Bródy Sándor utca 30/a

Tudtad?

Bejelentkezés a Palotanegyed panziójába


A Mágnásfertály létrejöttét megelőző elképzelés szerint; „Egy magyar mágnásnak nem lehet Bécsben palotája a nélkül, hogy Pesten is ne legyen”. Ezen a szép gondolaton, oly módon hagyott némi kiskaput a leleményes építészmérnők testvérpár, hogy az egykori Főherceg Sándor utcában 115 évvel ezelőtt panziót hozott létre a környék vendégei számára. A 30-as számú telken két független, egymástól eltérő homlokzatú épület látható a és b néven. Avatatlan szemeknek fel sem tűnik, hogy e két épületnek valaha köze volt egymáshoz!

Első körben, ugorjunk vissza a múltba és jelentkezzünk is be az a épület recepcióján, hogy jövő hétre a b épületrészben lefoglalhassuk tágas szobánkat! A bejáratnál akkoriban fedett üvegtető fogadta az érkezőket, de a keskeny boltíves előtér végén az elegáns kovácsoltvas kapu - a lakókat szigorúan őrizve - ma is látható. A kettéválasztott, mélyen benyúló telek udvarát körfolyosó keretezi. Az első emelet belmagassága láthatóan eltér a többitől. Nem csoda, hiszen itt volt valamikor a táncterem!

A szálló megszűnésekor a tulajdonjog két családé lett. Az első emeleten Zsilinszkyék, a harmadikon pedig a gyermekorvosként dolgozó dr. Dirner Gusztávék laktak. A feleségek abból a Röck dinasztiából származtak, mely rokonságban állt Munkácsy Mihállyal, aki nyaranta a család békési birtokán vendégeskedett. A szépen karbantartott bérházban a lakbér is igen magasnak számított, amit a tulajdonosok 120 pengőben állapítottak meg. Az egyikük előszobájában állítólag egy kitömött medve állt hamutartóval a mancsában, a vendégeket a dohányzás mellőzésére figyelmeztetve.

Tágas lakásaik az utcára néztek. Az udvar felől a körfolyosótól üvegveranda választotta le őket. Ebből mára csak a III. emeleten maradt meg a télikertnek használt helyiség, melynek az egykori színes ablaküvegei már nincsenek meg. A függőfolyosók és a legfelső szint üvegtetejének tartóoszlopai szép csigavonalas ívet rajzolnak ma is. A lépcsőházban helyenként az eredeti terrazzo burkolat is megmaradt, valamint a folyosók ajtaján a kis virágos, osztott üveges minta a régi kilincsekkel. Az épület negyedik emeletének rejtett szintjén korábban Bajcsy-Zsilinszky Endre dolgozott műtermében. 

Az évek során a két ház közötti átjárót már megszüntették, nyomai sem láthatók. Ám mi, gondolatban jövő héten mégis átjutunk és elfoglaljuk szobánkat az egykori panzióban. ;)


Forrás:
Helyszínbejárás 2013.
Adalékok a Belső-Józsefváros történetéhez / Gerebics Sándor – Budapesti Városszépítő Egyesület. 1985.  

dr. Zilinszky Mihályné, Reök Ilona gyermekekkel

Reök Erzsébet és dr. Dirner Gusztáv

Bródy Sándor utca 30a és 30b

A 30a

Bejárat a kovácsoltvas kapuval

Növény fogad az udvarban

 

Körfolyosó

Kovácsoltvas tartóoszlopok

A megmaradt veranda

Kacskaringók

Elegáns minták

Kijárat a folyosókra

A hátsó lépcső

A régi kövezet

Mintha tárt karokkal várnának :)

Korlát

"Védett" növény az udvaron

Erzsébet körút 44-46.

Fedezd fel!

Jókai udvar


A nagykörúton sétálgatva kirakatok vezetik tekintetünket, ezért nem csoda, ha az Erzsébet körút Dob utca sarkán rabul ejt a habos torták és csinos sütemények látványa. Az üzletet 1918 óta a Hamdi cukrászdinasztia üzemelteti. Ezt megelőzően több kávéház is működött itt. Először Földesi, majd Weisberger József, később Berger Leó volt az épület földszinti kávéházának tulajdonosa. Miután engedtünk a finom sütemények csábításának vagy éppen ellen tudtunk állni, érdemes alaposan körülnézni itt, hiszen az épület a múlt világából még rejteget érdekességeket! 

A sarokház kapuja nyitva áll, belső üzleteihez szabad bejárást engedve. Ha nem hagyjuk magunkat a reklámtáblák örvényébe merülni, lábuk elé nézve máris a régi, sárga keramit burkolattal találkozunk. A kacskaringós kovácsoltvas ráccsal díszített, nehéz kapun belépve tágas előtér fogad. A mennyezet pasztellszínű keresztboltozata alatt haladva szemközt egy rövid lépcsősor mutatja az utat. A kőből faragott korlát lemorzsolódott orrú, kedves arcú torzóban végződik.

A liftet körbeölelő lépcsőház, különleges kialakítással egy osztott üveges „kalickában”, a körfolyosós épület udvarának közepén magasodik. A szegecselt vaslemezek, az oszlopok és a helyenként nyitható kis ablakok olyan hatást keltenek, mintha egy veranda mögül szemlélődnénk, vagy akár egy múzeum vitrinje előtt állnánk. Ez az épület ugyanis 1889-re készült el Quittner Zsigmond tervei alapján, mégpedig Baumgarten Károly ügyvéd részére. A család vagyonát a terménykereskedelem alapozta meg, mely több bérpalota építtetését is lehetővé tette.

Ám, hogy ki volt még e ház híres lakója, azt több lenyomat is őrzi! Akár gyalog, vagy a villamoson ülve, ha felfelé tekintünk a karcsú toronyra és a homlokzatra, egy feliratot olvashatunk: „Jókai udvar”. A Dob utca sarkán emléktábla is látható. A híres író korábbi lakhelyéről már olvashattatok. Élete utolsó négy és fél évében, Grósz Bellával kötött házassága után itt éltek. A második emelet 15 és 17/a ajtaja előtt márványtábla emlékezik meg erről. Itt hangzott el Jókai halálakor utolsó mondata 1904. május 5-én este 9 óra 20-kor: „És most aludni fogok!”
Aki nem hiszi, … járjon erre! :)


Forrás:
Buza Péter - Gadányi György: Fel a fejjel! – Városháza, 1998.
Séták a 6-os villamos vonalán – Vince Kiadó, 2008.
bfl.archivportal.hu

Emléktábla a Dob utcában

A sarki cukrászda

"Jókai udvar" felirat a homlokzaton

A kapu mintája

  

Díszes boltozat

Torzó, hiányzó orral. Sárga keramit burkolat

Egy megfáradt arc a lépcső kőkorlátján

Helyenként még látható terrazzo burkolat

Veranda szerű lépcsőház az udvar közepén

Mintha egy jó meleg szobából látnánk a házat

 

Kovácsoltvas korlát

Kilátás az "üvegkalickából"

A II. emelet, ahol Jókaiék éltek

 

Gül Baba legendája

Fedezd fel!

Mese a Rózsadomb török kertészéről


Amikor én még kislány voltam… elmentünk egy délután sétálgatni, hogy megnézzük a Gül Baba türbéjét. Jártunk is egy szép rózsakertben, be is kukkantottunk ott egy kis kőházikóba, ahol egy híres török bácsi alussza már évek óta álmát. Az már csak otthon merült fel bennem, hogy én bizony a séta során hanyag öltözetű, „ülő babával” nem találkoztam, akinek a ruháját be kellett volna „tűrnie”, sőt, egyetlen babát sem láttam! :) No, de hogy is van ez pontosan?

Amikor az ország török uralom alá került, a szultán Budára érkezése (1541) előtt a bektasi rend tagjainak szerzeteseit, derviseit bízta meg itt egy iszlám vallási központ alapításával. A kolostor a mai Rózsadomb keleti lejtőin épült fel, melynek vezetője Gül Baba volt. Halála után a rendház mellett egy rózsakertben Szulejmán parancsára sírkápolnát (türbe) emeltek neki. A hely felszentelése óta iszlám zarándokhely lett.

Nevének eredete az arab írás alapján többféleképpen is olvasható: gül, mint rózsa, vagy gülm - nevetni, vagy kel - kopasz, kül - hamu, de fonetikusan Julpapaként, mint a Rózsák Atyjaként is megállja a helyét. Az sem kizárt, hogy azért nevezték  így, mert rendházfőnöki sapkájának jelvénye is szintén gül - azaz rózsa volt.

Gül Baba személyét máig titok fedi. A törökök úgy tartják, Buda várának elfoglalásakor a csatában a dervis megsebesült, s a dzsámivá alakított Nagyboldogasszony templomban halt bele egy istentiszteleten a sebesüléseibe. Nem csak halálát, de nemes cselekedeteit is legendák őrzik. 

 
Egy öreg, ősz szakállú arab így meséli Gül Baba történetét:

Az illatszerárus boltjában, betegséget könnyítő szantálfa-füstölőt, csókot édesítő cédrust és illatos olajokat lehetett kapni. Egy nap, útra kelt, hogy ellesse a bolgároktól a rózsaolaj készítésének titkát. Megtanulta, miképp kell a szirmokat holdas éjjeleken leszedni, abárolni őket édes esővízben, s miképp kell a fölén úszó tiszta olajat leszűrni. Az igazi rózsaolajhoz azonban a helyi rózsafajtára volt szükség, ezért a bolgárok féltve őrizték virágaikat, s minden városukat elhagyó emberfiát alaposan megmotoztak. A leleményes illatszerárus ezért a rózsamagokat nagy szemű olvasófüzérébe rejtette, melyet morzsolgatva Allahot dicsérte motozás közben.

Mikor Budára ért, hogy meghonosíthassa a tanult kertészmesterséget, Szokollu Musztafa egy dombot adott neki, melyet azóta, Rózsadombnak neveznek. Védve a szépen elrendezett kertet, magas kőfallal kerítette körbe, ám a rózsák illata odacsábította a város apraja nagyját. Az illatszerárust rózsái miatt Gül Babának nevezték és virágaiból mindenki szeretett volna magának. A szerelmes legények nem átalkodtak éjnek leple alatt leszakajtani a növényeket, hiába védte a kertet magas kőkerítés. Az öreg kertész bánatánál csak a budai pasa haragja volt nagyobb. Közhírré tétette, hogy halállal lakol, aki akár egy szál rózsát is elvesz!

Ám két ifjú – egy magyar és egy török – voltak olyan bátrak, hogy szerelmeiknek mégis csentek a kert rózsájából. Mikor elkapták egyiküket, hogy lopott s még töröknek is öltözött, a biztos halál várt rá. Már a vérpad készült, mikor a másik, a török ifjú a pasa elé járult, s felfedte titkát; bizony az a szegény ártatlan, mert becsülettel megmondja, ő maga járt éjjel a kertben! Így egymást is mentve, mindketten magukra vállalva bűnüket, a pasa mindkét legény kivégzését elrendelte.

Gül Baba, a bölcs öreg látva ezt, kegyelmet kért nekik, hiszen tudta, hogy aki kedveséért ekkora áldozatot is vállal, az rossz ember nem lehet. A pasa kőszívét a kertész szavai meglágyították, a legények így megmenekültek. Gül Baba pedig két csokor rózsát adott nekik, hogy vigyék el azoknak, akiknek kedvéért a fejükkel játszottak. Egy kis üvegcsében rózsaolajat is adott hozzájuk, hogy ha a rózsák elhervadnának, legalább illatuk maradjon meg.


A rózsák már rég elhervadtak, illatuk is elszállt, de az öreg Gül Baba kertjét bárki meglátogathatja és gyönyörködhet benne! :)

 

Forrás:
Helyszínbejárás 2012.
terebess.hu/keletkultinfo

Zarándokhely a Rózsadombon

Franz Weiss: Szőlőskert Gül Baba türbéje körül, 1838

Gül Baba türbéje a magasból