Ferenc körút 27.

Nézd meg!

Takaros madárkalitka

Ennek a háznak a szépségével még pár évvel ezelőtt leptem meg magam, egy szürke hétköznapon. Az események gyors sodrásában – bevallom – nem fektettem nagy hangsúlyt a külsejére, de talán ezt most ő sem bánta annyira. A túlérett, őszbe hajló melegben jobbnak látta, ha szemérmesen megbújik a dús lombok árnyékában. 

Kapujában a vendégszeretet tárt karokkal várt, és befogadott egy kis időre. Mikor lábat törölve illedelmesen átléptem kapuját, nyomban be is mutatkozott. Elmondta, hogy megálmodója Bach János tervező volt, kinek épületeivel már korábban Budán is találkozhattunk, a Karinthy Frigyes út4-6. szám alatt, illetve a Bertalan Lajos utca 26-ban. Azt is megtudtam, hogy első tulajdonosa, Schermann János úr és kedves neje, 1904. május 1-én kapta kézhez a hivatalos dokumentumot, hogy használatba veheti a háromemeletes épületet.

Sakk az udvaron - 1952. augusztus. Forrás: Egervári Zsuzsanna

Kocsibehajtójában és udvarában sárga keramitkockák kísérik lépteinket. Előterében a halványsárga falon, hófehér stukkók és virágfüzérek között egy koszorúban az építés évszáma is olvasható. Balra a házfelügyelő lakott, az utcafront felé boltok sorakoztak. Pincéjében raktárak, fáskamra, falehányó helyiség, mosókonyha és a közös closet kaptak helyet. A tulajdonos és családja az első emeleten, az utcafrontra néző lakásban élt, az épület hátsó részében a kiszolgáló személyzet sürgött-forgott. A másodikon pedig egy orvosi rendelő várta a betegeket.

A takaros, szépen rendben tartott épület lépcsőháza mai napig őrzi régi kincseit. Az előtérben a terazzo burkolat SAVLE felirattal köszönti az érkezőket. A félemelet íves, tagolt ablakának üvegtábláiban még látható a megmaradt virágos rajzolat. A boltíves lépcsőházat minden lépcsőfordulóban márványoszlopok tartják. Az épület kovácsoltvas lépcsőkorlátja egészen különleges! Kacskaringós vaskalitkába zárt madarak kísérik utunkat. A hosszú folyosókon úgy tűnik, mindenhol megmaradtak az eredeti cementlapok is. Az oszlopokkal tagolt korlátok mintáját pedig a fakeretes bejárati ajtók ismétlik.

A tágas, napfényes házat látszik, hogy megbecsülik, szeretik lakói. Minden emelet lépcsőfordulójába szemetest tettek, de láthatóan nem csak a tisztaságra ügyelnek, hanem arra is, hogy az alapjaiban is szépségekkel, értékekkel felruházott házat sok-sok virággal, növényekkel tegyék hangulatossá!

Bár bő száz év alatt a lakók már kicserélődtek, úgy tűnik a madarak jól befészkelték ide magukat, s dacára a téli hidegeknek, vagy a nyári forróságnak, ők bizony nem költöznek már innen el! :)

Jó volt itt lenni és öröm volt ezt a szép ajándékot bontogatni, felfedezni. :)

Forrás:

Helyszínbejárás 2013.  

Budapest Főváros Levéltára

Bertalan Lajos utca 26.

Nézd meg!

A munka gyümölcse


Nem tagadom az utóbbi időben nagyon magával ragadott a XI. kerület, annak is leginkább a Gellért tér és a Móricz közé eső szakasza. Éppen a Bartók Béla úton siettem a Gárdonyi téren át, mikor visszapillantottam a Bertalan Lajos utcába. Meg is torpantam hirtelen, mert egy szépséges ház, csillogó mozaikja vonzotta a tekintetem, de mivel időre mentem, nem volt alkalmam elmerülni az esztétikai élményben. Megfogadtam, hogy visszajövök! :)

Következő alkalommal célirányosan és izgatottan kerestem fel ismét. Deja vu érzésem volt, mintha láttam volna már jóval korábban máshol ezt a házat. Nagyon meglepődtem, mikor rájöttem a hasonlóságra! :) Másfél éve jártam a Lónyay utca 46-ban. A saroképület éppen olyan építészei megoldásokat mutat, mint itt Budán a párja! :)

Lónyay utca 46.

 
Az igazi meglepetés pedig az volt, hogy nem csak a homlokzata, de még az előtere is nagyon hasonló. No, de ne faljuk fel egyben ezt a különleges habos süteményt, haladjunk kockáról, kockára.

Az épület történetéről sajnos nagyon minimális anyag áll rendelkezésünkre. Egyedül a tervrajzok segítenek ebben. Történt éppen 101 éve, annak is pont a márciusi hónapjában, hogy Jobbágyi Béla úr és becses neje végre megtekinthette Bach János építész végleges tervrajzát. A precíz számadatokban is bővelkedő dokumentum, nem csak a szokásos statikai számításokat jegyzi, hanem komplett építési naplót, költségvetést is, egységárral fillérre pontosan kihozva. Mondhatnám, egy excel tábla ehhez képest kutyafüle!

A négyemeletes vörös klinkertéglás ház homlokzatát az első, a második és a negyedik emeleten mérműves, kőcsipkés erkélykorlátok törik meg. A többségében félköríves ablakok tetején apró, virágmintás mozaikok csillognak. A legérdekesebb látványt a harmadik emelet hármas osztású ablakainak oszlopvégei adják. Hegyes fogú denevérek és sárkányok őrzik a lakókat! A negyediken a kazettás mozaikos sorminta felett, szimmetrikusan egy-egy alak tekint le a magasból. A bal oldali nagyméretű mozaikból kirakott minta egy piros fejfedős, zöld lepelbe öltözött izmos munkást ábrázol, kezében kalapáccsal és fogóval. Párja, fején növénykoszorúval, testét piros lepellel fedi, kezében búzakévét és szőlőfürtöket tart. Akár úgy is nevezhetnénk őket, „a munka gyümölcse”.

A földszinten bolthelyiségeket jegyez a terv. Most egy kiskocsma működik itt. A mázas kerámiával burkolt Borpatikáról 1986-ban felmérési terv készült. A kiszolgáló tér mellett raktár, főzőtér, zöldség- és hús előkészítő, hűtők és a tűzhely kapott helyet. ’92-es dátummal a melegkonyhás borozó technológiai leírásában még az ételválaszték is felsorolásra került. Frissensülteket, főtt- és sült csülköt valamint lángost és pogácsát is fogyaszthatott a kedves vendég. A másik üzlethelyiségben Szabó László újságíró, jogtanácsos nyitott magánnyomozó irodát.

No, de nyomozzunk mi is tovább az épület rejtett kincsei után! Mielőtt belépnénk, az íves záródású kaput is érdemes alaposan megnézni. Körben, sorminta szerű kőfaragás látható, tetején itt is egy sárkány ül. A bejárati ajtó felett pedig színes, virágmintás ólomüveg fogadja a látogatót. Ez a csokor valójában bentről mutat igazán szép, már-már világító képet.

Belépve aztán tényleg elénk tárul minden, mi szem szájnak ingere! Lábunk alatt körmintás metlachi lap vezeti utunk. Az előtérben kb. másfél méter magasságban a sötét- és világos lila Zsolnay csempe közepére apró, bordó négyzetbe domború virágminta került. A krémszínű mennyezet fehér stukkós vonalai a falakra is lelógnak. Közöttük apró mozaikkockákból virágok sokasága vezeti szemünket.

Ez a kép is roppant hasonlatos a Lónyay utcai ház kazettás előteréhez, mely a felújítás után vált igazán párjává ennek az épületnek. :)

Lónyay utca 46. előtere felújítás előtt ...

... és után

A folyosó végén balra jutunk ki a tágas udvarra. A sárga színű vakolat és a nagy cserepes növények nagyon hangulatosak. Az udvart körben, egy méter magasságban itt is Zsolnay csempe védi. Az Andrássy úti kis földalatti megállóiban is ilyen van, annyi különbséggel, hogy a sötétbarna csempéket itt egy világosabb árnyalat váltja fel. Érdekessége, hogy a Karinthy Frigyes út 4-6. épülete – melyet szintén Bach János tervezett – uezt a megoldást mintázza tökéletes hasonlósággal, egy évvel később, 1914-re.
Az első emeletekre itt-ott külön lépcsősor vezet. A felsőbb szinteken viszont a folyosók nem érnek körbe. Az ablakok felett az érdekes virágos stukkók között rákok és baglyok figyelnek. 

Zsolnay a Karinthy 4-6-ban.

Látogatásomkor több lakóval is összefutottam, kedvesen mesélték, hogy szeretnek itt élni és büszkék házukra! :) Az épületnek sajnos már nincs olyan lakója, aki születése óta élne itt. Azt azért mégis megtudtam, hogy egykor az udvart az első emelet magasságában üvegtető fedte. A hátsó frontokon bérlakások voltak. A földszinten az udvari bejárat mellett a házmester szobakonyhás lakásáról árulkodtak a tervek. A cselédség a melléklépcsőn közlekedett, ami közvetlenül a főlépcsőház mögött kapott helyet. A padláson a viceházmester lakása melletti helyiségben poroló volt, mely a mosókonyhából nyílt. 

A ház előkelő tulajdonosa a főlépcsőházat használta, ahol valószínűleg elegáns lift is rendelkezésére állt. Mi azonban, mint mindig, itt is lépcsőzünk. A gazdagon faragott nehéz bejárati ajtó szintén figyelemreméltó, hiszen mart üvegében népi motívumos virágminta karcolata látszik. Beljebb az emeletek falait itt is uaz a lila Zsolnay csempe borítja, melyet már az előtérben megcsodáltunk. A harmadik emelettől ennek már csak gyenge utánzata tükröződik a csempékben, de a rendezettségre utaló szándék mindenképpen fontos! :) 
.

Szándékosan hagytam a végére a legszebb részt, hogy ezzel biggyesszek habot a tortára, és megmutassam, hogy ezt a sok szépséget még mindig lehet fokozni! ;) A lépcsőházból az emeletekre vezető ajtók és üvegablakok minden emeleten csodásan megmaradtak, vagy legalább is felújítva szolgálják a lakók szépérzékét. Az ötosztású táblás színes ólomüveg, napos időben a szivárvány minden színében bevilágítja körbe a csempeburkolatot. A padló itt, az emeleteken és a folyosókon is szép metlachi lapokat kapott, de már egy újabb mintával.

Kicsit nehéz elszakadni a látványtól és elhagyni a házat, elindulni lassan. Megértem a lakókat, akik itt élnek! Öröm lehet minden pillantás! :) Szerencsére a külső homlokzatot mi is bármikor megnézhetjük és biztos, hogy a denevérek sem fognak bántani, ha sokáig ácsorgunk ott. ;)

Forrás:
Helyszínbejárás 2014.
Budapest Főváros Levéltára