Lásd Budapestet!: üveg

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: üveg. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. március 5., kedd

Erzsébet körút 44-46.

Fedezd fel!

Jókai udvar

A nagykörúton sétálgatva kirakatok vezetik tekintetünket, ezért nem csoda, ha az Erzsébet körút Dob utca sarkán rabul ejt a habos torták és csinos sütemények látványa. Az üzletet 1918 óta a Hamdi cukrászdinasztia üzemelteti. Ezt megelőzően több kávéház is működött itt. Először Földesi, majd Weisberger József, később Berger Leó volt az épület földszinti kávéházának tulajdonosa. Miután engedtünk a finom sütemények csábításának vagy éppen ellen tudtunk állni, érdemes alaposan körülnézni itt, hiszen az épület a múlt világából még rejteget érdekességeket!

A sarokház kapuja nyitva áll, belső üzleteihez szabad bejárást engedve. Ha nem hagyjuk magunkat a reklámtáblák örvényébe merülni, lábuk elé nézve máris a régi, sárga keramit burkolattal találkozunk. A kacskaringós kovácsoltvas ráccsal díszített, nehéz kapun belépve tágas előtér fogad. A mennyezet pasztellszínű keresztboltozata alatt haladva szemközt egy rövid lépcsősor mutatja az utat. A kőből faragott korlát lemorzsolódott orrú, kedves arcú torzóban végződik.

A liftet körbeölelő lépcsőház, különleges kialakítással egy osztott üveges „kalickában”, a körfolyosós épület udvarának közepén magasodik. A szegecselt vaslemezek, az oszlopok és a helyenként nyitható kis ablakok olyan hatást keltenek, mintha egy veranda mögül szemlélődnénk, vagy akár egy múzeum vitrinje előtt állnánk. Ez az épület ugyanis 1889-re készült el Quittner Zsigmond tervei alapján, mégpedig Baumgarten Károly ügyvéd részére. A család vagyonát a terménykereskedelem alapozta meg, mely több bérpalota építtetését is lehetővé tette.

Ám, hogy ki volt még e ház híres lakója, azt több lenyomat is őrzi! Akár gyalog, vagy a villamoson ülve, ha felfelé tekintünk a karcsú toronyra és a homlokzatra, egy feliratot olvashatunk: „Jókai udvar”. A Dob utca sarkán emléktábla is látható. A híres író korábbi lakhelyéről már olvashattatok. Élete utolsó négy és fél évében, Grósz Bellával kötött házassága után itt éltek. A második emelet 15 és 17/a ajtaja előtt márványtábla emlékezik meg erről. Itt hangzott el Jókai halálakor utolsó mondata 1904. május 5-én este 9 óra 20-kor: „És most aludni fogok!”
Aki nem hiszi, … járjon erre! :)

Forrás:
Buza Péter - Gadányi György: Fel a fejjel! – Városháza, 1998.
Séták a 6-os villamos vonalán – Vince Kiadó, 2008.
bfl.archivportal.hu

Emléktábla a Dob utcában

A sarki cukrászda

"Jókai udvar" felirat a homlokzaton

A kapu mintája

Díszes boltozat

Torzó, hiányzó orral. Sárga keramit burkolat

Egy megfáradt arc a lépcső kőkorlátján

Helyenként még látható terrazzo burkolat

Veranda szerű lépcsőház az udvar közepén

Mintha egy jó meleg szobából látnánk a házat

Kovácsoltvas korlát

Kilátás az "üvegkalickából"

A II. emelet, ahol Jókaiék éltek

2013. február 19., kedd

Lónyay utca 17.

Képzeld el!

Vasfegyelem és luxus a vaskereskedő házában

Egy korábbi alkalommal már tettünk egy sétát a Lónyay utcában, ám a kellemes tapasztalatok újra elhoztak ide. Ekkor találtam rá arra a sarki épületre, melynek telkét még 72.000.- forintért vette meg az építész Kiss István és neje 1898-ban. Tervei egy olyan luxusbérházat mutattak, melynek lakásaiban akár 35 nm-es szobák is voltak.

1918-ra a bérház az Üllői úton működő vaskereskedés részvénytársaság főrészvényesének, Heinrich Gábornak a tulajdonába került. Ügyvédje segítségével csak megbízható információk alapján adta bérbe lakásait arisztokratáknak, politikusoknak és művészeknek. A házban szigorú rendet tartott, a vicékkel naponta sepertetett és port töröltetett. A 30-as években a széntüzelésű kályhákat is azért cseréltette fatüzelésűre, hogy a szénfelhordással járó piszkolódás megszűnjön a házban.

A 40-es években fia, ifj. Heinrich Gábor, az új tulajdonos vette át az épület fenntartásával kapcsolatos ügyek intézését. A háború miatt a pinceszinten óvóhelyet építtetett ki, melyben a nők és gyerekek számára faágyakat ácsoltatott. Mások a félemeleti mosókonyhában, szárítóhelyiségben vagy a vasalószobában kaptak helyet. A lakók nem csak egymást segítették, de a házat is közös összefogásban védték, a liftben kialakított váltott őrséggel. Felekezeti különbség nélkül misét is tartottak a mosókonyhában a házban lakó operaénekes, Hámory Imre közreműködésével.

1945 után a háborús kárt a ház tulajdonosa saját költségén állíttatta helyre. Ekkor készült a háború túlélésének emlékére Palka József munkája, a lépcsőház színes üvegablaka, ami Máriát ábrázolja a kis Jézussal. Az ingatlan 1949-ben állami kézbe került, és az IKV 1968-as „felújítása” következtében több kárt szenvedett. Látogatásomkor mégis megfogott a ház szép, virágokkal otthonossá tett udvara, a széles, kövezett folyosók, a lengőajtók magyaros virágmintás mart üvege, a rézfogantyúk és a kilincsek. A függőfolyosókat levélmintás öntöttvas oszlopok tartják, és a nyílászárók egységes mustársárga színezést kaptak.

A kapuban két házban lakó úrral is találkoztam, akik büszkén mesélték, hogy egykor az arisztokrácia lépteit vörös kókuszszőnyeg kísérte itt az emeletekig, de a liftben díszes pad is rendelkezésre állt. Örültem, hogy találkoztam olyan lakókkal, akik szeretik házukat, vigyáznak rá, és ismerik annak történetét is! :)

Forrás:
Helyszínbejárás 2013.
Adalékok a Belső Ferencváros Történetéhez. - Budapest Városszépítő Egyesület. Bp. 1986. Dr. Szentpéteri Tibor

Erkélyt tartó konzol két nőalakkal

A kapu mintája

Boltíves bejárat

Faragott kőkorlát az előtérben

A háború túlélésének emlékére...

... Palka József munkája

Tágas lépcsőház, szépen kidolgozott fakeretes ablakokkal

A korlát csúcsdísze

Virágmintás mart üveg a részfogantyús ajtón

Rézkilincs

Levélvirágos oszlop a folyosón

A gang korlátja

Tetőt tartó csigavonalas konzolok

Tágas udvar, növényekkel

Lépcsősor a boltívek alatt

Faragott kőoszlop

Az öntöttvas oszlop dísze

2013. január 29., kedd

Gutenberg-Otthon

Képzeld el!

A tisztelet és az összetartás otthona

A Rákóczi tér szomszédjában, a nyüzsgő József körút túlsó oldalán, egy parkhoz érkezünk. A környező hat utca találkozásának metszetét a Gutenberg tér adja. Nevét pedig arról a háztömbnyi épületről kapta, melynek homlokzatán ma is szépen olvasható a felirat: Gutenberg-Otthon.

Az 1866-ban alakult Magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők szakegyesülete saját bérház építését szorgalmazta. Az akkor még Sándor tér 4. számú telek egyemeletes házának helyére álmodta meg az építészpáros, Vágó László és József az egyesület új házát. Az 1906 tavaszán megkezdődött építkezés kőművesmunkáit a Schomann cég végezte. A nyári hónapokra munkássztrájkjai és elbocsátásai miatt az építést maga Vágó József vette át. Az épület a nyomdászok összetartásának jelképe is lett, hiszen önerőből építették fel a székházat! Az egylet – mára elpusztult – helyiségei; irodák, olvasó- és gyűléstermek, díszterem, előcsarnok, ruhatára és büfé a háztömb két oldalsó utcájából nyíltak.

A szecessziós palota fehér vakolatán a nyomdászéletet bemutató képek már nem láthatók, de a szép majolika díszek megmaradtak. A lépcsőház színes ólomüvegablakait a 70-es évek „rombolása” után mára szépen visszaállították. A kovácsoltvas korlátot kék, üveg harangvirágok színesítik. A padló öntött terrazzo burkolatában a ház monogramja olvasható: G.O. A majdnem 4 méter belmagasságú, többszobás lakások egyike, az ötödik emeleti műteremlakás, ahol az építész Vágó József, majd Lechner Ödön is lakott. A szinten működő tánctermet később sportteremmé alakították. Eredetileg két lift működött a házban. A teherliften a díszes cserépkályhák tüzelőit szállították. A személyliftben pedig zöld, bársony huzatú pad volt. Mosókonyha, szárítóhelyiség és falikút minden emelethez tartozott, ezzel könnyítve a viceházmesterek munkáját. A főlépcsőházban piros kókuszszőnyeg futott végig.

A Gutenberg palotában példaértékű a lakók, egymás- és az épület iránti tisztelete, az értékek megőrzése. Itt az Otthon valódi lakóközösséget és összetartást jelent!

Forrás:
Helyszínbejárás
gutenberg-otthon.hu