Boldog 140. születésnapot Budapest!

Köszöntsd fel!

Budapest ajándékai 

Pest, Buda és Óbuda egyesítésének története ott kezdődött, ahol a népmesék véget érnek. Erre a legszemléletesebb alkotás éppen a város fölé magasodó Gellérthegyen látható, ahol egy őszi séta alkalmával jártunk már.

Réges-régen, éppen 140 évvel ezelőtt Buda királyfi gondolt egyet és feleségül kérte Pest királykisasszonyt. Közös életükhöz pedig hozományként mindketten felajánlották fele királyságukat. Pest a sík vidékét, Buda pedig a dimbes-dombos területét. A nagykönyvbe és az ország térképére pedig gyöngybetűkkel a „Budapest” nevet jegyezték fel. Az esküvőt 1873. november 17-re tűzték ki, nagy lakodalmat csaptak, boldogan élnek – s bizony, meg nem halnak! Ágai Adolf, aki maga is jelen volt a nagy eseményen, így fogalmazott: „Nem leszünk ezentúl sem budaiak, sem pestiek, hanem leszünk ezentúl budapestiek.”

Budapest főváros a 2. aranylakodalomra nagy ünnepséggel készült. Ennek emlékére Kiss István, 1972-re felállított szobrához látogatunk most el a Margitszigetre. A déli bekötő útszakasz végén magasodik a hatalmas kerek füves terület és színes virágágyás közepén egy érdekes dombormű. Az orsószerűen összecsavarodó palást bimbózó virágot mutat, és belseje kincseket rejt. Ám nem is olyan egyszerű kifürkészni ezeket, mert állandó gyereksereg és turisták sokasága veszi körül. Szeretik. Szerencsére. Ha türelmesen kivárjuk a sorunkat és közelebb férkőzünk a bronzszoborhoz, nem csak az emelkedő betonkorongra mászhatunk fel, hanem bebújhatunk az összecsavarodó szirmok közé is. A város történetére és lakóinak életére utaló allegorikus ábrázolások gazdag gyűjteménye tárul elénk. 
 

Emlékmű: 1974. (Forrás: Fővárosi Blog)

Rögtön a „bejárat” két oldalán egy-egy vándorbot áll. Rajta balra a művész tenyér alakban megformált kézjegye és az évszám csillog. Jobb oldalon egy göcsörtösebb bot fémveretein itt-ott pecsétek elmosódott vonalait lehet kiolvasni.

A belső macskaköves talapzat mintája a bronz szirom belsejében is feltűnik. Felfelé tekintve a kockás rácsozatot vízszintes barázdák váltják fel, melyek a város utcáit szimbolizálják. S a téma szó szerint ott hever ezeken az utcákon. 

A megjelenített tárgyak nézegetésénél és beazonosításánál figyelembe kell venni, hogy a köztéri ábrázolások akkoriban egy más korszak szabályaihoz és ideológiájához igazodtak. Azon túl, amit jelent, valójában ez is egy korlenyomat, ami éppen így tömöríti a 100 év eseményeit. 

A legbeszédesebb jel, ami a főváros képére utal, az szemben a Lánchidat ábrázoló érmékből kirakott két városrész alakzata. A közte lévő rés a Dunát szimbolizálja. A városrészek két oldalát egy-egy oroszlánfej őrzi. Látható itt a Parlament csúcsos kupolája a vörös csillaggal, háttérben a város részletével. A „Tisztelet a munkának” felirat alá azoknak a névsorát írták, akik az emlékmű megvalósításában részt vettek. Felette az egykori Szent Margit Szanatórium képe, a másik oldalon az Eötvös József Reáliskola emléklapja. 

 

Van itt börtönablak is, rácsai mögött a sötétben pislogó szemekkel, mellette ágyúk, szuronyok, sisakok és patkók sorakoznak. A felső részen, a csatatéren egy sérült mackó fekszik. Sokkarú kandeláberek tekintenek le a régi petróleumlámpára, felettük pedig a telefon és képzeletbeli csörgése ébreszt rá a fejlődésre. A Ganz-féle Villamossági Rt. is elhelyezte tábláját fogaskerekek és csavarok társaságába. A közlekedésben a hajdan látható BSzKRT táblácskákon olvasható a figyelmeztetés is: „Vigyázz, ha jön a vonat!”.  Szemben egy szép hajókormány várja az iránymutatást. Jobb oldalon a bőségszaruk által közrefogott régi címer pajzsa alá emlékkorongok kerültek. Az érdekes és különleges címerek látványa visszavezet az időbe.
 

@

 

Ha már ilyen jól bebújtunk ide, kibontogattuk és megnézegettük Budapesttel együtt az ajándékait, úgy illik, hogy mi is felköszöntsük az ünnepeltet jókívánságainkkal! :) Én azt kívánom, hogy őrizze meg emlékeiben a múltját úgy, hogy mindig képes legyen megújulni és fiatalos maradni, s kívánom, hogy egyre többen értékeljék, mindennel együtt és mindennek ellenére!

A BudapestBloggerek levelezőlista tagjainak születésnapi köszöntéseit az alábbi linkekre kattintva olvashatjátok! :) 
Boldog 140. születésnapot Budapest!

BPXV: Budapest 140: Pest és Palota határkövei
Check my Budapest: Budapest 140. Top10 legszebb épület a városban
Csak a Szépre: Száznegyven, avagy három az egyben
Fővárosi: Centenáriumi építkezések autósoknak - mi épült 1973-ban? 

Kép-tér: Budapest 140!
Pest-Budai Hírmondó: 140.
Városkommunikáció: Budapest 140: magyar zenék a fővárosról, a hip-hop és elektronika dallamain
Urbanista: Ilyen volt a főváros tömegközlekedési hálózata 1873-ban
Átlátszó: A mutyi, mint városfejlesztési irányelv
Cyclechich: Most dől el, hogy biciklis város lesz-e Budapest

Városban blog: 140 éves Budapest - Fotók a város gyermekkorából

Ti mit kívántok Budapestnek? :)

Bartók Béla út 33.

Nézz fel!

Az egyszerű formák szépsége

 
Sok éven át reggelente az egyik legszebb útvonalon át vezetett az utam. A Kálvin tértől a Szabadság hídon át, túl a Gellért téren, végig a Bartók Béla úton egészen a Móriczig. Régen még azon a helyes zötyögős, fapados villamoson úgy helyezkedtem, hogy két házat és kedves díszes figuráit egy pillantással mindenképpen köszönthessem.

  
A Gárdonyi téri megállót elhagyva jobbra a Csonka János Múzeum – amit egyébként mindenkinek figyelmébe ajánlok – rózsaszínes épületén a magasban két egymásba kapaszkodó kisgyermek szobor nézegeti a nyüzsgő járókelőket. A mellette álló zöld épület homlokzatán a platánfa lombja mögött, hosszú ruhás nőalakok, kezükben és vállukon átvetett hosszú füzérkoszorúkkal díszítik fel otthonukat. A zöld házak egyébként is érdekes színfoltjai a városnak és különösen tetszenek nekem.

A tervtár vonatkozó adatait nézegetve rá sem ismertem az épületre, csak a helyrajzi szám bizonyította, jó helyen járok. Az első terveken 1905-ös évszám mellett a megrendelő Nagyságos Dr. Strelinger Sámuel és neje neve szerepel, a cím pedig az I. kerület, Fehérvári út. Strelinger úr orvosként kereste kenyerét. Családjával az első emeleten laktak, de itt fogadta berendezett rendelőjében pácienseit is. Az épület a híres építészpáros Fischer József és Detoma Alfonz tervei közül került ki. Nem messze, a Móricz Zsigmond körtéren álló híres épületüket, az 56-os forradalomban súlyos károkat szenvedett „félbevágott házat”, melynek fél homlokzatát pár hónapja újították fel, talán többen is ismerik. 

Móricz Zsigmond körtér 1.

A Bartók Béla út 33-as számú ma látható zöld ház 1946-ban jelentős újjáépítésen ment keresztül. Ekkor kapta új külsejét is. Az eredeti sík homlokzatot most két erkély, gótikus elemekkel díszített pántos kőcsipkék és a virágfüzéres hölgyek ékesítik. A tető csúcsdíszei viszont a háború után már nem kerültek vissza. A 30-as években itt, az akkor éppen Horthy Miklós út 33-as számú házának utcafrontján Szabó Endre cukrászdája működött. A portálok és a portékák sora, azóta sokat változott. A 90-es évektől itt már élelmiszer-delikát üzlet várja a vásárlókat.

Sokszor két városkép él ugyanarról a helyről a fejünkben. Egy, az épület szemmagasságban, a kirakatok és üzletek, melyek támpontot adnak az eligazodásban, s a másik kép – szerintem sokkal izgalmasabb – ami az első emelet és az a feletti rész, vagy éppen a lakóház kapuja. A bejáratnál tábla hirdeti, hogy odabenn könyvkötészet működik. Nekem is csak később ugrott be, hogy ismerős a belső helyszín, hiszen jártam már itt egy munka kapcsán. No, de kerüljünk beljebb és kicsit lépjünk is vissza az 1900-as évek elejére!

 









A terveken az utcai boltok mögött a földszinti raktárhelyiségek segítették a tárolást. A hátsó udvarban jobbra pedig magas tetős, földszintes kiszolgáló épületsor rajzát mutatták a tervek. Az ablakok és kapuk nyílásait a vakolt felületen téglaberakások sora mintázta. A többszöri átépítést a változó igények és funkciók alakították. Volt itt istálló 4 ló számára, szerszámkamra, kocsiszín, kocsimosó, szénapadlás is, és persze a kocsis lakása. A lakóépület padlásán pedig a szokásos mosókonyha, mángorló és vasalószoba helyiségei osztoztak.

Mára az átépítések és korszerűsítések miatt egy merőben eltérő kép tárul elénk. A nagykapun belépve egy roppant érdekes előtérbe toppanunk. A hullámos megtöréssel kialakított két méter magas márványos kőborítás, a mennyezet boltívében kap erősebb hangsúlyt a bordó és fehér színek éles kontrasztja miatt.

 

Kis sárga keramit kockás padlón jutunk ki az udvarba. Előtte jobbra egy rövid lépcsősor vezet a szerény lépcsőházba. A háromemeletes épület lépcsőkorlátja egyszerűségében mutat érdekes mintázatot. A természetes fény három oldalról érkezik. Az eredeti, színes ólomüveg ablakok szerencsére még sok helyen megmaradtak. A legfelső emeltre érve, kicsit olyan hangulatot adnak az üvegtáblák, mintha egy kápolnában járnánk. A függőfolyosókra vezető kétszárnyú barna ajtók faragásai, a rézkilincs, a lépcsőfordulókban és a gangon megmaradt fekete-fehér padlólapok még őrzik a régi idők hangulatát. A folyosók falát olyan klinkertégla díszíti, mely régen az udvari gazdasági épületeket. A legfelső emelet üvegtetejét tartó kovácsoltvas konzol ötletes formákkal egyszerű szépséget tükröz.

.

Az udvarban ma a régi istálló épületeiből üzletek és a később ráhúzott emeleteken lakások lettek. A sárga köves terület közepén a régi lugas mellett 1910 óta áll a kősziklába vájt lépcsősor, mely átvezetett a szomszéd ház hátsó udvarára. Mára már lezárták, és kapuján kis tábla is figyelmeztet, hogy Tilos az á…! Így hát mi is visszafordulunk és látogatásunk végén a hullámzó főbejáraton át búcsúzunk. :)

Forrás:
Helyszínbejárás 2013. 
Budapest Főváros Levéltára

Elek Apó Kútja

Mesélj!

Benedek Elek kútból csordogáló meséi


A mai séta során igazi időutazást teszünk, és az elmúlt ünnepekre emlékezünk. Pár éve, mikor a Döbrentei téren és környékén sétálgattam egy helyes kis parkban, virágok és sárga köves utacska mentén fedeztem fel azt az erdélyi kősziklát, melyet Csák Attila, Melocco Miklós szobrász tervei alapján alkotott meg. A nagy mészkőtömb bal oldalában az oszlop faragás mellett arany betűkkel Elek Apó Kútja felirat olvasható. Egy medalion dombormű az öreg Benedek Eleket ábrázolja.

A nagy meseíró Kisbaconban, székely katonacsaládba született 1859-ben. Ő volt a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője, szívén viselte az ifjúsági irodalom, a népköltészet és a közoktatás ügyét is. Ballada- és népmese-gyűjtése a Magyar Népköltési Gyűjtemény részeként jelent meg. A gyermekek részére több szaklap szerkesztésében is jelentős szerepeket vállalt, mint Az én Újságom, a Jó Pajtás és a Cimbora. Az újság különleges rovata volt az Elek nagyapó üzeni rész, ahol az olvasó gyerekekkel levelezett. 1929-ben, levélírás közben érte a halál. Utolsó leírt mondata „Fő, hogy dolgozzanak.” szállóigévé vált.

Benedek Elek

Benedek Elek legszebb meséi

Cimbora

Magyar mese- és mondavilág

A 2006-ban felállított díszkúton egy kis gyík látható. Mellette egy nyíl mutat lefelé a földön elhelyezett gombra. Rálépve a gyíkból víz csordogál. Ez a funkció ugyan most nem működik, de annak örülök, hogy a gyík még megvan. Most helyes kis koszorú díszíti. Az emlékmű hátoldalán ugyanis megható felirat olvasható. Ez az alkotás állít emléket azoknak a gyerekeknek, akik nem olvashatták Elek Apó meséit, mert az 1956-os forradalom áldozativá váltak. A csobogó felállítását óvodások, iskolások ezreinek adakozása segítette.

 

A kis gyík

2005-ben a Magyar Olvasótársaság kezdeményezésére Benedek Elek születésnapjának dátumát, szeptember 30-át nevezték ki a népmese napjának.
A mese világának van valami egészen különös, barátságos, elképzeléseink szerint alakítható közege, ami kiszakít a valóságból és megnyugvást ad, gyereknek, felnőttnek egyaránt. Túl azon, hogy szórakozást jelentenek, segítenek érzelmi kapaszkodókat is adni az élethez. A modern történetek mellett a régi kedves hangulatú, ízes beszédű Magyar Népmesék a mai napig sokunk kedvencei. :)
                               
                              Mesekönyv itt és mesehallgatás itt. 

Magyar Népmesék

 
Forrás:
kozterkep.hu/elek_apo_kutja_budapest
benedekelek.ro
Benedek Elek művei
szozat.org