Tudtad?
Hét vezér a lépcsőházban
Nem ide indultam. A Sas utca 16-ban viziteltem, melynek
szépségével feltöltődve sétáltam a környéken, és hagytam magam elcsábítani,
bármely szembejövő épület látványával. Az Arany János utcában egy távolról
egyszerűnek tűnő klasszicista épület nyitott kapuja húzta el előttem a
mézesmadzagot. Bár első ránézésre nem tűnt túldíszítettnek. Alaposan megnézve
sok szépséget tartogatott! Zártsorú beépítésével a három elemet magasra épült
romantikus ház, csipkés mérműves gótizáló elemeket mutatott. Bejárata mellett
márványtábla méltatta a házat. A műemlék 1846-ban ifj. Zitterbarth Mátyás
tervei szerint készült.
Kapubejárójának hófehér falán a téglavörös keresztboltozat
íves pántjai egy csomóba futnak össze a mennyezeten. Felettünk aprólékos,
kovácsmunkával készített csillár függeszkedik. Az udvar felé néző négyzetes
osztású felső ablak mart üvege, úgy mossa el a szemközti függőfolyosó képét,
mint egy torz tükör.
Jobbra a lépcsőház szamárhátíves dupla üvegajtaján belesve,
hirtelen megtorpantam! A kis ártatlan virágokkal gazdagon mintázott tejüveg ajtó
mögött egy férfi állt lándzsával! Ő csakis a ház őre lehet, gondoltam! A zárt
ajtó előtt még ácsorogtam egy darabig. Mégiscsak jó lenne bejutni ide, s
legalább valahogy barátságba kerülni vele, hátha felenged ezen a szép vörös márvány
lépcsősoron. Lassan megenyhült és bebocsáttatást nyertem az amúgy sötét,
félhomályos lépcsőházba. A téglavörös szoborfülkében ácsorgó hófehér szobor
komoran állt előttem. Talapzatáról gyorsan leolvastam nevét, hogy tudjam,
miképp is szólíthatom. Ő volt Álmus. Persze első olvasásra ez a szó kicsit
furcsának tűnt, de hát ki tudja, miféle szerzetek maradhattak itt az 1800-as
évek közepe óta?... Sokáig nézegettem,
derengő fényben és megvilágításban is. Próbáltam fürkészni megkövesedett
tekintetét, hosszú bajuszát, szakállát, ruhája szép cirádáit és fegyverzetét. Végül
is összebarátkoztunk, s kegyesen továbbengedett utamon.
Nyugodt szívvel indultam volna tovább, s ahogy megfordultam
újabb útonálló keresztezte utam! Az ember nagyságú fehér szobor vállán
vadállat prém pihent, széles csatos övében szablyát, s kardot tartott. Jobb
kezében buzogány pihent. Az újabb visszahőkölés, majd illedelmes bemutatkozás
után Árpádot ismerhettem meg.
De kik ezek a harcosok és mit keresnek itt?
Visszanéztem; … Álmus, meg Árpád. Akkor már kezdett kicsit gyanús lenni, hogy
valahonnan erősen ismerős ez a társaság! Óvatosan kinéztem a széles csigalépcső
orsójába, de nem láttam semmit. Bár ügyesen megbújtak a kis fülkéikben, de
valójában hemzsegett a ház a törzsközösségtől! :)
Ahogy baktattam feljebb és feljebb, számolgattam,
nézegettem, és próbáltam beazonosítani a régi neveket. Akárhogy is néztem, nem
volt teljes a létszám, meg aztán Árpád is kilógott a sorból. Találkoztam
Álussal (Álmos), Gounddal (Kond), Hubával, aki már nem bírta a 170 éves
ácsorgást, és inkább lehuppant egy kőkupacra, Tosuval (Tas) és Tuhutummal
(Töhötöm) is. Hiába… Elődöt és Ondot valahol elhagytuk. Lehet, még mindig
Etelközben bolyonganak, mert a meredek cselédlépcsőn sem láttam őket lihegve
felkapaszkodni.
No, persze, nagyon örültem a váratlan találkozásnak, de csak
nem hagyott nyugodni, miért pont itt álltak meg, s gondolták úgy, ez az Arany
János utcai ház lesz a legmegfelelőbb hely számukra a Kárpát-medencében?
A helyes kis körfolyosós épületet egy kapitány, Borsody
András álmodta meg, aki igencsak megszerette ezt a történelmi korszakot, s ő rendelte
meg a szobrok elkészítését is. Ám az sajnos nem derült ki, vajon, miért
száműzte a lemaradt két vezért.
A ház építőmestere Gerster Károly volt, kinek a
legaprólékosabb díszítőmotívumokra is gondja volt. Rácz Erzsébet korábbi
kutatásaiból megtudhatjuk, hogy 1912-ben Klein Berthold és neje tulajdonolta a
házat, de itt lakott Dr. Pick Jenőné és társai, illetve 1943-ban a Magyar
Műanyag és Vegyészeti Gyár Rt. központja is itt kapott helyet. A kapu mellett
régen egy cégtábla hirdette, hogy Garainé Horváth Ibolya női szabó a II.
emeleten dolgozik, és fogadja vendégeit. Az utcafronton a VOLÁN Elektronikai
bemutatóterem három kirakata csábította az érdeklődőket. A ház udvarán balra
még ma is láthatók a korabeli garázsajtók. Ki tudja, mit rejtenek manapság? A
régi lakók elmondása alapján itt is sokan laktak társbérletben a feldarabolt
nagypolgári lakásokban. Miután bevezették a gázt, már lecserélték a szebbnél
szebb cserépkályhákat. A rézkilincsek és a díszes lámpák talán még megvannak
itt-ott. Az egykor szép, metszett üveges liftet, a tükörrel és a kárpitos üléssel
már évekkel ezelőtt kicserélték. A lépcsőház öntöttvas korlátja még épségben
megmaradt. S szerencsére a szobrok is!
Örülök, hogy Álmus végül megenyhült és beengedett. Jó volt
visszarepülni az időben és látni ezeket a vezéreket, ahogy 170 éve
rendületlenül álldogáltak – kivéve persze a megfáradt Hubát. Reméljük
persze, hogy előbb-utóbb az két kóbor lélek is hazatalál. :)
Forrás:
Helyszínbejárás: 2015.
Adalékok a Belváros történetéhez / Rácz Erzsébet kutatása
Adalékok a Belváros történetéhez / Rácz Erzsébet kutatása