Tudtad?
Debreceni MÁV-telep
Pár héttel korábban a szokásos éves kiruccanás alkalmával
Debrecenbe látogattunk. Akkor ígértem, hogy bevonatozunk a helyi MÁV-telepre
is. Szerencsére az országban még itt-ott fellelhetők ezek a kedves
lakóegységek, spalettás kisházas „falucskák”. A debreceni kolóniáról korábban
semmit nem tudtam, csak azt, hogy létezik, s feltételeztem, elég lesz, ha a
sínek nyomvonalát követem, s ott lesz az majd valahol... :)
Ám mielőtt betoppannánk a telepre elmesélem, mi volt a helyi
MÁV-telepben a turpisság! :)
A terület megismerésére egy kis helytörténeti segítséget
kértem, a Helyismereti Gyűjtemény és Fotótár kedves munkatársától. Már egy ideje
telefonáltunk, mikor kiderült, hogy két különböző telepről beszélünk. Akkor jöttem
rám ugyanis, hogy míg a ferencvárosi és a rákospalotai egységeknél egy
területen kaptak helyet a munkások és a tisztviselők, itt bizony pár km-rel
arrébb szállásolták el őket. Erre egyébként az Óbudai gázgyár munkás- és tisztviselőtelepe mutat jó példát.
Egyrészről nagyon örültem, hogy kiderült, hogy van egy
munkástelep is, másrészt nagyon bántam, hogy erről ott tartózkodásom alatt nem
tudtam. :( Így ebben a cikkben főképp a
tisztviselőtelepet nézzük meg jelen állapotában, illetve megmutatom azt a sok
régi képet is, ami az egykori munkástelepet mutatja be. :)
Összes archív kép forrása: Helyismereti Gyűjtemény és Fotótár |
Történetünk egészen 1898. szeptember 20-ig nyúlik vissza, amikor
ünnepélyes keretek között indult el a termelés a Debreceni MÁV Járműjavító
Üzemben, illetve ahogy a helyiek mondják, Vagongyárban. A nehéz, fárasztó munka
után azonban valahol ki kellett pihennie a nap fáradalmait a 264 munkásnak és a
tisztviselőknek.
Történt egykor, hogy Nyilas János városi tanácsnok utód
híján, 1890-től saját birtokaiból 20 holdat adományozott, hogy a nincstelenek
építkezhessenek. Mikor a felajánlást Debrecen városa további 20 holddal
toldotta meg, végre felépülhetett a 80 lakásos munkás- majd a tisztviselő
kolónia is.
Összes archív kép forrása: Helyismereti Gyűjtemény és Fotótár |
A fellapozott térképeken meg is nézhetjük, hol kaptak helyet
az egykori dolgozók.
MÁV munkástelep |
Ezek szerint a MÁV munkáslakások a Faraktár- és a Kolónia
utcák mentén épültek meg egészen a Komáromi Csipkés György térig, nagyjából 1 km hosszan. Az egyforma,
téglával mintázott házak bár mára jelentősen átalakultak, udvari- és előkertjeikben
tavasztól őszig pompáztak a konyhakertek és a virágok. Óvoda, iskola és
kultúrház is szolgálta a közösség mindennapjait. Szinén a munkások számára,
különös figyelmességgel, szárnyaskerék motívummal tervezte meg Jost Ferenc a
Szent István Katolikus Templomot 1938-ban.
Forrás: Helyismereti Gyűjtemény és Fotótár |
Forrás: Helyismereti Gyűjtemény és Fotótár |
Forrás: Helyismereti Gyűjtemény és Fotótár - 1969. |
Forrás: Helyismereti Gyűjtemény és Fotótár |
Az egykori Hajdú-Bihari Naplóban, a Vagongyári Hétköznapok
sorozat hasábjain érdekes cikkeket olvashatunk Tóth Dénes tollából, ahol nem
csak a gyári munka nehézségeiről – illetve a szorgos brigádok
túlteljesítéseiről – hanem a munkások hétköznapjairól, lakáshelyzetéről is
képet kaphatunk. Ahogy korábbi látogatásaink leírásaiból már kiderült, nagyon
is megbecsült státusz volt a MÁV állami vállalatánál dolgozni!
S ha már a kis munkástelepet nem láthattam, annál nagyobb
élmény volt megismerni a tisztviselőtelepet! Egy forgalmas út sarkán, az Attila téren egy csinos
félköríves pártázatos emeletes épület látványa fogott meg. Ismerős volt a kép,
mert a Rákospalotai MÁV-házakra erősen hasonlított! :) A Budai Ézsaiás és a
Wesselényi utcák sarkára, egy háromszög telekre álmodta meg 1925-ben a két
épületegyüttesből álló 70 lakásos bérházat Lengyel Artúr.
MÁV tisztviselőtelep |
A Budai Ézsaiás út
felé eső szakasz egy része a háromemeletes épület. Ide 1 egyszobás és 12
kétszobás lakás került. A szöget bezáró hat lépcsőházas tömb két emeletén 25
két- és 11 háromszobás lakást alakítottak ki. A Wesselényi utca felé eső részen
a főosztályvezetők szolgálati lakásai voltak. Pince, padlás és bizony óvóhely
is minden lépcsőházhoz tartozott. Azt pedig egy idős néni visszaemlékezéséből
tudjuk, hogy a közös nagy kertben zuhanyozókban és egy nagy medencében is hűsölhettek
nyaranta a gyerekek.
S valóban, ahogy elsétáltam a kőoszlopos rácsos kerítés
mellett, megérintett a múlt hangulata. :) A változatos homlokzatot terméskövek,
félköríves, osztott ablakok díszítették, a gazdag virágmotívumok pedig a népi
szecessziót tükrözték. Helyenként a félkörívben kiugró szobák ablakainak rácsai
és az erkélykorlátok is figyelemreméltók! Egy-egy erkélyen színes virágoktól
roskadoztak a balkonládák.
A kolónia kis és nagykapuja is tárt karokkal fogadott. S bár
Budapesten egyáltalán nem vagyunk hozzászokva, itt a lépcsőházak ajtaja is
szinte mind nyitva állt. Bár nagyváros ez is, mégis mintha sokkal
közvetlenebbek lennének itt az emberek! :)
A kora reggeli napsütés is kifejezetten jól állt a fák alatt
szunnyadó telepnek. Ahogy ott lépkedtem a kis füves és magas szárú virágos,
rózsás kertben, olyan volt, mintha visszalépkedtem volna a gyerekkoromba. Ahogy
az L alakú épület ölelésében, a reggeli bujkáló napsugarak és árnyékok között
nézelődtem, a házon sorakozó muskátlis ablakokat, a picurka teraszokat
zsúfolásig pakolták. Régimódi hullámlemez tetők, csíkos napernyők, légkondis
dobozok tarkították a képet. A házfalon kopott bádogtáblák mutatták merre
vannak az óvóhelyek. Furcsa érzés volt még látni ezeket. Vajon, milyen lehetett
itt átélni a háborút? …
Középen, kétoldalt lépcsősor vitt fel a barna kétszárnyú, ovális
ablakos sötétbarna bejárati ajtóig. A szűk lépcsőházak falát zöld, sárga
olajfestékkel kenték le, és szépek voltak az ízléses egyszerű korlátok is.
Oldalt, a Wesselényi utca felé nagy, zárt kapu mögött kocsibejáró előterét
láttam a piszkos üvegen keresztül. A felújított stukkós halvány rózsaszín falak
mellett még látható az eredeti sárga keramitkockás padló. Szerencsére, nem csak
itt, az utcákon is maradt még sárga-bordó burkolat.
Az udvar is teljesen elvarázsolt! Az a sok-sok virág; a
gondozott kertrészek, köztük kis lépkövekkel, épp úgy visszahozták gyerekkorom
hangulatát, mint a régimódi játszóterek látványa! Ma már alig-alig lehet látni
láncon lógó vashintákat, rakéta-, félkörív- és sátortetős mászókát, nem is
beszélve a forgó hintáról, a libikókáról és a mókuskerékről! Az sajnos nem
derült ki, hol lehetett régen a medence és a zuhanyzók, de nekem ez a kép, ez a
reggeli napsütéses hangulat gyerekkorom balatoni nyaralásait idézte.
Szívesen elidőztem itt, nosztalgiáztam. Sajnos arra nem volt
alkalmam, hogy helyi lakóval is beszélgessek, de elképzeltem, milyen lehetett
itt az élet az egykori MÁV tisztviselők telepén. A lépcsőházakban finom illatok
kavarogtak, asszonyok főzték a krumplilevest, fortyogott a fazékban a pörkölt
és készült a nokedli. Mire a gyárból hazaértek a fáradt férfiak, már terített
asztal várta őket. Estebédtől sötétedésig gyerekzsivajtól volt hangos az udvar.
Másnap a reggel nap első sugaraival együtt léptek ki a vasutasok a nagykapunk,
és siettek a Vagongyárba, ahol töretlenül, gőzerővel folyt a munka…
Hát, így jártam Debrecenben letűnt korok nyomában az egykori
MÁV-telepen. Lassan elindulunk a pályaudvarra. A peron mellett éles füttyszó
hallatszik, zöld utat mutat jelzőtáblával kezében a vasutas. Vonatunk
Budapestig éhesen falja a km-eket. Az ablakon át fut velünk a táj, elfutnak a
régi képek, emlékek, és vele futnak egy hajdan volt virágzó közösség dolgos
hétköznapjai is…
Forrás:
Helyszínbejárás 2017. június
Köszönöm a sok segítséget Bécsiné Kléri Ágotának -
Helyismereti Gyűjtemény és Fotótár
Az archív képek a lakóházakról 1991-ben készültek, amelyeket
a Helyismereti Gyűjtemény és Fotótár bocsátotta rendelkezésemre.
További cikkek képekkel, a MÁV munkástelepről: