2014. május 27., kedd

Kerti parti a Károlyi kertben

Tudtad?

A Karcsi mindenkié


Ebben a szép, szinte nyári időben a séták után most keresünk egy helyet a belváros középen, hogy egy padon megpihenjünk és élvezzük a régmúlt idők képzeletbeli hangulatát. Ezúttal Károlyiékhoz megyünk vendégségbe, egy szerény kerti partira. :)



A Magyar utca, Ferenczy utca, a Károlyi palota és a Helszmann Imre utca által határolt park több mint 7500 négyzetmétere elég tágas ahhoz, hogy elférjen itt a vendégek sokasága. A régi idők társalgásának szófoszlányából érdekes információkra kaphatjuk fel a fejünket!
Megtudhatjuk, hogy egykor Mátyás király vadaskertje és kerti lakja állhatott itt. A telket aztán egy bécsi kamarai adminisztrátor vette meg, később a császári és királyi élelmezési biztos tulajdona lett. A barokk palota Patachich Gábor kalocsai érsekhez került, és 1745-ben gróf Barkóczy Ferenc egri püspöké lett. Az impozáns épület még Mária Terézia tetszését is roppant elnyerte! A ház és a hozzá tartozó terület 1768-tól került
végül a Károlyiak tulajdonába, akik többször is átalakították, majd igényeik szerint modernizálták.
Ez a hely azonban szomorú események helyszíne is lett. 1849. január 13-án este tartóztatták le Windisch-Grätz katonái gróf Batthyány Lajost, az első felelős magyar kormány miniszterelnökét. A szabadságharcot követően pedig itt rendezte be Haynau a főhadiszállását.





A Károlyi-örökösök nem csak a palotát, de a hozzá tartozó kertet is szívvel-lélekkel gondozták. A hátsó részeken „Ló iskola, Övegház, Szerszámos Színn, új kamra” is létesült már 1780-ra. Az angolkert kialakítását kertművészekre bízták. Nem véletlenül lett Károlyi György gróf kedvenc pihenő helyévé a szépséges park! A pálmákkal, tűlevelűekkel, orchideákkal és szebbnél-szebb virágokkal díszített kert, bódító illatában fogyasztotta reggelijét kényelmesen a gróf. :) Az esti bálok világítását ezernyi mécses biztosította. A vendégek kényelmét kerti pavilon, lugas, kuglipálya és Pesten harmadikként létesült teniszpálya is szolgálta.


 

A kertet egykor nehéz kőfal keretezte, de a virágok illata megédesítette a környező két utcácska lakóinak életét. Ennek magyarázatára ugorjunk vissza kicsit a XIX. századba, a mostani Egyetem térre. Az intézmény sarkával szemben ott, ahol ma a könyv-szökőkút lapozza a tudományt még se híre se hamva nem volt a régészről, Henszlmann Imréről elnevezett hangulatos utcának. A Károlyi palota mellett közvetlenül egy hosszú egyemeletes, kétudvaros átjáróház állt, melyen a környék lakói keresztülsétálhattak a Magyar utcába. Itt, a Wenckheim-ház emeleti lakásában élt Vörösmarty fia, aki az Angol Királynő Szállóban betegeskedő Deák Ferencet saját lakásába vitette, és a „haza bölcsének” 1876. januárban bekövetkezett haláláig ápolta. A helyes kis épületet Andrássy Géza vette meg, majd bontotta le. Az így kialakult Kaplony utcza másik végét kinyitva egy egész impozáns házsor került a tulajdonába.

 
Károlyi palota és a Wenckheim-ház

Wenckheim-ház
 

Bár a környező három utca ily’ módon körbe is ölelte a szép kertet, egy vágya volt már csak a pesti közönségnek. Nem csak érezni a tavaszi virágillatot, de a kőkerítés mögé be is kukkantani, s ha lehet, még jobb lenne sétálni és pihenni is ebben a szép parkban! Károlyi Mihály pedig eleget téve az óhajnak 1919 áprilisában elfordította a kulcsot a szép kerítés zárjában, s kitárta a kapukat a látogatók előtt egy kis időre. 1928-ig ismét lakat került rá, majd a kert a főváros tulajdona lett. 1932 óta közkertként bárki megpihenhet itt. Ám hiába minden lelkes kertész kéz, a második világháborúban és később a metróépítéshez felvonulási területnek használt rész teljesen lepusztult. A Károlyi palota U alakú épületének közrefogott udvarát elkerítették és nyaranta szabadtéri hangversenyeket rendeztek itt. A park nagyobb fele közel 35 éve áll nyitva, több felújításon és átalakításon is átesett. Magas, kovácsoltvas kerítés és gondos parkőr védelmezi és vigyáz már szépségére!



Sokak kedvence lett ez a kis oázis a nyüzsgő város zajos forgatagában. Az ízlésesen kialakított virágágyások üde, zöld pázsitot ölelnek, köztük sárga kavicsos kanyargós utak kötik össze a négy boltíves bejárati kaput. A sövényekkel elválasztott játszóterek a gyerekeket várják. A kerek szökőkút mellett pedig jól esik a padon ücsörögni, napozni. A palotához közelebb eső részen kőasztal és pad is rendelkezésre áll, mellette egy szép öntöttvas ivókútnál enyhíthetjük szomjunkat.





Állandó lakói is vannak a parknak. :) Az egyik a Ferenczy- Magyar utca sarkában áll; ő Irányi Dániel, akinek a szobra a mai Liszt Ferenc térről került át ide.


 

A másik oldalra a Helszmann Imre utca felé ötletes kerek farönkökön sétálhatunk át, érintve a sövénnyel elkerített szökőkutat. A park szélén áll a zöldre festett, régimódi mellékhelyiség Hölgyek és Urak felirattal.

 
A két parkőr azonban nem csak a rendről és növényzet karbantartásáról gondoskodik! Történt ugyanis, hogy 2010 tavaszán találtak az egyik bokor mellett egy dobozt, s benne egy fekete nyulat. Valaki talán itt jobb sorsot remélt neki. Új gazdái befogadták és azóta szeretettel gondoskodnak róla. Új, kényelmes hely is készült neki, közvetlenül a kis ház mellett. A Karcsira keresztelt fekete nyúl már nem csak a gyerekek kedvence, és a törődéstől is jókorára nőtt. Ha arra járok, mindig meglátogatom! :)




Forrás:
Rexa Dezső: Beszélő utcák, pletykáló házak – Budapest Könyvek. Nagy Budapest Törzsasztal. 2012. 77. old., 127. old.
Erki Edit: Pest-Budától Budapestig – Officina. 1996. 26. old.
egykor.hu


pim.hu

2014. május 13., kedd

Bródy Sándor utca 6.

Fedezd fel!

Múlt és jelen körforgása


Időről-időre visszatérünk a Palotanegyedbe, s mivel a 18. században a Téglavető utcát, vagyis a mai Bródy Sándor utcát is igen hosszúra rajzolták a térképen, még mindig nem értünk a végére. Időutazásunkban megpihentünk már a 30-as szám egykori panziójában, majd átugrottunk egy marék szerencséért a szomszédba is. Ma egy újabb palotát fedezünk fel, mely igen előkelő helyre nőtte ki magát, mégpedig szorosan az egykori ideiglenes képviselőház mellé simulva.



A Nemzeti Múzeum még nem állt, mikor az épület telkének tulajdonjoga már többször is gazdát cserélt. Teltek-múltak az évek, s a múzeum elkészülését követően a környék egyre népszerűbb lett a gazdag nagybirtokosok körében. „Egy magyar mágnásnak nem lehet Bécsben palotája a nélkül, hogy Pesten is ne legyen”. Egy 1889. októberében keltezett adásvételi szerződés tanúskodik arról, hogy báró Fechtig Imre házát ifjabb Keszlerffy János vette meg, majd - valószínűleg a bontást követően - egy újabb bérpalotát álmodott ide. Az 1897-re elkészült remekmű Huber József építész munkáját dicséri.



Forrás: Mikusa Művészeti Galéria

Keszlerffy, halála után lányára Thoroczkay Viktornéra hagyta, akitől később a Károlyi család vette meg az épületet. Az alapítványi ház az elszegényedett családok lakhelyéül szolgált. A tulajdonos, gróf Károlyi György az első emeleten lakott. „A környék ismert, jellegzetes alakja volt a nagytermetű, gőgös ember, aki az utcán nem tér ki senkinek. Fekete sétapálcájának ezüst fogantyúján bevésett rigmus volt: „Sárgán virágzik a tök, meghal akit megütök!”.” – olvasható Nedeczky János feljegyzésében. (ld.Forrás)

Szerencsémre nem kellett megküzdenem ilyen mogorva gróffal, hogy betekintést nyerjek ebbe a palotába, sőt! :) A látogatást egy kedves ismerősnek köszönhetem, aki már többször járt az épületben, és alaposan ismeri minden zegzugát. Sári nénihez is bekopogtunk remélve, hogy mesél nekünk izgalmas régi történeteket, de van az úgy, amikor a váratlan vendéget megelőzi a nagytakarítás, így erre a mesére majd később mindenképpen visszatérünk! ;)

No, de kezdjük a kályhától! A háromemeletes épület eklektikus homlokzatán a díszes ablakpárkányok ritmusát szimmetrikusan töri meg a hangsúlyos első emelet a bejárat felett. Kívülről sokszor megcsodáltam már az épületet, de nem gondoltam sosem, hogy egyszer a második emelet kis kőfaragású erkélyének korlátján könyökölve nézelődhetek. :) A kapu felett a gazdag kovácsoltvas díszítés már sokat sejtet arról, milyen mestermunka vár odabenn! Középen egy korona látható, alatta szalagra írt latin felirat: Hűséggel és bátorsággal keresd a hírnevet!




Belépve, a tágas előtér sárga keramit kockáin koppant a cipőm, felettem gazdagon díszített stukkós mennyezet, szemben pedig a csendes udvart szinte elöntötte a reggeli napfény! Egy egészen más világba cseppentem. Sehol nem volt a forgalmas körút zaja, s szinte azt vártam, mikor nyílik a kapu és hajt be a lovas kocsi. Hirtelen nem tudtam eldönteni, merre induljak, mit fedezzek fel előbb?! Mint egy gyerek a játékboltban, bármerre nézek, mindenhol van valami szépség, valami érdekes!




Szeretem azokat a házakat, melyeknek az udvarán megállva, középen a toronyként magasodó melléklépcsőházból, mindkét irányba körbefutnak a folyosók. Már máshol is megfigyeltem ennek a száz karral ölelő kalapos úrnak a látványát. Ingujjának díszét a folyosók kovácsoltvas korlátjának mintája adja. A lépcsőház ablakai szemmel tartanak. A magasban, a körbefutó párkány ereszcsatornája formázza kalapjának széles karimáját. Az ilyen elrendezésű házak egyből barátságosak, mert átölelik és befogadják a látogatót. :)


 
Bródy S. u. 6.
Alkotás u. 13.
 











Jobbra a főlépcsőház nehéz faajtajának mart üvegében beszédes jelkép látható. Egy koronán álló oroszlán kezében kardot és kígyót tart. Az emeleteket burkoló cementlap szinte hiánytalanul megvan mindenhol. 



Az épület egyik érdekessége, hogy az első és a harmadik szint közé egy alacsony belmagasságú lépcsőforduló került. Az udvarra néző csipkés vaskorlát miatt olyan érzése támad az embernek, mintha egy páholyban állna. Az előadás pedig igazán tetszetős, mert nem csak az udvaron, de minden folyosón színes virágok sorakoznak és reflektorfényt kapnak a napsütésben.







A legszembetűnőbb az az aprólékos kovácsoltvas munka, mely a körfolyosókon és a lépcsőkorláton is tetten érhető!







Miután a jelen elvakított, újabb rétegét hántottuk le a múltnak. Ritkán van lehetőségem pincétől padlásig megismerni egy épületet, de tény, hogy ezzel lesz teljes és átfogó egy élmény! Ám, micsoda különbséget mutat itt a melléklépcső a korábban megszokott cselédlépcsőkhöz képest! Sok helyen ezek az épület sarkában voltak, s valóban nagyon keskenyek, sötétek is. Mára félelmetesnek tűnnek a poros, pókhálós elhagyatottságuk miatt. Itt viszont a kerek ablakokat nem pókok, hanem díszes rács hálózza.






A csigalépcső folytatásaként a pincébe jutunk. A tágas, boltíves alagút egyik elágazásában rátaláltunk az óvóhely nehéz ajtajára és a régi mellékhelyiségekre. Ebben a dohos, hűvös levegőben szinte tapintható volt, ahogy az elmúlt idők, mint darabokra szakadt szellemek suhantak és itt-ott meglebbentették a sűrű, fekete pókhálókat. Mindenhol kupacokban álltak a kincsek. Találtunk szép, eredeti vastag csempét, egy régi tükrös előszoba szekrény darabjait rozsdás vaskulccsal, és egy nagy ládát is, amiben roppant kíváncsi vagyok, hogy mi lehet! ;) Az egyik rekesz kitört üvegű faajtaján pedig krétával strigulák sorakoztak. Hm, vajon, mit jelenthetett?






Milyen története lehet egy pincének? Fás- és szeneskamra, óvóhely, aztán lomtár, később kincsesbánya. Bútorok, holmik kerülnek ide a jelenből, és válnak múlttá ezzel, aztán évek múlva esetleg értékes darabokká. Minden korszak más funkciót társít hozzá. Ennek a pincének azonban van egy olyan szeglete, mely megfordította az idő kerekét! Sokak számára ismert, hogy itt bizony egy kovácsműhely működik, melyhez lépcsősor vezet az le az utcafrontról. A nem mindennapi, mondhatni tradicionális mesterség önmagában is nosztalgiával tölti el a látogatót, ahogy körülnéz a kacskaringós kovácsoltvas munkák között. Így mosódik össze a múlt a jelennel, és vándorolnak az emlékek szintről szintre! :)



Forrás:
Helyszínbejárás Csonka Jánossal 2014. 
Adalékok a Belső-Józsefváros történetéhez - Nedeczky János vonatkozó feljegyzése. Budapesti Városszépítő Egyesület – 1985.
galeria.unasshop.hu.fjKeszlerffy.Janos