Szondi utca 44/a.

Fedezd fel!

Arany, ami nem fénylik


A Terézváros többek között azért is nagyon érdekes, mert sok helyen láthatók még a háborúban hősként helytálló házak. Ők sajnos olyan mély sebeket kaptak, hogy azóta sem tudták beforrni szomorú emlékeiket. A Szondin sétáltam, mikor a Szív utcánál szíven talált a szívszorító látvány.

A sarki épület szinte tégláig csupaszítva állt előttem szégyenlősen, s szomorú, sápadt sötétszürke színe mögött itt-ott felvillantak régi díszeinek maradványai. A széttöredezett íves szemöldökpárkányok alatt domború négyzetmintás ablakfüzérek és vakolatba süppedő szoborfülkék rajzolódtak ki. Az első emeleten végigfutó párkány alatt, kétségbeesett arcok siratják nap, mint nap a háborgó évek alatt odaveszett párjukat. A sarkon, a második és harmadik emelet mélyedésében két hatalmas oszlop áll. Alatta a szomszéd, helyes kis erkélyre léphetett ki reggelente friss levegőt szippantani. Az ház az évek alatt nem csak szép ruháját, de erkélyét is elveszítette, s most nehéz vaspánt tartja vissza a lakót a végzetes lépéstől. 

A földszinti sarki portált világos színű kváderkövek mintázzák, szemmagasságig álcázva a tornyosuló szomorúságot. A kapu két oldalán visszaköszönnek az egykor szép oszlopok, s itt-ott kiálló vasdarabok sejtetik, hogy a bejárat felett talán szobrok, kőarcok várhatták haza a lakókat.

Mielőtt beléptem volna, a homlokzat állapotát látva már lelkiekben felkészültem a legrosszabbra. S láss csodát!  :) Egy minden részletében szépséges, kedves lakóház belső tere köszöntött színes kertjével! Hiszen ez a ház él! Él és virul. Még megtört sorsa ellenére is, sugárzik belőle az élni akarás – lakóinak köszönhetően!

Preger Gyula, Andrássy út 17. szám alatti lakos egy gazdag zsákkereskedő volt. Arról ugyan nem szól a fáma, vajon aranyat rejtettek-e ezek a zsákok, mindenesetre jövedelmező üzletének köszönhetően, Gutwillig József építészt bízta meg, hogy egy igazán impozáns, gazdagon felszerelt háromemeletes bérházat álmodjon és valósítson meg számára ezen a saroktelken. A határozat alapján a Preger család, 1898. június havának első napján léphette át bőröndjével a küszöböt. 

 

 

Bizonyára őket is meglephette a szép látvány! Az előtérben a kékeszöld Zsolnay csempét arany színű csigavonalas minta váltja fel. A lakójegyzék mára üres táblája azt is mutatja, hogy emeletenként hat lakással számoltak. Szemben a nyitott lépcsőház kacskaringós kovácsoltvas korlátja minden emeleten ívesen kiugró függőfolyosóra vezet. A pihenő félemeletén díszes lámpatartó várja a megvilágosodást. Az utcai front felől kecses, kék színű öntöttvas oszlopok futnak a magasba, melynek látványa különlegessé teszi a házat. A nyári fényben mediterrán hangulatot kölcsönöznek a tengerkék, barna illetve fűzöld színű nyílászárók a vakító fehér falak között. Az eredetiben megmaradt cementlapokon pedig itt is vidám színfoltot mutatnak a muskátlik. :) A magasból két kiskert rajzolódik ki a sárga burkolaton. Egy igazán gondosan rendezett virágoskert rózsaszín és piros növényekkel s mellettük egy zöld oázis, benne páfrányokkal és futónövényekkel.

A melléklépcsőt mutató régi réztábla már beleolvad a fal színébe és anyagába. Az emeleteken a lépcsősor mellett társasági életről tanúskodnak a kis asztalok és a fonott székek. Hasonlóan mozgalmasnak képzelem Pregerék idejében is ezt a házat. Az udvar szegletében egy rövid lépcsősor vezetett a magasföldszint sarki helyiségébe, ahol kamra, mosókonyha, mángorló és közös klozet is volt a szolgálók részére. A tervek az 1897-es évekből az épület sarkán a Szív utca felé még vendéglőt is mutattak. Mögötte az udvar felől volt a házmester szobakonyhás lakása.

Elszaladt az idő… Az épület gazdag díszei - a Zsolnay csempe, a kovácsoltvas korlátok a lámpatartóval és az elegáns öntöttvas oszlopok - között járkálva csaknem visszaugorhatunk térben és időben, ám kilépve a faragott kapun, ismét a jelenben találjuk magunkat, mely a múló évek sebeire emlékeztet. Sokszor megtévesztő, hogy a zord külső micsoda belső szépséget takar, s bizony lehet arany az is, ami kívülről már nem fénylik! ;)

Forrás:
Helyszínbejárás 2014. 
Budapest Főváros Levéltára
Budapest Czím- és Lakjegyzék, 1898.

Király utca 76.

Fedezd fel!

Salve – Otthon, ami hazavár


Siettem. Nem volt tervben, hogy „na, én most ide bemegyek.” De, be kellett! A Király utca egyébként is izgalmas hely, és ha egy kapu tárva-nyitva van, akkor bizony a keskeny előtér végén a vakító napfény olyan ellenállhatatlanul vonzza az embert, mint egy hatalmas mágnes. Egy szemrebbenés alatt, először csak a pillantását, aztán a teljes tekintetét, és már szembe is fordul a bejárattal, s lábai automatikusan működésbe lépnek, és hopp, egyszer csak átlépik a küszöböt. Aztán megtorpan. A hirtelen jött lendületet izgalom és szívdobogás váltja fel…

Az előtérben bútorok, valaki költözködik. Jobbra a lépcsőház kövezetén SALVE felirattal köszöntenek. Jó helyen járok! :) A házban nagy a nyüzsgés, szinte elveszek a tömegben. A betonozott udvart helyenként már szép zöldre színezte a moha. Hosszú keskeny sávban páfrányokat, bokrokat és színes virágokat ültettek.

Egy foltos cirmos macska kitartóan ücsörög a pinceszellőző előtt, és a megfelelő alkalomra vár. Az árkádos, széles folyosók kecses kőoszlopos korlátain kifejezetten jól mutat a piros és a rózsaszín muskátlik ritmusa. Átellenben az emeleten a sárga szirmokat piros váltja. Mellettük, a szőnyegmintás kövezeten régi, piros szövetű szék nyugdíjba vonulása után a gangon kínál helyet a múltba merengő nézelődőnek. Odébb, a régi varrógép is szakmát váltott és növénytartást vállal.
 

A sarki épülethez két lépcsőház tartozik. Nem tudtam eldönteni, melyik lehetett a fő, melyik a mellék. Mindkettő egyformán tágas és szépséges. Az Eötvös utcai bejáratot nem használják a lakók. A szép U alakú íves lépcsősornak minden emeletén pihenőt kínál a kiugró kis kőkorlátos terasz. A lépcsőház öntöttvas korlátja helyenként már hiányos, de a korinthoszi oszlopok még rendületlenül tartják az emeleteket.

Ez a ház mindig kedvesen üdvözli a betérőket, pedig már oly sokan elhagyták… De vajon kik lépkedtek egykor ezeken a lépcsőkön, és járták a függőfolyosókat, majd zárkóztak be lakásaikba? Milyen sorsokat mesélnek a falak? – Megsúgták nekem. :)

Az épület Jahn József lakházaként épült 1892-ben. Az építésszel már korábban összefutottunk a Szentkirályi utcában és a Dohány utcában is. Házaiban mindenhol megtalálhatók a lépcsőház oszlopai, a kőkorlátok és szinte ugyanaz a mintás terazzo burkolat is.  Ebben a terézvárosi háztömbben is jelez a helyszínrajz egy másik saroktelket az ő neve alatt, az egykori Kemnitzer és a Csengery utca találkozásánál. A tömb Eötvös utcai sarkán az 1890-es években Királyi Zálogház is működött. Egy 1934-es tervrajzon a Király utca felőli emeleti lakások egyes szobáin halovány, ceruza bejegyzés olvasható; 1 szem albérlő, 2 szem társbérlő, 1 pici társbérlő. A sarokház pinceszintjének java részét a földszinti üzletek raktárai foglalták el, másutt farakások sorakoztak a téli hidegre, s a kis pinceablak, ahol a macska is gubbasztott a mosókonyhát szellőztette egykor.

1934-ben Polacsek Lajosné, született Szüsz Ilona, szabász varrónő a félemelet 2-ben lakott.  1955-ben Verő Arnold portálépítési kérelmet nyújtott be, hogy sarki szabóműhelyét megnyithassa. 1956 és ’58 között lakásmegosztási tervek tanúskodnak egy korszak nehézségeiről. De nem csak a lakrészeken, hanem a földszinten is alapos átalakulás figyelhető meg. A portálok bejárata és a kirakatok egységes képet kaptak. Az üzletek sorát a saroktól a divatszabó nyitotta. Őt a cipész követte, majd az órás és a kalapos – aki büszkén hirdeti anno 1987 óta Kalap szalonját.

A kapualjban még látható egy régi tábla; Olajos Lajos kőműves kisiparos újabb megrendeléseket a földszinten fogad. Végül a sort az ingkészítő kis üzlet mellett a bútorasztalos zárja.

Vásárlók hada tette nyüzsgővé ezt a környéket, virágzott a kereskedelem és bizony ebben a házban a nehéz sors mellett a tudomány és a jókedv is állandó albérlő lett!
Márványtábla is hirdeti; itt lakott Wigner Jenő, Nobel-díjas fizikusunk, aki többek között az atomfizika területén jeleskedett. A szomszédos Fasori Evangélikus Gimnáziumban töltötte meghatározó diákéveit, ahol nem csak kiváló tanárok előadásait hallgatta, de itt ismerte meg és került jó barátságba Neumann Jánossal. Egy érdekes meglátása alapján a fizikai és a filozófia sem állnak olyan messze egymástól: „Az élet teljes jelentése, minden emberi vágy együttes értelme, egy olyan alapvető rejtély, ami meghaladja felfogóképességünket. Amíg fiatal voltam, dühös voltam a dolgok ezen állása miatt. Mára megbékéltem vele. Még megtiszteltetésnek is tartom, hogy közöm lehet ehhez a rejtélyhez.”

Wigner Jenő

A ház falán látható másik emléktábla Kabos Gyuláról ír. A közeli Felső erdősor 15-ből költöztek át ide. Bár szülei nem támogatták színészi pályáját, a kereskedelmi tanulmányai mellett titokban előadói tehetségét mélyítette. Kabos visszaemlékezésében, apja drasztikusabb megoldásokhoz folyamodott, s kiváló bokszolóként néha így egyengette fia sorsát: „Itt Pesten - engem bokszolt. Eleinte azért, mert sehogy sem akartam tanulni, később azért, mert színész akartam lenni. Ha nagyon megerőltettem magam, a számtalan kisebb jelentőségű bokszgyakorlaton kívül két-három olyan esetre is emlékszem, amikor édesapám győzelme annyira nyilvánvaló volt, hogy a világ semmiféle kincséért sem tudtam volna a kötelező tíz másodperc alatt ismét talpra állni. Így történt, hogy amikor először jelentettem be apámnak, hogy színész akarok lenni, ezt az elhatározásomat a szó szoros értelmében "kiverte a fejemből".” – jegyzi a Színészkönyvtár.

Kabos Gyula fiatalon

Kabos életének történetében, a sok szomorúság és siker közt az Esti Kurír 1934. december 25-i számának hasábjain olvasható mondata igazán megszívlelendő! Így, az előadás végére nem is lehetne szebb útravalót adni:

„Én egy nagyon szomorú ember vagyok, csak mániákusa vagyok a vidámságnak, és addig nem nyugszom, amíg nevető arcokat nem látok magam körül. De különben is, ma jókedvet csinálni - kötelesség, és akkor is nevetni kell, ha sírni szeretnék. Volna egy jó tippem ezzel kapcsolatban. Hozzanak rendeletet, hogy egy hónapig mindenkinek mindent mosolyogva kell csinálni. Meglátnák, milyen más lenne az élet.”

„És a libasülthöz hagymát eszem. Mindenhez. A hagymához hagymát eszek.“

Forrás:
Helyszínbejárás 2014. 
Budapest Főváros Levéltára
termeszetvilaga.hu
szineszkonyvtar.hu
mandarchiv.hu/Kabos_Gyula_amerikai_levelei