A Lásd Budapestet! blog 5. születésnapja

Összegzés

2016. december 16-án pénteken ünnepelte 5. születésnapját a Lásd Budapestet! blog. :)

Ez a visszatekintés nem is annyira Budapestről szól, mint inkább a blogról. Arról a felületről, ami az évek alatt valahogy „intézményesült”. Önálló életre kelt, és amiben azt vettem észre, hogy már nem csak arról szól, hogy színeket, házakat, embereket festek egy üres vászonra. Ahogy teltek múltak az évek, egyszeriben életre kelt minden, és a képből kiköszöntek nekem az emberek, és beszélgetni hívtak. Házak tolakodtak be egymás elé, a kép közepére követelve magukat, hogy reflektorfényben tündököljenek. Ez a miliő engem is beszippantott, és valóban élővé vált.

Nagyon sok emlékem van, ezért alaposan megtűzdeltem linkekkel a szöveget! :) Elsőként egy kis statisztikai visszatekintés jön, és egy kis csemegézés a személyes kedvenceimből. Kitérek a fontosabb eseményekre, arra, hogy én hogy éltem meg ezeket az éveket. Örömmel gondolok azokra is, akiktől nagyon sokat kaptam ez alatt az öt év alatt. 

@

5 éves visszatekintés – statisztika

2011. december 16-án Déli harangszóval nyitottam ki a Lásd Budapestet! kapuit. Ezen a felületen összegeztem az addig felhalmozott szívvel lélekkel megélt Budapest-élményeimet. Hát, ez lett belőle: 2011-ben 9 poszt, 2012-ben 58 db., 2013-ban 54 db., 2014-ben 40 db., 2015-ben 28 db., 2016-ban pedig 21 db. bejegyzés készült. Összesen: 210 mese született.

A blog teljes statisztikája alapján több mint 570.000 oldalletöltés volt, ebből 2014 szeptembere volt a legkiemelkedőbb, 70.244 megjelenítéssel. 

A legtöbben a József körút 60. épületére voltatok kíváncsiak. A kapuja felett csónakkal és puttókkal díszített ház első tulajdonosa 1890-től Loser János ásványvíz kereskedő volt. Túl azon, hogy kedves invitálás után egy lakás eredeti díszeit is megnézhettem, öröm volt beszélnem Dr. Harcos Péterrel a ház egykori lakójával, aki gyerekként itt élte át az ’56-ot, és megrendítő történeteket mesélt. A második legolvasottabb cikk az egykori Balettintézetről szólt. Félelmetes és egyben felemelő volt órákon át egyedül bóklásznom és fotózgatnom az évek óta üresen álló egykori MÁV-bérházban. Ahogy figyeltem, sokáig a Gül Baba legendájáról szóló poszt vezette az olvasottság listáját. 2013-ban még időben elcsíptem és még nyitva találtam, így megörökíthettem régi formájában ezt a zarándokhelyet. A negyedik helyre került annak a MÁV-telepes sorozatnak az egyik állomása, melyben vonatunk túlfutott és egészen Dunakeszi takaros házaihoz vitt bennünket. Az ötödik legolvasottabb cikk pedig mára már múltba-tekintés, hiszen az egykori Moszkva-tér Sellőjéről, a színes, mozaikos szökőkútról szólt.

A blog születésével útnak indított hírlevél mára csaknem 300 emberhez jut el közvetlenül email formájában. A Lásd Budapestet blog Facebook oldala 2011-ben született. S talán még idén ki is kerekedik a 10.000. követővel. :)

Személyes kedvencek, élmények

Statisztika ide, vagy oda, nehéz kedvenceket választani, mert mindig az utolsó élmény a legintenzívebb. De talán vannak főbb témakörök:

Nagyon szerettem a MÁV-telepekkel foglalkozni, és azokkal a történetekkel, amik valahogy a sínek mentére kerültek. A rákospalotai MÁV-telepet a ferencvárosi követte, majd a Jancsi-telep következett. Mivel a II. kerületben nőttem fel, kedvenccé vált a Szépilona-Kocsiszín házakról szóló poszt is, ahol egy olyan idős néni mesélte el emlékeit, aki, azóta már nem él. (Ilyenkor érzem, milyen sürgető lenne a sok személyes történetet még időben meghallgatni, lejegyezni!) Másik nagy témakörként a VIII. kerületi Tisztviselőtelepet említem. Itt a Kolónia épületegyüttesének bejárása repített vissza az időben. S, hogy a kerületben maradjunk, szót kell ejtenem a Palotanegyed pazar kis palotáiról is. Talán innen került ki a legtöbb épület-bejegyzés. Nagyon jó volt belesni Lipótmezőre, az OPNI zárt kapui mögé, és elmerengeni egy más világ hangulatában. Természetesen, és egyáltalán nem utolsó sorban pedig a Wekerletelepről szóló bejegyzések azok, melyek a legkedvesebbek számomra – hiszen itt vagyok otthon és ennek a városrésznek a rezdüléseit ismerem legjobban. :)

Fontosabb események

A 2011-es lendületes indulást alig fél év után személyes kapcsolatok is követték. Ekkor ismertem meg a Kép-tér blog íróját, Anitát, akivel máig jó barátnők vagyunk. Bár külön utakon, mégis néha együtt fedeztünk fel házakat szeretett városunkban! :)

Aztán felgyorsultak az események. Bekerültünk a FUGA Budapesti Építészeti Központ online rádióműsorába, ahol rendszeresen jelentkeztünk egy-egy épülettörténettel. Rádiós vonalon maradva, immár szólóban, az utóbbi három évben gyakran hívtak a Civil Rádióba is egy kis csevegésre. Ennek egyrészt azért örültem, mert alkalmam volt más fórumon is Budapest apróbb szeletéről mesélni, illetve felhívni a figyelmet arra, milyen fontos lenne meghallgatni az idősebbeket egy-egy épülethez fűződő személyes élményeikről!

A blogolás kapcsán olyan új embereket ismerhettem meg, akiknek szintén sokat jelent ez a város. 2013-ban így jött össze egy igazán jó kis csapat a Budapest Blogger-találkozóra. Bp XV. kerület, Checkmybudapest, Egy nap a városban, Egypár, Fővárosi, Láss többet Fotó, Török András- Budapest Folyóirat, Urbanista, Szerelmem Budapest és a Városkommunikáció Blog. Nem csak csevegtünk, de több alkalommal is összefogtunk, hogy együtt alkossunk valamit: Így született meg az Index2-re Budapest 140. születésnapi köszöntője. Közösen emlékeztünk meg az Ybl- és a Lechner évfordulókról is.

Jó volt belelátni kicsit a Budapest 100-ba is. Megnézni, mi folyik a kulisszák mögött. Örültem, hogy Anitának segíthettem a Balassiban, amihez személyes kötődésem is volt. Emlékszem, késett a tavasz, és dermesztő hideg volt azon a hétvégén a lépcsőházban ácsorogni! :) Szerettem a KÖN alkalmakat is, amikor különleges helyekre jutottam el, mint a Belügyminisztérium, Nemzetgazdasági Minisztérium stb. Kedvenceim a Balázs (Miénk a Ház) sétái voltak; Párizsi udvar, Klotild palota, Kelenföldi Hőerőmű, Soroksári úti Fegyvergyár, József Telefonközpont stb. Örülök, hogy felfedezhettem olyan helyeket, amik csak kivételes esetben engednek betekintést, de a nagyközönség felé sajnos nem publikálhatók. Ilyen volt a rákospalotai MÁV Telep Baráti Köre szervezésében megvalósult Istvántelek-bejárás, ami igazi misztikus hangulatban láttatta a vonat-monstrumok egykor volt szép múltját… Ez év nyarától pedig lehetőséget kaptam, hogy az Index.hu-n is írhassak egy-egy szösszenetet a városról!

Azt hiszem a „leghasznosabb” kutatások és felfedezések mindig akkor értek, mikor egy épületbejárás kapcsán személyesen is sikerült lakókkal beszélgetnem. Annak pedig külön örülök, hogy sokukkal mai napig aktív kapcsolatban vagyunk! Szerencsés vagyok, hogy nagyon sok levél érkezik, amiben újabb élményeket és meséket osztanak meg velem az olvasók. Így kaptam meghívást pl. Sopronba is, ahol Misu idegenvezetésének köszönhetően most én merülhettem el egy másik város szépségeiben! :)

Az én blogom – Az én Budapestem

Hogy mit jelent nekem Budapest? Ezt 2012 év végén egy Budapestnek szánt levélben megfogalmaztam, s azóta sem változott. :) A városfelfedezés tevékenysége elsősorban nekem öröm. Mindig kikapcsol, felemel, szerelmessé tesz és elvarázsol. Adott esetben maga az épületbejárás, az izgalmas felfedezés, a fotózás, a beszélgetések az maga az út. Céllá csupán attól válik, hogy megírom a bejegyzéseket, ami egy egészen más érzés, de hasonlóképpen érdekes, mert jól esik a tudat, hogy megoszthatom mással is. Azt gondolom, ha engem ennyire felemel a szépség látványa, akkor ez másnak is jól eshet.

Kicsit szomorúvá tesz, hogy Budapest divat lett. Van, akinél csak múló hóbort ebben a rohanó profitorientált világban. Sokkal inkább árucikk, mint önzetlen, belső rajongás. Szomorú az is, hogy mások az omladozó, málló épületeket nézegetve felelősöket keresnek, vagy mögöttes tudás hiányában vádaskodnak, vagdalkoznak. Én a házakat nézem, a jelentől függetlenül. A romosabbakat ugyanúgy meg tudom ölelni, mert minden vakolatdarabkájukban múlt szaguk van, és örülök akkor is, ha valamit felújítva ragyogónak láthatok! Ez a város él. Változik, pusztul, születik, épül, átalakul. Még az elmúlás szomorúságával is el tudom fogadni.

Néha morcos vagyok, ha a kutatások, mászkálások, fotózások alkalmával összegyűjtött anyagaimat boldog-boldogtalan felfalja és vásárra viszi, anélkül, hogy annyit mondana, fapapucs. Persze – tisztelet a kivételnek! Ám dacára minden belső vívódásnak mégis jó, amikor a „köz hasznára lesz”. Az információt megosztani, a kincseket mindenki számára láthatóvá tenni, amúgy meg szép, nemes tett.

Ha belegondolok, szédítően sokan követnek Facebookon. Erről egyrészt tudom, hogy „nem mérvadó” másrészt meg, hát hogy is ne volna az?! 10.000 ember/profil. Ebben az a jó, hogy mindenkinek annyit mond, amennyit meghall belőle. Mindenki annyit lát belőle, amennyit akar, amennyit elbír. :)

Változnak az idők, változnak a körülménynek és a tér idő kapcsolatom is elcsúszott kicsit mostanában. Kevesebb időm jut a városra a blogolásra és bevallom azt is, hogy néha nagyon fárasztó! Hogy milyen terveim vannak? – Ha egy vállalkozást látnék ebben, akkor a változásokra folyamatosan reflektáló, azzal naprakészen lépést tartó hivatásra gondolnék. Akkor azt mondanám, jöhet végre a könyv, az előadások, a várostörténeti, kulisszák mögé tekintő valóságos séták. De az élet mindig közbeszól. Úgy érzem, ennek a blognak-blogolásnak íve van. Mégpedig boltíve… :) Sokat tanultam az öt év alatt, szemlélődést, óvatos hallgatást, tiszteletet. Nem tudom, mit hoz a jövő, de egyet tudok; nem lehet nem folytatni ezt így, vagy úgy, hiszen, olyan, mintha a gyerekem lenne! :) Nem szeretnék változtatni sem rajta, még ha régimódinak is tűnik ebben a modern világban. Konzervatív vagyok és régimódi. Pont úgy és olyannak szeretem, amilyen, ahogy van. A hibáival – kis kezdetlegességével együtt. :)

Köszönet

Budapest-szeretetem már kisgyermekként megvolt. Az első blog, a Városképpen volt, ahol napokat töltöttem olvasgatással. Aztán jöttek a séták is, akkor, amikor ez a városszemlélődés még hírből sem volt ekkora divat! Egyedül jártam akkor is az utcákat. Kis „kezdőként” a legjellegzetesebb helyeket néztem végig, mert mégis csak az alapoknál kell kezdeni. Épp’ a Parlament előtt álltam a kígyózó sorban, várva, hogy még aznap bejussak az épületbe. Fél órás ácsorgás után láttam meg, hogy a sortól pár lépésre egy kis csoport gyülekezett, ahol szenvedélyesen és igazi átéléssel, vidáman mesélt a város apró darabkájáról egy nő, ezért úgy döntöttem, kiállok a sorból, felhagyok addig kivívott/kiállt pozíciómmal és odalépek hozzájuk. Az Explore Hungary talán akkor még egy bennfentes baráti társaságnak számított, ahová külsősök nemigen jártak. Mégis Juditnak köszönhetően már jóval a divat-hullám előtt eljutottam olyan helyekre, (Lánchíd lánckamrája, Gellért-forrás a hegy alatt, Epreskert, Földtani Intézet, tradicionális cukrászdák, és neves kávéházak, a legszebb fürdők és hotelek, Kvassay-zsilip stb.) melyek hétről hétre akkora élményt és energiát adtak, hogy túlzás nélkül mondhatom, én majd’ kiugrottam a bőrömből! :)

Ezúton köszönöm:

• Juditnak az inspiráló élményeket! Ez a felhalmozott tudás és élmény csordult túl bennem, ami arra késztetett, hogy mással is megosszam.
• a blogolás ötletét Tamás (Köztérkép.hu) adta, akitől, azóta is sok biztatást és erőt kapok
• a Kép-tér blog Anitájának a kifogyhatatlan eszmecserét
• a Budapest 100 csapatának a befogadást, a feladatokat, és bele láthatást
• Budapest Főváros Levéltárának, a mindig segítőkész levéltárosoknak a kedvességüket, segítőkészségüket
• az Urbanistának a bizalmat és az Index.hu megjelenéseket
• a helytörténeti gyűjtemények és egyesületek segítségét
• a házakban megismert kedves lakókkal töltött tartalmas, izgalmas beszélgetős időt
• a rendszeres lehetőséget a Civil Rádióban, hogy élőben is mesélhessek kicsit, valamint a Fuga Rádió egykori sorozatát, amiben az aktuális város-élményekről beszélhettünk 
• ismerősöknek, szervezőknek, hoteleknek, vállalkozásoknak, lakóknak, építészeknek, művészettörténészeknek stb. akik megkerestek, hogy valami érdekeset, újat mutassanak meg Budapest kincseiből
• a Facebookon megismert Budapest-rajongóknak az ötleteket, képeket, és a Lásd Budapestet blogra érkező hozzászólásokat
• a nagyvilágban megjelent írásokban közzétett blogra mutató hivatkozásokat, valamit a megjelent könyvek elküldött tiszteletpéldányait
• és természetesen Nektek, akik kitartóan, rendszeresen olvastok, lájkoltok, és lelkesen érdeklődtök és biztattok
• s bár utolsónak írom, de mindenekelőtt Budapestnek, hogy itt élhetek! ;)

Ezúton kívánok mindenkinek csendes, meghitt karácsonyt és sikerekben, élményekben gazdag újévet! Jövőre veletek ugyanitt! :)

Az ajtó küszöbén állva

Összegzés 2011. december – 2013. december


Mielőtt kinyitnánk az ajtót és átlépnénk a küszöbön, tekintsünk most kicsit vissza!

A Lásd Budapestet blog 2011. december 16-án, a Déli harangszó című poszttal köszöntötte olvasóit, s ezzel – bár cseppet sem tudatosan – de képletesen beharangoztam, mi is készül itt. Idén decemberben kétéves születésnapot ünneplünk! :) Azóta persze sokat változott, fejlődött az oldal…

Az első bejegyzések karácsonyig, napi rendszerességgel indították a blogot. A kezdetleges, pár soros információt egy-két kép kísérte csak. Mivel a lelkesedésem egyre nőtt, és olyan részleteket is szerettem volna megmutatni az épületekről, amihez a neten már nem találtam képet, elkezdtem saját fotókkal dolgozni. A témákhoz is szélesebb körben gyűjtögettem anyagot. Így viszont már nem lehetett tartani az eredeti elképzelést; „Pár képes, rövid történetek Budapestről”. Annak ellenére, hogy igen nagy az információs dömping, és idő hiányában a legtöbben inkább a képeket görgetik végig, mégis írtam. Néha talán hosszabban, mert írni – akár olvassák, akár nem – szeretek! A szavak mellett/helyett a képek lépésről-lépésre kísérik a látogatót, ezért minden részletet igyekeztem láttatni.

Először olyan helyszíneket választottam, amiket magam is jól ismertem. Az igazi élményt viszont azok az épületek, vagy városrészek jelentették, melyeket én is újonnan fedeztem fel. Ilyenek voltak például a MÁV-telepek, vagy Káposztásmegyer, a Homoktövis lakópark és környéke. A másik kedvencem pedig kétségtelenül a blogolás azon része, mikor megnyílt előttem egy lakóház kapuja és alkalmam volt egy-egy lakóval beszélgetni. Ilyenkor telik meg igazán szívvel és lélekkel a ház és kap valami egészen érdekes hangulatot, hiszen olyan mintha valóban megszólalnának a falak! :)


Bár nem szeretem a számokat, mert nem ezen mérem a blogom, de az összegzés végett álljon itt mégis egy-két adat.
Azt éppen, hogy hány km-t tettem meg, nem számoltam, mert korábban is imádtam naphosszat, fáradtságot nem érezve sétálgatni, de az biztos, hogy olyan helyeken is jártam, ahol korábban még sosem. Szerencsére van még ilyen bőven! Például a XVI., XVII., XVIII., XX., XXI, XXII. és a XXIII. kerületet még nem fedeztem fel „Lásd Budapestet” szemmel. Változatos témák kerültek viszont a blogra a többi kerületről! 38 poszt született lakóházakról, intézményekről 21, műtárgy, építmény témában 13, parkokról 8, templomokról és szobrokról 6-6, 4 sorozat indult, 3 hotelben jártunk és egyszer rendhagyó módon tettünk Turára egy vidéki kiruccanást a városból. S persze voltak még egyéb kategóriák is…

A Lásd Budapestet – akkor még Napi érdekességek – egy baráti hírlevél formában látta meg a napvilágot, később vált csak bloggá. A kis 10 fős közelebbi ismerősök száma is felduzzadt. Ma már 184 fő kapja személyesen e-mailben a heti bejegyzéseket. A blog Facebook oldala 2012 júliusában indult és november elejére 100-an lettünk. A 2013-as évben pedig 2000-en csatlakoztak még. 

Két év alatt több mint 25.000 kép készült. 121 poszt került ki, ami azt jelentette, hogy a kezdeti napi bejegyzéseket követően 2012 januárjától minden héten – ha esett, ha fújt, ha ünnep volt, ha nyári vakáció – jelent meg egy poszt, rendszeresen, megszakítás nélkül!

A blog összes oldalmegjelenítése 90.000, ebből az átlag napi látogatottság mostanra 250. A három legolvasottabb bejegyzés, a Budapest 140. születésnapi köszöntése – mely cikk az Index2-re kerülése végett kapott sok pontot. A második a Gül Baba legendája volt és a harmadik pedig a rákospalotai MÁV lakótelep. Sorrendben a legkedveltebbek főleg a Palotanegyed lakóházai voltak. Az Egy nap a városban és az Urbanista blog is sok látogatót hozott a linkelt posztokkal. Bár kevésbé volt mérhető, de egy éve a Fuga Rádióban és idén a Civil Rádióban adott riportok kapcsán is jöttek újabb látogatók. Sajnos a Fuga Rádió kétheti rendszeres  - a CheckMyBudapest bloggal és a Kép-tér bloggal közösen készített - „Blogbarátnők” című adásaiból nem kaptunk mérhető visszajelzést, de személy szerint nekem ez is adott új barátságot. 

A blogolás sok új kapcsolatot hozott. Kialakult egy-két közelebbi ismeretség, barátság is, nem csak más Budapest blogerekkel, hanem hasonló témában tevékenykedő kultúraközvetítőkkel. Városi sétákra és helytörténeti előadásokra már lassan öt éve járok. Voltak olyan időszakok, amikor szinte minden hétre jutott egy-kettő. Ezek alkalmat adtak olyan helyekre is eljutni, melyek még a KÖN vagy a 100 Éves Házak Ünnepe alkalmából sem nyíltak meg.


Két év alatt nagyon sok hozzászólást kaptam, akár a blogon kommentekben, vagy a Facebookon. Talán ennél is több volt az a sok személyes levél, melyben örömmel meséltétek és osztottátok meg velem élményeiteket, képeiteket. Sokatokkal állandó kapcsolat alakult ki. Meg kell mondanom őszintén, hogy nagyon sokat adtak a pozitív visszajelzések és bátorítások, mert voltak azért nehezebb időszakok is!

Szeretem ezt a várost! Ez az érzés szerintem nem fog megszűnni bennem sosem. Most inkább csak azt érzem, átalakul, elmélyül. Néha fejtörést okozott, hogy hogyan oldom meg a következő heti bejegyzést, ha éppen hiányzott még egy-két fontos kép, és szerettem volna még plusz információt, amiről tudtam, hogy nem lesz meg időben. Ez sokszor okozott versenyfutást az idővel! A heti szintű blogolást ezért most elhagyom - pedig a szokás tényleg nagy úr! Természetesen a Lásd Budapestet nem szűnik meg! Szeretnék ezentúl jobban elmerülni egy-egy témában, hagyni kiforrni, kutatgatni, jobban körüljárni. Szívesen foglalkozom személyes történetekkel, egy épülethez vagy területhez köthető emlékekkel! Egyre nyilvánvalóbb nekem, hogy képtelen lennék Budapest nélkül élni! ;)


Ezúton is szeretném megköszönni nektek kedves olvasóim, hogy jelen voltatok, hogy olvastátok a bejegyzéseket, hogy volt véleményetek és megosztottátok velem és a többiekkel is! :)

Szeretettel kívánok nektek élményekben, örömökben gazdag Budapestet  a 2014-es évre is!