Nézz fel!
Újjászületés a Kiskörúton
Sokáig fel volt állványozva a legszebb ház a Kiskörúton. Ha
eddig nem is tűnt fel senkinek, hát a magas állványzat miatt csak felhívta a
figyelmet magára! – Vajon, mi is volt mögötte? S vajon milyen lesz, ha
elkészül?
Két éve jártam itt, fedeztem fel ez az épületet kívül-belül. Mindig kedvesek maradnak nekem azok a házak, amiket
már megszelídítettem, és régi ismerősként köszönök rájuk. Ha nagy esemény
történik velük – második születésnapjukat, vagyis újjászületésüket ünneplik –
igyekszem meglátogatni őket!
Erről a kiskörúti házról alkotott első benyomásom az etalon,
hiszen abba a küllembe szerettem bele. Szépségében patinás, pont, ahogy nekem
tetszik! Külső homlokzatát szürkére festette a város zaja, mozaik lányai csak
évszakonként csillantak meg a magasban, és megpróbálták magukra vonni a
figyelmet. A komor épület úgy állt a város közepén, mint egy elvarázsolt,
tornyos csipkés kastély – alig észrevehetően.
Miután fél évig az állványok fogságába esett, a nyári
napsütés kiszabadította, és végül lehullt a lepel! Hófehérre
púderezett arcán hangsúlyt kaptak az ablakok. A mozaik csillogását a vakító
fehér csipke nyomja el. Mint egy ifjú modell a kifutón, úgy lép előre a
szomszédos ház fekete egyhangúságából az épület!
Nagyon kíváncsi voltam, mit rejt az új ruha. Megint
körülnéztem bent, és a régi "megszokott" hangulatot találtam, azt,
ami két éve is elvarázsolt! A megsárgult vakolat, rajta a kis virágok, a
mennyezeten összeérő virágkoszorú, a rozsdás, kecses öntöttvas korlát, bimbózó
virágai, az egykor futó kókuszszőnyeg leszorító réz gombjai, a virágmintás
folyosóajtók és szegecselt oszlopok mind ismerősek voltak! :)
Hamarosan biztos sor kerül a belső felújításra is, bár nekem
így, régi pompájában is kifejezetten tetszik! Örülök, hogy a homlokzat
megújult, és így is szép lett! Aki eddig csak elsietett mellette, az most már
biztos felfigyel rá, hiszen ilyen sugárzó szépség mellett most már igazán nem
lehet csak úgy elmenni! ;)
Forrás:
Helyszínbejárás 2015.