A szomjas borostyán
Kora reggel sétálgattam az Andrássy út egyik legnyüzsgőbb terén, s néztem, hogy ébred körülöttem a város. Pincérek locsolták frissen és üdén a placcot, majd sietve előkerültek az asztalok mellé a fonott székek és a színes pokrócok. A nagy napernyők árnyékos védelme alatt turisták csoportja sürgött-forgott, és jegyezték szorgosan, hogy ha leszáll az est, jó lesz beülni ide a színes lampionok derengő fénye alá egy hűsítő koktélra.
No, de mielőtt még lemegy a nap, tegyünk egy időutazást itt mi is!
A Valero-család történetéről szóló roppant izgalmas tanulmányban olvasható, az 1780-as években Valero István és testvére Tamás, a mai Király utcában hozták létre első selyem- és fátyolgyárukat, mely 60 évig működött. A gyártáshoz pedig szükség volt egy olyan gyümölcsösre is, melyben szép szál eperfák hajladoztak, és leveleiken selyemhernyók hada kelt életre és lakmározott. A mai Terézváros ekkor még külterületnek számított; szántóföldekkel, szőlőkkel és gyümölcsös kertekkel. Azonban a város rohamos terjeszkedése gátat szabott a burjánzó növények paradicsomának, földre hullt az egykori selyemfátyol! A terület felparcellázását követően előbb a Király-, majd a Sugárút kiépítésével gomba módon szaporodtak Terézváros bérházai.
 |
| A Valero-selyemgyár 1830 körül az egykori Gyár utcánál |
Ez a tér az évek alatt sokat változott. Hírességek jöttek-mentek. Szemben a nagy íróról elnevezett térről maga Jókai Mór nézett át az 1936-ban felavatott Lechner Ödön szobrára. Csendesebb estéken a két nagy öreg székében ülve beszélte át az élet folyását és a szép sugárút aznapi eseményeit. Ám szobor-barátságuk nem tarthatott sokáig, mert „Papszi” fogta magát, és átballagott az Üllői útra, s azóta ott csücsül, hogy őrizze legszebb művét, az Iparművészeti Múzeumot. Persze, Jókai sem maradt árván. Azóta Adyval diskurál.
Követve a felzengő rapszódia virtuóz dallamát, Liszt Ferenc jellegzetes, bohém alakját is megtaláljuk a bokrokkal és platánfákkal benőtt terület mélyén.Jobbra tőle a tér házai közül lassan elindulunk felfedezni a 10-es számút.
Az egyszerű, szolid díszítésű ötemeletes épület falán az emléktáblák hozzák vissza a múltat. Itt lakott Harangozó Gyula koreográfus, az Operaház táncosa és balettigazgató is.
Szomszédja volt sokak kedvence Lakner Artúr is, aki többek között a Royal Apollo filmszínház vezetője volt. Ő vette fel hajdan Kabos Gyulát a volt Bástya moziba, hogy az esti előadások előtt kacagtató műsorral lépjen fel. Alapítója volt a Lakner Bácsi Gyermekszínháznak, melynek ötlete és megvalósulása nagy szerepet játszott a gyerekek életében! Felismerte, hogy a fiatal korosztálynak nem a felnőtt világ lekicsinyített mását, hanem saját gyermeki világuk ártatlan élményét kell feldolgozni. Műveit a szeretet, az önzetlenség, a vidámság hatja át.
 |
| "Lakner Artúr és a kisinas" |
Szívesen megnéztem volna Lakner Bácsi színpadán gyerekkorom egyik kedvenc regényét az Édes Mostohát, de helyette most lépjünk be egy másik történetbe! :)
A hatalmas épület hűs falai között a tágas előtér, egy hatalmas udvarra vezet, ahol sűrű növényzet ad árnyékot és csendes menedéket a közeli nyüzsgéstől. Középen egy hatalmas szökőkút áll. Sorsa hasonló, mint a terület szobrainak; állandó vándorlásban vannak. Egykor az Andrássy út és a Gyár utca – ma ez a Liszt- és a Jókai tér – kereszteződésében mindkét oldalon egy-egy szépséges, többszintes szökőkút díszítette a sugárutat.
 |
| Szökőkutak az egykori Gyár utcában |
A kutakat Ybl Miklós tervezte, s ezek roppant hasonlóságot mutatnak másik művével, az eredeti helyét szinté elhagyó Danubius kúttal. A Gyár utcai alkotások díszítő szobrait Mátrai Lajos készítette. Nagyjából, a ma látható Ady szobor helyéről került ide a ház udvarára ez a két méter magas kút, melynek hullámosan ívelt tányérjából mára a borostyán kiitta az összes vizet! :) Középen, a kő kehely lapos tányérján egy kontyos hölgy áll, tálat tartva a feje fölé.
Az udvar körül a nyitott folyosókra szépen besüt a nap. A bejárattal szemben a tágas és világos hátsó lépcső szolidan ívelt erkélyeit oldalról oszlopok tartják. A hosszú függőfolyosó háromosztású szárnyas ablakai egységes, világos barna színt kaptak, ami szépen harmonizál a halványsárga vakolattal. Szemben a főlépcsőházban a zöld szín dominál. A négyzetmintás padlólapok az újlipótvárosi házak hangulatát idézi, és új, eddig nem látott árnyalatot mutat az egészen sötét, zöld színű Zsolnay csempe is.
Az írók, építészek, zenészek, színészek, táncosok művészeti kavalkádja után, - ha már benn az udvaron a borostyán szökőkút nem kínált vízzel bennünket - most jól esik kiülni a hangulatos kávéházak teraszára, egy frissítő limonádéra! :)
Forrás:
Helyszínbejárás 2013.
Budapest Főváros Levéltára
Budapesti kultúrtörténeti séták I. Andrássy út. – Fekete Sas Kiadó, 2009.
szineszkonyvtar.hu
egykor.hu
Valero-család története
.JPG)
