Az Áldás Utcai Általános Iskola

Tudtad?

Egy áldásos gyermekkor emlékei


Egy korábbi bejegyzés alkalmával már jártunk itt a Rózsadombon, s ahogy az lenni szokott a szép helyekre mindig visszavágyik az ember. Sétánk során most néhány sor erejéig vissza is ülünk az iskolapadba, hogy megismerjük egy olyan épület történetét, ami első ránézésre akár – ha nem is hegy- – de dombtetőre épült vár lehetne.

Nyissuk hát ki az olvasókönyvünket az első fejezetnél, épp annál az évnél, mikor 1911. október 20-át írtak. Bárczy István polgármester oktatási programjának alapján, Székesfővárosunk építési engedélyének pecsétje ugyanis, ekkor került Zrumeczky Dezső azon terveire, mely egy népies, szecessziós iskola megvalósulását jelentett az Áldás és a Szemlőhegy utca sarkán.


Az első csengő 1912. szeptember 7-én jelezte a tanévkezdést a 233 tanulónak, akik a környező villatulajdonosok gyermekei és házmestergyerekek voltak. Az 1913-ban kiadott használatbavételi engedély alapján a lányok és a fiúk elkülönítve, négy-négy 30 fős osztályokat alkottak, a déli illetve az északi szárnyban. A korszerű épület alagsorában konyha, mosókonyha, központi fűtés, kamra is volt, valamint itt kapott lakást a gondnok és az iskolaszolga is, aki szünetekben péksüteményt árusított a nebulóknak. A tantestületi szoba mellett, kisdedóvó, óvodai dajkalakás és szertárak létesültek. Az orvosi rendelőben pedig Németh László író, mint az iskola orvosa is tevékenykedett. Az első világháborúban itt hadikórház üzemelt, melynek árulkodó jeléül szolgáltak a linóleumba nyomódott ágyak mélyedései. A környék híveinek a második világháborút követően a tornaterem, templomuk megépüléséig istentiszteleteknek adott otthont.

A változatos formákat felvonultatót magastetős, fatornácos bejáratú iskola kapujának terrazzóján kedves jelképként jelenik meg a bagoly. A zegzugosnak tűnő épület lépcsőkorlátjai színesre festett állatok formáit ismétlik. Tantermei tágasak, barátságosak és ablakaik is változatosak. Az iskola „áldásos” munkáját többek között az is mutatja, hogy a sportok területén szépen teljesítő diákok kupáit és okleveleit, csak úgy, mint az ötletes kézműves munkáikat a folyosók is őrzik. A tavalyi 100 éves iskola ünneplésére nagy izgalommal készültek a dolgozók és a gyerekek! Iskolájuk szeretetének jele annak az ötletnek a megvalósulása, hogy egy-egy csempét megfestve mindenki elmondhassa üzenetét, gondolatát az épületnek és az utókornak emlékként. Így született meg az a 857 db. egyedi alkotás, mely a lépcsőfordulókat díszíti. Látogatásomkor egy kislány büszkén mutatta saját munkáját, aztán gyorsan futott is énekelni, kórusra.

Felnőttként a kisiskolás évekre jóleső nosztalgiával gondol az ember, pedig tudjuk, hogy néha nehéz volt az iskolatáska. Lassan kicsöngetnek és vége az órának. Házi feladat: egy kellemes élmény felidézése az iskolás évekből! :)


Forrás:
Helyszínbejárás 2013.
Verrasztó Gábor: Budai históriák/ Áldás Utcai Iskola – Napkút Kiadó, 2011.
budaipolgar.hu/helytortenet
aldasuai.sulinet.hu

Képek a kezdetekről ... (Forrás: SZEK, BP.Gy.)

Itt még nem volt kész a kerítés

A belső udvar

Napjainkban ...

Vár-szerű háztető

Tornácos bejárat a Szemlőhegy utca felől

... és az Áldás utca felől

Faragott gerendákkal

Áldás Kuckó bejárata díszes kapuval

Mintával és kopogtatóval

Tágas lépcsőház dekorációkkal

Népi építészet motívumai a korlátokon ...

... színesben is

Pepita folyosó öltözőszekrényekkel ...

... és a gyerekek munkáival,  ...

... és az oklevelekkel

Világos, de üres osztályterem, mert a gyerekek ...

... éppen osztályfényképezésen vannak

Az iskola híres tanulója volt - többek között - Udvaros Dorottya is

Olvasókönyvek és iskolaszerek a régi időkből

Felülvilágító ablakok a rajzteremben

A változatos csempe mozaikok a gyerekek és tanárok munkái,

melyek a 100 éves ünnepségre készültek

A tanári felé keskeny lépcső vezet a legfelső szintre

A bejáratnál bagoly köszönti reggelente az érkezőket.

Mára vége a tanításnak! :)

Gül Baba legendája

Fedezd fel!

Mese a Rózsadomb török kertészéről


Amikor én még kislány voltam… elmentünk egy délután sétálgatni, hogy megnézzük a Gül Baba türbéjét. Jártunk is egy szép rózsakertben, be is kukkantottunk ott egy kis kőházikóba, ahol egy híres török bácsi alussza már évek óta álmát. Az már csak otthon merült fel bennem, hogy én bizony a séta során hanyag öltözetű, „ülő babával” nem találkoztam, akinek a ruháját be kellett volna „tűrnie”, sőt, egyetlen babát sem láttam! :) No, de hogy is van ez pontosan?

Amikor az ország török uralom alá került, a szultán Budára érkezése (1541) előtt a bektasi rend tagjainak szerzeteseit, derviseit bízta meg itt egy iszlám vallási központ alapításával. A kolostor a mai Rózsadomb keleti lejtőin épült fel, melynek vezetője Gül Baba volt. Halála után a rendház mellett egy rózsakertben Szulejmán parancsára sírkápolnát (türbe) emeltek neki. A hely felszentelése óta iszlám zarándokhely lett.

Nevének eredete az arab írás alapján többféleképpen is olvasható: gül, mint rózsa, vagy gülm - nevetni, vagy kel - kopasz, kül - hamu, de fonetikusan Julpapaként, mint a Rózsák Atyjaként is megállja a helyét. Az sem kizárt, hogy azért nevezték  így, mert rendházfőnöki sapkájának jelvénye is szintén gül - azaz rózsa volt.

Gül Baba személyét máig titok fedi. A törökök úgy tartják, Buda várának elfoglalásakor a csatában a dervis megsebesült, s a dzsámivá alakított Nagyboldogasszony templomban halt bele egy istentiszteleten a sebesüléseibe. Nem csak halálát, de nemes cselekedeteit is legendák őrzik. 

 
Egy öreg, ősz szakállú arab így meséli Gül Baba történetét:

Az illatszerárus boltjában, betegséget könnyítő szantálfa-füstölőt, csókot édesítő cédrust és illatos olajokat lehetett kapni. Egy nap, útra kelt, hogy ellesse a bolgároktól a rózsaolaj készítésének titkát. Megtanulta, miképp kell a szirmokat holdas éjjeleken leszedni, abárolni őket édes esővízben, s miképp kell a fölén úszó tiszta olajat leszűrni. Az igazi rózsaolajhoz azonban a helyi rózsafajtára volt szükség, ezért a bolgárok féltve őrizték virágaikat, s minden városukat elhagyó emberfiát alaposan megmotoztak. A leleményes illatszerárus ezért a rózsamagokat nagy szemű olvasófüzérébe rejtette, melyet morzsolgatva Allahot dicsérte motozás közben.

Mikor Budára ért, hogy meghonosíthassa a tanult kertészmesterséget, Szokollu Musztafa egy dombot adott neki, melyet azóta, Rózsadombnak neveznek. Védve a szépen elrendezett kertet, magas kőfallal kerítette körbe, ám a rózsák illata odacsábította a város apraja nagyját. Az illatszerárust rózsái miatt Gül Babának nevezték és virágaiból mindenki szeretett volna magának. A szerelmes legények nem átalkodtak éjnek leple alatt leszakajtani a növényeket, hiába védte a kertet magas kőkerítés. Az öreg kertész bánatánál csak a budai pasa haragja volt nagyobb. Közhírré tétette, hogy halállal lakol, aki akár egy szál rózsát is elvesz!

Ám két ifjú – egy magyar és egy török – voltak olyan bátrak, hogy szerelmeiknek mégis csentek a kert rózsájából. Mikor elkapták egyiküket, hogy lopott s még töröknek is öltözött, a biztos halál várt rá. Már a vérpad készült, mikor a másik, a török ifjú a pasa elé járult, s felfedte titkát; bizony az a szegény ártatlan, mert becsülettel megmondja, ő maga járt éjjel a kertben! Így egymást is mentve, mindketten magukra vállalva bűnüket, a pasa mindkét legény kivégzését elrendelte.

Gül Baba, a bölcs öreg látva ezt, kegyelmet kért nekik, hiszen tudta, hogy aki kedveséért ekkora áldozatot is vállal, az rossz ember nem lehet. A pasa kőszívét a kertész szavai meglágyították, a legények így megmenekültek. Gül Baba pedig két csokor rózsát adott nekik, hogy vigyék el azoknak, akiknek kedvéért a fejükkel játszottak. Egy kis üvegcsében rózsaolajat is adott hozzájuk, hogy ha a rózsák elhervadnának, legalább illatuk maradjon meg.


A rózsák már rég elhervadtak, illatuk is elszállt, de az öreg Gül Baba kertjét bárki meglátogathatja és gyönyörködhet benne! :)

 

Forrás:
Helyszínbejárás 2012.
terebess.hu/keletkultinfo

Zarándokhely a Rózsadombon

Franz Weiss: Szőlőskert Gül Baba türbéje körül, 1838

Gül Baba türbéje a magasból