Elek Apó Kútja

Mesélj!

Benedek Elek kútból csordogáló meséi


A mai séta során igazi időutazást teszünk, és az elmúlt ünnepekre emlékezünk. Pár éve, mikor a Döbrentei téren és környékén sétálgattam egy helyes kis parkban, virágok és sárga köves utacska mentén fedeztem fel azt az erdélyi kősziklát, melyet Csák Attila, Melocco Miklós szobrász tervei alapján alkotott meg. A nagy mészkőtömb bal oldalában az oszlop faragás mellett arany betűkkel Elek Apó Kútja felirat olvasható. Egy medalion dombormű az öreg Benedek Eleket ábrázolja.

A nagy meseíró Kisbaconban, székely katonacsaládba született 1859-ben. Ő volt a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője, szívén viselte az ifjúsági irodalom, a népköltészet és a közoktatás ügyét is. Ballada- és népmese-gyűjtése a Magyar Népköltési Gyűjtemény részeként jelent meg. A gyermekek részére több szaklap szerkesztésében is jelentős szerepeket vállalt, mint Az én Újságom, a Jó Pajtás és a Cimbora. Az újság különleges rovata volt az Elek nagyapó üzeni rész, ahol az olvasó gyerekekkel levelezett. 1929-ben, levélírás közben érte a halál. Utolsó leírt mondata „Fő, hogy dolgozzanak.” szállóigévé vált.

Benedek Elek

Benedek Elek legszebb meséi

Cimbora

Magyar mese- és mondavilág

A 2006-ban felállított díszkúton egy kis gyík látható. Mellette egy nyíl mutat lefelé a földön elhelyezett gombra. Rálépve a gyíkból víz csordogál. Ez a funkció ugyan most nem működik, de annak örülök, hogy a gyík még megvan. Most helyes kis koszorú díszíti. Az emlékmű hátoldalán ugyanis megható felirat olvasható. Ez az alkotás állít emléket azoknak a gyerekeknek, akik nem olvashatták Elek Apó meséit, mert az 1956-os forradalom áldozativá váltak. A csobogó felállítását óvodások, iskolások ezreinek adakozása segítette.

 

A kis gyík

2005-ben a Magyar Olvasótársaság kezdeményezésére Benedek Elek születésnapjának dátumát, szeptember 30-át nevezték ki a népmese napjának.
A mese világának van valami egészen különös, barátságos, elképzeléseink szerint alakítható közege, ami kiszakít a valóságból és megnyugvást ad, gyereknek, felnőttnek egyaránt. Túl azon, hogy szórakozást jelentenek, segítenek érzelmi kapaszkodókat is adni az élethez. A modern történetek mellett a régi kedves hangulatú, ízes beszédű Magyar Népmesék a mai napig sokunk kedvencei. :)
                               
                              Mesekönyv itt és mesehallgatás itt. 

Magyar Népmesék

 
Forrás:
kozterkep.hu/elek_apo_kutja_budapest
benedekelek.ro
Benedek Elek művei
szozat.org

Gellérthegyi barangolás

Mássz fel!

Pihenés filozófusok és lovacskák társaságában


Az utóbbi hetekben sokat vendégeskedtünk egy-egy belvárosi házban. Megcsodáltuk kívül-belül, megtudtuk, kik lakták és milyen történetek kötötték oda őket. Néha azonban ki kell mozdulni az otthon falai közül, a házakból, ki a szabadba, a természetbe. Ki kell szakadni néha a zajból, a hétköznapok rohanásából, de sokszor nincs rá idő, hogy egy hosszabb utazást tegyünk. Ebben a posztba ma mégis egy-két órácskára felsétálunk a Gellérthegyre, hogy meg-megállva, vagy padon üldögélve innen nézünk most szerte-szét.

Sehol nincs még egy ilyen szép látkép, mint amikor kora reggel Pestről, a Szabadság hídon átzötyögő villamosról látható a város. Szeretem, ahogy a felkelő nap sugarai felébresztik a hegyoldal fáinak lombját, és ahogy a folyó álmos hullámai elhalnak partot érve. Szeretem azt a képet is, amit a Szent Gellért szobor mutat a vízeséssel, amikor az Erzsébet hídon haladunk.

S mivel ma éppen Szent Gellért napja van, nyissa ő a képek sorát! :)

Szent Gellért

A Hegyalja út mellett, a lépcsőkön sétálok fel. A helyes kis kör alakú Szökőkút medencéiben most éppen nincs víz. Talán azt kevesebben tudják, hogy feljebb található a Gellérthegyi Gruber József víztározó, amit időnként megnyitnak a nagyközönség előtt is. Érdemes megcsodálni, mert egészen különleges látvány belül! ;) 

A Víztározó mellett

 

Gruber József víztározó medence

Felette a parkban az egyik kedvenc alkotásom a Kilátókő-szobor, Buda királyfi és Pest királykisasszony. Köztük mély hasadék a Dunát szimbolizálja. A kezüket egymás felé nyújtó alakokról mindig a Metró együttes, Szobrok dala jut eszembe. Kicsit szomorú.

„És lép a lány, megy a fiú felé,
Sosem éri el.
Az ifjú vár, kezét nyújtja felé,
Mégsem éri el.”

Várak egymás mellett

Árvíz Budán :)

A hegy tetején mindig süt a nap

Aztán kicsit távolabb a fennsíkon, nyolc sötét alak ígér megvilágosodást. A Filozófusok kertjében járunk. A szoborcsoport a világ kultúráinak kiemelkedő egyéniségeit ábrázolja. Az arcok és a kompozíció kifejezetten gondolkodásra készteti az arra járót. Nekem kicsit hiányzik mellőlük egy pad, ahol el lehetne időzni…

"Egymás jobb megértéséért."

 

Tovább a Sánc és a Szirtes utcákon egy erős emelkedő után jutalmunk nem csak a pazar kilátás, de a Citadella lábánál az a kellemes, dombokkal övezett hatalmas park is, ami telis-tele van élénk színű virágokkal! A kis kanyargós utak mentén almafa és mogyorófa hullajtja bőkezűen termését. Odébb varjúk vacsoráznak belőle. 

Mogyoró

Alma

Madarak vacsorája

Hinták és padok. Nem kifejezetten játszótérnek készült hely ez, és a kutyákat is csak szép komótosan, pórázon lehet sétáltatni. Azért mégis csak jó itt ücsörögni, város tetején himbálózva, lábat lógatva. Pad és hinta is van bőven, jut mindenkinek. Egyedül, együtt is. :)

Szépen gondozott park

Idill kettesben...

Merengés egyedül...

... vannak még kiadó helyek ;)

Szobrok itt is vannak. A Jubileumi park furcsa alakú Lovacskáitól nem messze leányka is álldogál egy kiscsikó mellett. Jól megférnek itt békében, fenyők, tölgyfák és virágok társaságában. Látogatók serege sem rohamozza meg őket.

Szinte hihetetlen, hogy néhány méterre, a Citadellához vezető sétányon viszont hemzsegnek a turisták. Nézem az esernyővel hadonászó és terelgető idegenvezetőket, és hallom a csoportok ámuldozó felkiáltását. S persze ilyenkor még büszkébb vagyok rá, hogy velük ellentétben én itthon vagyok ebben a „Hűű, de szép!” városban! ;) A Szabadság-szobor monumentális látványa pedig hihetetlen szédítő ilyen közelségből!

 

A szép korlát mentén haladok és nézegetem akkurátusan a távoli házakat. Milyen más innen a város! Mint egy terepasztal, rajta kartondobozból készített színes házikók, kanyargós utcák, egy-egy nagyobb épületcsoport, templomok tornyai, a hidakon átguruló színes matchbox-ok, sárga hernyóként araszoló villamosok a parton és csigaként csúszó kishajók a vízen. Szép időben egész messze el lehet látni. Meglep, hogy még a Megyeri híd is milyen jól látszik. Furcsa is ez az arány, a távolságok. Nagy ez a város, de innen fentről mégis, olyan picike, hogy szinte kedvem támad a házakat, mint kis cukorkákat felmarkolni és zsebre vágni.

Kilátás a XI. kerületre

Az Anker és a Madách házak...

Távolban a Megyeri híd

… de nem viszem el, lehúzná a zsebem. Itt hagyom nektek! :) Másszatok fel ti is a hegyre, nézzétek meg a szobrokat, mert van még bőven! Pihenjetek a parkokban, és gyönyörködjetek ebben a pazar kilátásban!