Rákóczi út 19.

Nézz fel!

Itallap a Mátyás Király Fogadóban


Nyilván nem véletlenül hívják autópályának ezt a hosszú útszakaszt az Erzsébet hídtól egészen a Keleti pályaudvarig. Erre asszociálva érdekes látványt nyújtana, ha a Budapest Maketten a Hegyalja útról legurítanánk egy üveggolyót, majd az sebesen átrobogna a hídon, s mint a szélvész suhanna a Szabad sajtó úton, a Kossuth Lajos utcán át, nem pillantva se jobbra, se balra a hosszú Rákóczi úton sem, hanem egyenesen belefutna a pályaudvar íves üveghomlokzatának tátott szájába és hopp, eltűnne a mélyben! :)

Nekünk most cseppet sem olyan sietős a dolgunk, hogy egy halom klassz épület látványától megfosszuk magunkat, ezért be is térünk megpihenni egy fogadóba.
A Szentkirályi- és a Vas utca között persze nem lehet nem észrevenni Schmahl Henrik egyik nagyszerű munkáját, az Uránia csipkéit. Talán az is sokaknak feltűnt, hogy a szomszéd ház sarkán a magasban, akár esik, akár fúj, évek óta ácsorog valaki rendületlenül.

Az 1800-as évek elején ennek az épületnek a helyén várta szomjas vendégeit a Mátyás királyról elnevezett fogadó. A kor ünnepelt színésznőjének Dérynének kocsija a ’38-as nagy árvíz idején éppen az udvarban parkírozott, mikor ráomlottak a környező falak, s ezzel az felmondta a szolgálatot. A Szabadságharc idején a Honvéd Tüzérparancsnokság székhelyéül szolgált a ház, és egyes feljegyzések szerint Petőfi levelezési címe is ez a kis vendéglő volt a Kerepescher Strassén. 

Teltek múltak az évek. A forgalmas utat Kerepesi útra magyarosították. Rákóczi nevét 1906-tól viseli, emlékül annak a menetnek, mely a Szabadságharc vezetőjének hamvait kísérte a Bazilikától a Keletiig. Hogy a nagy alkalomra már rendezetten álljon a főút sarki telke, 1905-re Kallina Mór egy dupla udvaros négyemeletes épületet tervezett ide, nagyságos Jahn József úr részére. Mayer Ede szobrász pedig már az épület felhúzása előtt, 1902-ben elkészítette a fogadónak, illetve később a Mátyás Király Kávéháznak emléket állító, tekintélyt parancsoló egész alakos szobrot, mely az elkészült ház második emeletének magasságába, a kialakított díszes talapzatra került. 
 

A zöld színű épület szép díszeket kapott. Félkör alakú ablakait virágfüzérek keretezik. A pilaszterek végén női kőarcok és csigavonalas hajtincseik sorakoznak. Az eklektikus épület erkélyeinek mintás korlátaira támaszkodva biztos jó lehetett nézegetni az egykor épp csak annyira forgalmas utat, amit ma már csak remélnénk.

Az épületbe a Rákóczi útról belépve látható, hogy a nagy udvart félig elfoglalja a földszinten működő közért. A lépcsőház másik bejárata a Szentkirályi utcáról nyílik. A tágas előtér mennyezete fehér stukkóval burkolt. Az ajtó- és ablaküvegek közül is szerencsére megmaradtak olyan táblák, melyeken még láthatók a virágos, mart minták. A kovácsoltvas munkák is figyelemreméltók! A függőfolyosót lezáró nagy vaskapuk közül már csak a harmadik emeleten maradt meg az eredeti. Igaz, hogy Zsolnay munkáival itt éppen nem találkoztam, de a szépséges terazzo burkolatok kárpótoltak!

Látogatásomkor három lakóval beszéltem, akik örömmel meséltek, hiszen ismerik és szeretik a házat. Ez a gondoskodás valóban érezhető volt, ahogy ott sétáltam a folyosókon. A takarosan rendezett dupla udvaros ház hátsó kertjének bejárata zárva volt a főlépcsőházból. A cselédlépcsőn át, megkerülve sikerült a borostyános udvarra kijutni. Közepén a felsőbb emeletekről látott szökőkutat végre közelebbről is megnéztem. A kéttányéros csobogóból kiemelkedő kősziklán egy fürtös hajú pufók kisgyerek csücsül meztelenül. Jobb karjával bal oldalához szorít egy nagyobb vázát, s tekintetét kérlelőn a magasba emeli. Amikor a kút üzemel, valószínű, a vázából bugyog a víz, de így szárazon úgy hat, mintha a kisgyermek a körfolyosók lakóit kérlelné, hogy valaki tegyen legalább egy szál virágot a kancsójába! :)

A pufók kisgyerek történetét sajnos nem sikerült kideríteni, cserébe arról maradtak feljegyzések, hogy kik futottak össze nap, mint nap a gangon 1914 és ’40 között. Itt lakott például Jokl Józsefné, született Rex Karolin, aki kereskedőnő volt Rex Henrik Tivadar lámpaüzletében. Vagy dr. Reiszky Károly ügyvédi is, aki az Angelo Volonterio milánói cég jogi képviseletét látta el. Pollák Hermanné, született Klein Ida és Pollák Sándor kávéház tulajdonosok voltak és a hosszú munka után szintén ide tértek haza.

Dr. Mezey Andor és dr. Poor Ferenc orvosok, bizonyára jól ismerték szomszédjaikat, Szikla Dávid orvosi műszerészt és Csikós Ádám gyógyszerészt. Az elvált Földmár Jolán szövetkezeti tagra viszont büntetést szabott ki a hatóság tiltott ajándékozás jogcímén. Sugár Manó hivatalnok és dr. Réti Gyula műkereskedő lehet, hogy éppen egymás mellett laktak, és bekopogtak néha a gang végében Lukácsy Endre fodrászhoz is. Salamon Józsefné, született Szabó Margit Újvidékről került a fővárosba. Az I. emelet 17-es ajtaját talán már kora reggel bezárta, és sietett könyv-, írószer-, papír- és divatlap-kereskedésébe.

Dehmal Károly zongora gyáros és neje, született Hackspacher Mária bejelentett lakcíme is itt volt. Biztosra veszem, hogy átjártak kávézni a szomszéd, Dányi Gyuláné, Bagossy Judit zenetanárhoz! S, ha kifogyott otthon a fekete, lehet, hogy csak lefutottak egy emeletet, és kértek kölcsön egy csészényit Nagy Sámuel kávéház tulajdonostól. 
Dr. Waigand József, dr. Holló József ügyvédek, inkább Nedoli Gyulához, a Kőbányai Polgári Serfőző és Szent István Tápszerművek Rt. cégvezetőjéhez jártak át sajátos tápszerért; egy korsó sörért! :)

Karl Müller a 19. század derekán versében azt is megénekelte, hogy az egykori Mátyás Király Fogadóban a rum mellé teát is felszolgáltak… Hogy a rumos tea, vagy teás rum legenda-e, nem tudjuk, mint ahogy azt sem, hogy Mátyás tényleg igazságos volt-e. Arra azonban sokan esküsznek, hogy hiába kávé, tea, rum vagy sör, az igazság borban van! :)


Forrás:
Helyszínbejárás 2014. 
Budapest Főváros Levéltára – E-levéltár
prusi.blog.hu
egykor.hu

Király utca 76.

Fedezd fel!

Salve – Otthon, ami hazavár


Siettem. Nem volt tervben, hogy „na, én most ide bemegyek.” De, be kellett! A Király utca egyébként is izgalmas hely, és ha egy kapu tárva-nyitva van, akkor bizony a keskeny előtér végén a vakító napfény olyan ellenállhatatlanul vonzza az embert, mint egy hatalmas mágnes. Egy szemrebbenés alatt, először csak a pillantását, aztán a teljes tekintetét, és már szembe is fordul a bejárattal, s lábai automatikusan működésbe lépnek, és hopp, egyszer csak átlépik a küszöböt. Aztán megtorpan. A hirtelen jött lendületet izgalom és szívdobogás váltja fel…

Az előtérben bútorok, valaki költözködik. Jobbra a lépcsőház kövezetén SALVE felirattal köszöntenek. Jó helyen járok! :) A házban nagy a nyüzsgés, szinte elveszek a tömegben. A betonozott udvart helyenként már szép zöldre színezte a moha. Hosszú keskeny sávban páfrányokat, bokrokat és színes virágokat ültettek.

Egy foltos cirmos macska kitartóan ücsörög a pinceszellőző előtt, és a megfelelő alkalomra vár. Az árkádos, széles folyosók kecses kőoszlopos korlátain kifejezetten jól mutat a piros és a rózsaszín muskátlik ritmusa. Átellenben az emeleten a sárga szirmokat piros váltja. Mellettük, a szőnyegmintás kövezeten régi, piros szövetű szék nyugdíjba vonulása után a gangon kínál helyet a múltba merengő nézelődőnek. Odébb, a régi varrógép is szakmát váltott és növénytartást vállal.
 

A sarki épülethez két lépcsőház tartozik. Nem tudtam eldönteni, melyik lehetett a fő, melyik a mellék. Mindkettő egyformán tágas és szépséges. Az Eötvös utcai bejáratot nem használják a lakók. A szép U alakú íves lépcsősornak minden emeletén pihenőt kínál a kiugró kis kőkorlátos terasz. A lépcsőház öntöttvas korlátja helyenként már hiányos, de a korinthoszi oszlopok még rendületlenül tartják az emeleteket.

Ez a ház mindig kedvesen üdvözli a betérőket, pedig már oly sokan elhagyták… De vajon kik lépkedtek egykor ezeken a lépcsőkön, és járták a függőfolyosókat, majd zárkóztak be lakásaikba? Milyen sorsokat mesélnek a falak? – Megsúgták nekem. :)

Az épület Jahn József lakházaként épült 1892-ben. Az építésszel már korábban összefutottunk a Szentkirályi utcában és a Dohány utcában is. Házaiban mindenhol megtalálhatók a lépcsőház oszlopai, a kőkorlátok és szinte ugyanaz a mintás terazzo burkolat is.  Ebben a terézvárosi háztömbben is jelez a helyszínrajz egy másik saroktelket az ő neve alatt, az egykori Kemnitzer és a Csengery utca találkozásánál. A tömb Eötvös utcai sarkán az 1890-es években Királyi Zálogház is működött. Egy 1934-es tervrajzon a Király utca felőli emeleti lakások egyes szobáin halovány, ceruza bejegyzés olvasható; 1 szem albérlő, 2 szem társbérlő, 1 pici társbérlő. A sarokház pinceszintjének java részét a földszinti üzletek raktárai foglalták el, másutt farakások sorakoztak a téli hidegre, s a kis pinceablak, ahol a macska is gubbasztott a mosókonyhát szellőztette egykor.

1934-ben Polacsek Lajosné, született Szüsz Ilona, szabász varrónő a félemelet 2-ben lakott.  1955-ben Verő Arnold portálépítési kérelmet nyújtott be, hogy sarki szabóműhelyét megnyithassa. 1956 és ’58 között lakásmegosztási tervek tanúskodnak egy korszak nehézségeiről. De nem csak a lakrészeken, hanem a földszinten is alapos átalakulás figyelhető meg. A portálok bejárata és a kirakatok egységes képet kaptak. Az üzletek sorát a saroktól a divatszabó nyitotta. Őt a cipész követte, majd az órás és a kalapos – aki büszkén hirdeti anno 1987 óta Kalap szalonját.

A kapualjban még látható egy régi tábla; Olajos Lajos kőműves kisiparos újabb megrendeléseket a földszinten fogad. Végül a sort az ingkészítő kis üzlet mellett a bútorasztalos zárja.

Vásárlók hada tette nyüzsgővé ezt a környéket, virágzott a kereskedelem és bizony ebben a házban a nehéz sors mellett a tudomány és a jókedv is állandó albérlő lett!
Márványtábla is hirdeti; itt lakott Wigner Jenő, Nobel-díjas fizikusunk, aki többek között az atomfizika területén jeleskedett. A szomszédos Fasori Evangélikus Gimnáziumban töltötte meghatározó diákéveit, ahol nem csak kiváló tanárok előadásait hallgatta, de itt ismerte meg és került jó barátságba Neumann Jánossal. Egy érdekes meglátása alapján a fizikai és a filozófia sem állnak olyan messze egymástól: „Az élet teljes jelentése, minden emberi vágy együttes értelme, egy olyan alapvető rejtély, ami meghaladja felfogóképességünket. Amíg fiatal voltam, dühös voltam a dolgok ezen állása miatt. Mára megbékéltem vele. Még megtiszteltetésnek is tartom, hogy közöm lehet ehhez a rejtélyhez.”

Wigner Jenő

A ház falán látható másik emléktábla Kabos Gyuláról ír. A közeli Felső erdősor 15-ből költöztek át ide. Bár szülei nem támogatták színészi pályáját, a kereskedelmi tanulmányai mellett titokban előadói tehetségét mélyítette. Kabos visszaemlékezésében, apja drasztikusabb megoldásokhoz folyamodott, s kiváló bokszolóként néha így egyengette fia sorsát: „Itt Pesten - engem bokszolt. Eleinte azért, mert sehogy sem akartam tanulni, később azért, mert színész akartam lenni. Ha nagyon megerőltettem magam, a számtalan kisebb jelentőségű bokszgyakorlaton kívül két-három olyan esetre is emlékszem, amikor édesapám győzelme annyira nyilvánvaló volt, hogy a világ semmiféle kincséért sem tudtam volna a kötelező tíz másodperc alatt ismét talpra állni. Így történt, hogy amikor először jelentettem be apámnak, hogy színész akarok lenni, ezt az elhatározásomat a szó szoros értelmében "kiverte a fejemből".” – jegyzi a Színészkönyvtár.

Kabos Gyula fiatalon

Kabos életének történetében, a sok szomorúság és siker közt az Esti Kurír 1934. december 25-i számának hasábjain olvasható mondata igazán megszívlelendő! Így, az előadás végére nem is lehetne szebb útravalót adni:

„Én egy nagyon szomorú ember vagyok, csak mániákusa vagyok a vidámságnak, és addig nem nyugszom, amíg nevető arcokat nem látok magam körül. De különben is, ma jókedvet csinálni - kötelesség, és akkor is nevetni kell, ha sírni szeretnék. Volna egy jó tippem ezzel kapcsolatban. Hozzanak rendeletet, hogy egy hónapig mindenkinek mindent mosolyogva kell csinálni. Meglátnák, milyen más lenne az élet.”

„És a libasülthöz hagymát eszem. Mindenhez. A hagymához hagymát eszek.“

Forrás:
Helyszínbejárás 2014. 
Budapest Főváros Levéltára
termeszetvilaga.hu
szineszkonyvtar.hu
mandarchiv.hu/Kabos_Gyula_amerikai_levelei