Kilátás a város peremén
Már többször felvetettem, milyen jó is lenne, ha a hosszú Üllői úton villamossal is végigzötyöghetnénk, mert akkor kényelmesen élvezhetnénk a kilátást, legalább is annak az egy-két háznak a látványát, melyek igazán formásak. A mai alkalommal a város egykori peremére látogatunk, és képzeletben felpattanunk a régi villamosra, mely itt eredetileg az út két oldalán futott. A 20-as évek végétől az Ecseri utat elhagyva izgalmas és igen eltérő látvány tárul elénk, ahogy jobbra-balra nézegetünk.
.jpg)
 |
| Innen |
 |
| Innen |
Az első világháborút követően a hihetetlen méreteket öltő lakáshiány megoldására, a korábban ideiglenesen felállított hadikórházakat, fabarakkokat a társadalom perifériájára szorult rétege vette birtokba. A Zita-, Auguszta-, és a Kiserdei telepek mellett a leghíresebb (hírhedtebb) a Mária Valéria-telep nagyjából a mai József Attila lakótelep helyén épült fel.
 |
| Mária Valéria-telep kis házai |
A belvárost elhagyva a húszas évek végétől az Üllői út jobb oldalán egy zárt, szegény sorsában osztozó nagy közösség élte mindennapjait. Rendre nőtt azonban azoknak az új betelepülőknek a száma is, akik a gazdasági fellendülés következtében, a jobb megélhetés reményében próbáltak szerencsét a nagyvárosban. A főváros – látva ezeket a nyomornegyedeket – igyekezett olyan kis(bér)lakásoknak és telepes építkezéseknek teret és anyagi forrást biztosítani, mely a szociális igényekhez igazodva élhető körülményeket teremtett, és a higiéniás követelményeknek is megfelelt.
 |
| Innen |
Többek között ennek jegyében épült fel az út másik oldalán az a két U alakú ház, melyet most meglátogatunk. Időutazó villamosunk 1926 novemberében fékez a „Városi Házak” megállónál. Az Üllői út 124-es számú két, egymás mögötti épülete Bálint Zoltán és Jámbor Lajos – a szakirodalom stílus alatti kategóriába sorolt – tervei által látta meg a napvilágot. A főútra néző új lakások kezdetben biztos nem voltak olyan népszerűek, hiszen a kilátás a túloldalra csak az ’50-es évek végétől javult, a mai József Attila lakótelep megépítésével. A változást a Hattyúdal című 1963-as film is megörökítette, melynek végén Páger Antal szomorú búcsút vesz a régi bódétól, s ezzel az utolsó düledező ház is megszűnik. (1:29:53-tól a film végéig)
 |
| Bontás 1957-ben |
 |
| Épül a József A. lakótelep, de még láthatók a barakkok is |
Manapság persze nem az Üllői út az, ahol az ember a legszívesebben sétálgat, mégis úgy érzem, nem lehet elmenni emellett az óriási tömbház mellett, hiszen ha stílusba nem is sorolható, az utcai homlokzata szerintem kifejezetten elegáns! A négyemeletes manzárdtetős épület négy pártázatán kis kerek ablakok láthatók. A szimmetrikus ház sima és kiugró részeiben két-két ablak váltja egymást, kétoldalt pedig három-három nyílás zárja a ritmusos sorokat. A kőkeretekbe foglalt eredeti 2x4-es osztott ablakok szerencsére a legtöbb helyen még láthatók.
Mikor elindultam a Somfa közön, hogy megkeressem a bejáratot, akkor láttam, hogy ez valójában két, enyhén U alakú lakóház, amelyek egy óriási kertet ölelnek át, s ahol a főbejáratok egymástól távol néznek évek óta farkasszemet egymással.
Rivalizálásuk eltérő színükben és ezzel hangulatukban is megnyilvánul. Kialakításukban mindkettő nyitott folyosós, szép szalagtéglával körbefuttatott két-, majd három emeleten átívelő árkádos, oszlopos nyílásokat mutat. A szimmetrikus elrendezésben az épületekhez két-két kiugró lépcsőház is tartozik, szintén az osztott üveges régi típusú ablakokkal. Annak ellenére, hogy nem a felsőbb osztály számára készült a ház, mégis kifejezetten igényes, és szép a kovácsoltvas a folyosókon! A bejárati kapun – ami az első, a „B” épületben még az eredeti lehet – a korlátok virágmotívuma köszön vissza. Érdekes látvány a rácsos földszinti folyosó is, de az is érthető, hogy a felsőbb emeletek kapui is csak a lakóknak nyílnak meg. Karácsony előtt jártam erre, és a dekorációkból is kiderült, hogy egy igazán élénk és nyüzsgő házban járok, ahol minden részletben tetten érhetők a lakók mindennapjai.
Nehezen tudtam elszakadni, eltávolodni a látványtól, de még várt rám a kert felfedezése, és az a biztos tudat, hogy a túloldalon újra megcsodálhatom ezt a szépséget egy másik variációban! ;) A nyílegyenes út mentén gondozott sövény futott. Jobbra egy padokkal körülvett homokozó állt csúszdával, pár méterre pedig egy növényekkel körbevett kis park a pihenni vágyóknak.
Középen egy üres kőtalapzat siratja évek óta szobrát, egy vízöntő kisfiút! A kis bronz szobor a leírás szerint a háborúban pusztult el, s vele együtt a szép pergola sor is a színes virágokkal.
 |
| Vízöntő fiú kútszobor |
Ahogy a kert másik végére értem az „A” épület elé, visszanéztem a „B” ház fehér, letisztult elegáns formájára. Próbáltam döntésre jutni, melyik variáció tetszene jobban? Mellettem a helyenként pasztell zölddel tarkított sárga színű, árkádos látvány magasodott, melynek tagadhatatlanul jól állt a délutáni napsütés és bár szemben a szomszédja inkább elegáns volt, a régi idők hangulatát a hátsó ház jobban visszahozta. :)
Forrás:
Helyszínbejárás 2014.december
E-Levéltár A lakók és foglalkozásaik, ill. a büntetőügyek valós adatokon alapulnak, ám a szereplők közötti viszonyok gombolyítása csupán a fantázia szüleménye…
Umbrai Laura: A hatósági kislakás-építés története Budapesten (1870-1948). Doktori Disszertáció. 2007.
Anno képek:
Kőbányai Helytörténeti Gyűjtemény
v8cars.hu
egykor.hu
