem kell már sietni. Azóta megfordult az útirány. Pestről járok Budára. Nem emlékszem, mikor mentem utoljára a híd északi oldalán. Évről-évre, napról-napra új nézőpontból szemlélődöm, ugyanott vagyok, mégis máshol, és ma is látom az arcodat, ami mindig mosolyog nekem. :)

Régóta írok hangulatokat, benyomásokat, gondolatokat a világról. Sosem volt cél, hogy megosszam idegenekkel, inkább hordtam a Duna-partra, mint ahogy télen a havat öntik a folyóba.

Aztán pár éve, jött egy nyár és minden előzetes és előre megfontolt szándéktól mentesen kötöttük össze (lelkemben hivatalosan) napjainkat, szeptember 1-én ott, a Vigadó előtt a kövön csücsülve, átlesve a nagy fenyőfa teteje felett a budai várhegyre, ahol épp lemenőben volt a nap. Arra gondoltam, hogy ilyen sok esztendős együtt-járás után, túl jón és rosszon, minden élményt és örömöt megosztva "eljegyezzük" egymást, Budapest és én. :)
Akkor még nem gondoltam, hogy ilyen részletesen láthatok majd bele a város mélyébe, életed véget nem érő történetébe. Ha egy kapcsolatnak tartalma van, akkor jövője is van. Azóta lépten-nyomon olyan szépséget és örömöt adsz nekem, mint semmi más.

Sokszor nézek úgy a belvárosi palotákra, mintha habos torták lennének. Szeretek köztük sétálni és külön köszönöm, hogy cukrászdává varázsoltad az életteret és kedvemre válogathatok! :) Épületeid egytől egyig külön világot; élettörténeted egy-egy mozzanatát mesélik. Nem bánom én azt sem, ha messzire kell menni, és ott már más fényben ragyog ez a város! Valaki azt mondta Kőbányán, hogy „Szép-szép ez a te városod, de megmondhatnád neki, hogy erre felénk, a lábát is megmoshatná néha!” Vajon mennyire lehet őszinte egy kapcsolat, ha sáros lábával már nem tudnánk elfogadni a másikat? Szeretem azokat a részeket is, amik elhanyagoltak, koszosak, szürkék, és szeretem azokat is, amiket nem ismerek és tán még sosem láttam. Ám itt egy élet – is kevés, – hogy felfedezhessem!

Jó veled Városom, jó, hogy itthon vagyok Budapesten!  Jövőre, Veled ugyanitt! Hol máshol? :)
 

Szeretettel: Vero






Minden kedves olvasómnak köszönöm a látogatást, a hozzászólásokat!
Sikerekben és élményekben gazdag új évet kívánok! :)

2012. december 24., hétfő

Pasaréti Templom – Páduai Szent Antal Templom

Fedezd fel!
 

Egy (rend)ház karácsonyi üzenete


Budán, a régi 5-ös buszon csücsülve lassan utunk végére érünk a kanyargós úton. Az 1800-as évek végén a Vasas pálya területén működő agyagbánya miatt a régi út egy szakasza megcsúszott és beszakadt, majd helyreállítását követően kiépült a mai Pasaréti út. Begördülve a Pasaréti térre, a körforgalom közepén álló Mária kutat megkerülve áll be buszunk az elegáns, íves végállomás épülete elé. Tegyünk egy sétát az időben! 


Pasaréten a ferencesek megjelenése 1925-re nyúlik vissza. A mai, Páduai Szent Antal Templom mögötti telken egy villa átalakításával kápolnát hoztak létre. A hívek száma kinőtte a szeretett kis „erdei kápolnát”, ezért a ferencesek egy új templom megépítést szorgalmazták. A környék a 30-as évek modern szellemében épült fel. Id. Rimanóczy Gyula egy olyan vasbeton szerkezetű háromhajós templomot, rendházat és elegáns harangtornyot álmodott a térre, mely szépségében is a ferences rend szegénységének és a modern formavilág egyszerűségének azonosságát tükrözi. A többszörös áttervezést és az elhúzódó kivitelezést követően a templom felszentelésére 1934. október 14-én került sor.
 

A 64 méter magas harangtorony tövében a kereszt súlya alatt földre zuhant Krisztus kőszobra áll az Emlékkertben. A templom és a rendház ölelésében, az árkádos folyosó mellett, a belső kis kert a régi kolostorkerengők hangulatát idézi. A főhomlokzat íves pillérei mögött csipkés betonrács töri meg a tömeget, melyen Szent Ferencet és Szent Antalt formáló dombormű látható. A három kapu osztott üvegén a zöld, zománc jelek és mondatok a hivalkodó túldíszítettségtől mentes belső térben is visszatérnek; az oszlopokon elhelyezett világítótesteken. A szentély íves hátfala a templom névadóját, Páduai Szent Antalt ábrázolja az angyalokkal. A karzat faldíszén, bárányok oltják szomjukat a kereszt tövénél fakadó forrásnál. A templom új orgonája 2005-re készült el, mely ilyenkor, karácsonykor a legszebb hangján kíséri a kórust! :)

Szeretetteljes, békés karácsonyt kívánok mindenkinek!

 

Forrás:
Helyszínbejárás – 2012
pasaret.ofm.hu




 
Páduai Szent Antal Templom terve


Ezen a terven még a másik oldalon látható a torony


Pasaréti tér az 1930-as években


Mária kút a körforgalom közepén








A rendház, a templom és a harangtorony együtt


Egyszerű homlokzat ...

 


.... szolid csipkével



Zöld, zománc díszek
 
Szent Ferencz dombormű a homlokzaton


Ferencesek emlékkertje a harangtorony lábánál



A rendház belső kertje


Bárányos karzat és az orgona


Páduai Szent Antal angyalokkal a szentély falán


Fából készült, arany palástos Mária, Jézussal
 
Modern lámpák, zománc feliratokkal



2012. december 24.










Békés karácsonyt!


2012. december 18., kedd

Pesti Hazai Első Takarékpénztár

Fedezd fel!

Egy széfben sétálgatva



Pest vármegye pártfogása alatt került megvételre 1847 decemberében az a két telek, ahol egy kései barokk lakóház állt. 1866 őszén Gottgeb Antal építőmester Ybl Miklós tervei szerint építette fel a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesületének palotáját, a Ferenciek terétől egy sarokra.

A neoreneszánsz épület hivatalos helyiségként és bérházként funkcionált. Sarokhomlokzatát díszes kupola koronázza. A földszintje faragott kőből készült, nyílásai pedig félkörívesek és ajtószerűek. A Károlyi utca felőli bejárata diadalkapu jellegű, felette díszes erkély, melyet kőcsipkés konzolok tartanak. A háromhajós térbe lépve, keresztboltozatot tartó toszkán-dór oszlopok láthatók. A gazdag ornamentika díszei között érdekes képet figyelhetünk meg; madarak csőrében kukacok ficánkolnak a virágfüzérek között.  Az előcsarnokot oroszlánfej kilincses üvegajtó zárja. Balra az üvegen keresztül is megtekinthető az a – szigorúan őrzött – széles csigalépcső, melyet Schlick Ignác műhelyéből kikerült aranyozott öntöttvas oszlopok tartanak. Nem kétség, hogy ez a felülvilágítós, színes ablakos lépcsőház, melynek szerkezetét folyosó öleli körül, a hazai vasművesség valódi remekműve!


Az épület ötszögű, átriumos udvarán Ybl tervezte tányéros díszkút állt női akttal, ami később a Rákóczi térre került, és ott az ostrom alatt elpusztult. Az öntöttvas mellvédes függőfolyosót a bérház lépcsőházának bejárata töri meg. Az emeletre márványborítású lépcső vezet, díszes lámpákkal szegélyezve. A mennyezetet itt is meleg színekben pompázó felülvilágító zárja le. A Szivarszalon színes ablaküvegei mögött kandalló és sötét, faragott fabútorok fogadnak.

A ház híres lakója közt jegyzik Benedek Elek nagy mesemondót. Márványtáblája a homlokzaton olvasható. 1948-ig a takarékpénztárnak helyet adó palota a Fővárosi Vízművek székháza lett, mely 1970-es kiköltözése után a hátsó traktusban levéltárat és pár irodát tartott még fenn. Hosszas pusztulás után végül 2001-ben a jelenlegi tulajdonos (Hans Lindner Stiftung) újíttatta fel irodák számára az épületet.


Forrás:
Helyszínbejárás – 2012.
Déry Attila: Belváros – Lipótváros – V. kerület
Adalékok a Belváros történetéhez – Budapesti Városvédő Egyesület. 1993. 

Pesti Hazai Első Takarékpénztár története 
epiteszforum.hu 




Pesti Hazai Első Takarékpénztár 1870 körül