2014. április 28., hétfő

Budapest100 - 2014.

Ünnep!

Élménybeszámoló

 

Az idei Budapest100 önkénteseként az ünnepi hétvégét hosszas kutatómunka és felkészülés előzte meg. Jártam a Vajda Péter utcai iskolában, a Szent László gimiben, a Soroksári úti egykori fegyvergyárban – erről majd később bővebben is olvashattok itt – és átugrottam egyik nap Wekerlén az egykori Ady-mozi takarítására és vendégváró ötletelésére is! Az idei 100 éves házak hosszú listájának felosztása végett többször is jártam a levéltárban, ahol 8-10 épület tervrajzait lapozgattam át, és ámultam a szép homlokzati rajzokon. :)

Az idei Budapest100 különleges élményt adott. Egész évben járom a várost és „házalok”, most hétvégén azonban ez jóval intenzívebb volt.
Szegedi Gabival sétát terveztünk a XI. kerületbe, Lágymányosi időutazásra invitáltuk az érdeklődőket. Pénteken a kerület önkénteseit láttuk vendégül az útvonalon, s bár nagyon komor, esős időnk volt, bíztunk benne, hogy szombatra kisüt majd a nap. A sétán szó esett Lágymányosról, Újbudáról, múltról-jelenről. A Bertalan Lajos utca 20-ban gyülekeztünk, és rövid, de annál érdekesebb háztörténeti mese után kis csoportunkkal karöltve tettünk egy sétát a Gárdonyi tér érintésével, végig a Bartók Béla úton, a Móriczon át, egészen a Karinthy Frigyes utca 24-ig, ahol már tárt kapukkal várta vendégeit a 100 éves épület. Így öleltünk fel és íveltünk át egy meghatározó korszakot, érintve olyan épületeket is, melyek annak ellenére, hogy nem voltak születésnaposak, mégis fontosnak tartottuk, hogy szó essen róluk. :)
Ezúton is köszönjük vendégeinknek a lelkesedést és a kitartást a hosszú időutazáson! :) Mi igazán szép emlékként őrizzük ezt a sétát!


Móricz Zs. körtér 1952-ben (Fortepan)

Utána gyorsan beugrottam még a Bartók Béla út 52-be is.





Egy gyors ebéd után még bekukkantottunk az Astoriába is, de úgy tűnt a csoport addigra már elfoglalta lakosztályát, így mi is továbbsétáltunk. A Zichy 30. gangjáról már fürtökben csüngtek az emberek, akik nem csak a ház történetét hallgathatták meg, hanem blogbarátném, Anita előadását is Fodor Gyula építész csodaszép házairól. Kisebb kavarodás következtében a látogatók birtokba vették a házat, volt, aki egészen a padlásig futott és olyan is, aki a tetőre merészkedett. Mások inkább a pincét választották, s akadt, akinek annyira megtetszett, hogy leszakadva a csoporttól, a pince fogságába esett. Miután előkerült a vasrács lakatjának kulcsa, felkerekedtünk, hogy Fodor Gyula környező két épületét is megszemlélhessük. A Napóleon udvarról már olvashattunk korábban a Kép-tér blogban, de ezúttal sikerült az Ernst Múzeum hatalmas épületét is bejárni. A legfelső emelet oldalsó keskeny gangján libasorban vonultunk és gyönyörködtünk a kilátásban! A négy órás program igazán sok új információt és szépséget adott, öröm volt hallgatni és nézelődni! :)



Fotó: Bálint Imre
Forrás: Kép-tér blog
Forrás: Kép-tér blog

Másnapra egy kis hazait terveztem, hiszen nem múlhat el úgy Budapest100, hogy Wekerle kimaradna! A Társaskörben megrendezett délelőtti előadásra olyan nagy volt az érdeklődés, hogy már nem tudtunk benézni Nagy Tamás élvezetes és hangulatos előadására. Így hát beültünk a moziba, mégpedig az egykori Ady, majd Élmunkás-moziba. Volt kis perec, pattogatott kukorica; minden, ami egy igazi izgalmas, jó filmhez kell! :) Annak ellenére, hogy nap, mint nap részese és tanúja vagyok ennek az életérzésnek, az egy órás vetítés, melyben helyi lakók meséltek arról, milyen volt itt az élet egykor, annyira megható volt, hogy szívesen megvettem volna a következő filmre is a jegyet! :)

Kós Károly tér

Életkép Wekerléről
Kezdetek - építkezés
Kós Károly tér 4. A régi Ady-mozi bejáratával


No, de menni kellett tovább, mert sok épület várt még rám! A következő cél a Rózsadomb volt. A Szemlőhegy utca 16. csodaszép villaépületét néztük meg. Ritkán van alkalma az embernek itt bejutni ezekre a helyekre, de megéri! ;) A kapuban már vártak a lakók, és finom limonádéval kínáltak. A szépen rendben tartott és felújított ház ablakaiban és erkélyein színes virágok sorakoztak. A lépcsőházban gondosan elhelyezett tablókon végigkísérhettük a ház felújításának mozzanatait, s ahogy haladtunk egyre feljebb és feljebb, egyszer csak a padlástér kis kuckójába toppantunk, ami akár könyvtárszobának is beillett volna! :) Egy kis kijáraton át pedig egyesen a tetőre értünk, ahol vaslétra következett. Mosolygós lakó invitált, hogy bátran másszunk csak fel! Hű, olyan kilátásban volt részünk, hogy öröm volt nézni! Ritka az a kép, amiben a dunai hidak közül háromnál több is egyszerre látható és valahogy a Parlament épületét sem éreztem még ilyen közelinek! Érdekes látványt adtak fentről a környező kertek, és a szemben álló sarki villa is, mely már 30 éve is óvoda volt, de annyira átalakították, hogy már hiába kutatom régi emlékeim.


A következő állomás újra Pestre szólított. A Szív utca 42. külső romos homlokzata, igazi érző szívet takar! Nagyszerű élmény volt, - szó szerint - minden ízében ez a program. Dés András és barátai koncertre érkeztünk, a picurka udvarban már hangoltak a zenészek. A páholyokká avanzsált gangra vezető ajtókra simán ki lehetett volna tenni a megtelt táblát. A bejáratnál kapott papírra rajzolt díszítőmotívumok kutatásába kezdtünk. Ez roppant ötletes játék, mert tényleg arra ösztönzi az embert, hogy alaposan körülnézzen és meglássa a szépet, nem csak itt, de később más házakban is! :) A lakók jóvoltából igazi terülj-terülj asztalkám fogadta a vendégeket. Csuda finom illat lengte át a házat, és bizony nem csak az illat, hanem a sütik is mennyeiek voltak – repetáznom is kellett. ;) A koncertet a lépcsőház egyik alacsony kis nyitott ablakában ücsörögve hallgattuk és élveztük a szemközti ház nyújtotta mediterrán, gangos, vadszőlős látványt. Hiába volt nagy nyüzsgés ebben a házban, annyira elkapott ez a napsütéses, illatos hangulat, hogy itt éreztem meg igazán, milyen is lehetett az élet 100 évvel ezelőtt. Hiába a romos külső, ennek a háznak lüktetett a szíve ma itt a Szív utcában! :)



Elbúcsúztunk és rövid séta után megérkeztünk a Dózsa György út 102-be. A hatalmas épület kertjében kedvesen fogadtak bennünket. A Szépművészeti Múzeumra néző homlokzat erkélyének rozsdás korlátját már megrágta az idő vasfoga. Belépve a tágas lépcsőházba hihetetlen látványt nyújtott a falat védő sötét és aprólékosan kifaragott faburkolat. Furcsa volt elképzelni, hogy az egész épületet sokáig egy család lakta! S valóban, minden lépcsőfordulóban láthatók még sok helyen az eredeti ajtók, amiket inkább a nappaliban tudnék elképzelni a nagy áttetsző üvegezés miatt. A kovácsoltvas korlát is különleges formát kapott. Az épület mögött a Dózsa György út zajától védett kert, egykor biztos szép park lehetett.



Lassan a nap végéhez értünk. Szívünket és lelkünket megtömve élményekkel, fáradtan indultunk hazafelé. Ezen a hétvégén rengeteg ember mosolyával találkoztunk! Olvashattunk, hallgathattunk történeteket és úgy tölthettünk együtt ismeretlenekkel órákat is akár, hogy végül az egész város egy nagy szomszédsággá válhatott. Talán nem csak az ünneplő házak lakói, hanem mindenki jobban odafigyel majd a szomszédjára. S nem csak az ilyen hétvégékre, hanem a holnapokra is megfogalmazunk egy-két jó szót a másikhoz. :)


Budapest100 – 2014.04.26-27.

2014. április 22., kedd

A kőbányai Szent László Gimnázium

Fedezd fel!

Szecesszió zongorára, napfénnyel

 

Az utóbbi hetekben többször megfordultam Kőbányán. Szeretem ezt a kerületet, mert az az érzésem, hogy ez a kőbánya valójában olyan drágaköveket rejt, melyeket türelmesen és alaposan kell csiszolgatni míg az ember meglátja benne a régi idők valódi csillogását. A turistáskodás egyik legizgalmasabb része az, amikor a cél nélküli barangolásban egy-egy épület megörvendeztet a rácsodálkozással és mindennek tetejében még betekintést is enged a titkaiba.
 

Egy hónapja már, hogy „beiratkoztam” a Szent László Gimnáziumba. Az első látogatásomkor hagytam magam elmerülni a falakat körbeölelő hangulatban. Lassan haladtam, és alaposan szemügyre is vettem mindet. A saroképület hangsúlyos homlokzatának hosszú, barázdált oszlopai között a keskeny ablakok óvatosan engedik át a napfényt. A magasban a díszes pártázat már sejteti, hogy a szecesszió egyik legkiválóbb mesterének alkotása gyönyörködteti szemünket. A népi motívumokat felvonultató stukkók között növények és állatok fonódnak rendszerbe. A vésett évszám éppen 1914-et mutat és Áll. Gimnáziumként címzi az intézményt. Körben az épület falán gyermekek játszanak kerek medallionokban. A magasföldszinten pedig ovális ablakok, pókháló szerű rácsai szemeznek messziről a járókelőkkel.




A saroképület bejáratánál tulipán mintás kovácsoltvas kerítés várt tárt kapukkal. Az árkádos keskeny sáv két oldalán egy-egy nyíló tulipánt mintázó óriási kőváza áll. A kétszárnyú bejárati ajtók kovácsoltvas rácsai mellett a köztes falfelületen a gazdag virágos minták alján az építész L.Ö. és V.J. monogramja valamint az évszám is olvasható.






Ahogy beléptem az épületbe, valami egészen különleges hangulat kerített hatalmába. Néha vannak olyan pillanatok, amikre úgy emlékszünk vissza, hogy az, akkor és ott olyan, mint valami tökéletes „boldogság”. A már-már patetikus élmény megmagyarázhatatlan. A tágas előtér íves, szimmetrikus elrendezésének minden részlete tükrözte a homlokzaton felvonultatott motívumokat, de itt sokkal intenzívebb hatást gyakoroltak. Lábam alatt egy egész kis történet elevenedett meg! A terazzo közepén, a széles lépcsővel szemben fekete, zöld és sárga színekben a Szent Korona látható. Mellette két oldalt Pest és Buda városa között a Dunában halak úsznak sorban. A motívumokat a mennyezet hófehér stukkói hangsúlyozzák. A kőborítású oszlopokon, végig szecessziós stílusban kovácsoltvas karú lámpák pislákolnak a kék- és zöld színű virágos üvegen át.







A délutáni napfény éles utat tört magának az ovális ablakokon. A diáksereg már elhagyta a házat. Az emeletről kellemes zongoraszó hallatszott. Akarva akaratlanul is óvatosan lépkedtem, nehogy megzavarjam a nagyszerű előadást. A V alakú épület mindkét szárnyát bejártam, itt-ott bekukkantottam az üres tantermekbe is. A folyosók cementlapjai is sorra mutatják érdekes rajzukat; bagoly, város, tulipán alakzatban ismétlődnek.






Az első emeletről nyílik az ovális alakú díszterem. Hosszú ablakit nehéz bársonyfüggönyök takarták. A sötét sárga mennyezetet átszőtték a stukkó füzérek. Óvatosan benyitottam; gondoltam a délutáni szakkör keretében zongoráznak a diákok. Tévedtem. Egy úr játszott. Hogy tanár volt-e vagy a zongorahangoló, nem derült ki, de én ezúton is köszönöm neki, hogy ilyen zenei aláfestést kaptam a szecessziós látványhoz! :)









Két hét múlva újra becsengettek és ellátogattam ide. Ezúttal egy kedves ismerőssel, Attilával, aki maga is ezeket a padokat koptatta a 80-as években. Újra bejártuk az épületet és közben – jó diák módjára – hallgattam az izgalmas történeteket; a kémia óráról, az irodalom tanárról, a kalandos töri érettségiről, az izgalmas fizika órákról. Megnéztük a tágas rajztermet is, melyek végében a zárt ajtó mögött a tanár műterme áll. :) Hiába telnek el évek, az a tudás, amit az ember olyan tanároktól tanult, akiket tisztelt és szeretett, az évek múlva is erős alap marad! A felsőbb emeleteken megnéztük a folyosók vitrinbe zárt gazdag kiállítását, a régi szertárak kellékeit, és a díszterem feletti könyvtárat is. Érdekes volt végignézni a régi tablóképeket is! Néhol komor arcú tanárok szigorú tekintete parancsolt fegyelmet, másutt rendre megjelent a matrózblúz. A korszakok változását a hajviseletről, a szemüvegkeretekről és az öltözködésről is szépen le lehetett olvasni. :)


A folyosók modern rácsos kuckói telis-tele könyvekkel, ruhákkal, tornazsákokkal, arról árulkodott, hogy milyen mozgalmas lehet ez az iskola a délelőtt folyamán. Szinte megelevenedett, ahogy az órai morajban élesen megszólal a csengő, a folyosókat elárasztja a hömpölygő tömeg és hangos zajjal telik meg az épület.


Az idei 100 éves házak ünnepén, április 26-27-én a becsengetés most nekünk szól! Hétvégére a látogatók előtt megnyitja kapuit, és tartalmas program keretében alapos ismeretet nyújt az intézmény történetéről is! Bővebb információt itt olvashattok, és érdekességeket a helyszínen láthattok! :)



Forrás:
Helyszínbejárás 2014. 
Köszönöm Hajdú Attilának az élménybeszámolót!
szlgbp.sulinet.hu