2016. november 7., hétfő

Játszótér a Pasaréti útnál

Fedezd fel!

Egy korsó tűlevél


Szeretem Pasarétet, ezért nem véletlen, hogy gyakran visszajárok ide. Korábban benéztünk a Pasaréti téri templomba is, de körbeszimatoltunk már egy lakatlan villát is a Guyon Richárd utcában. Most kikapcsolódni jövünk ide, hűs fenyves árnyékába. Amikor évek múlva újra gyerekkorom helyszínein járok, már más szemmel nézek körül, új dolgokat fedezek fel, és visszaemlékezve néha megmosolyogtató, milyen másképp értelmeztem egykor a környezetem.



Ezúttal most a Nagy Lajos téren időzünk. Azon a téren, amiről egészen idáig azt sem tudtam, hogy „neve is van.” Nekem mindig „Fenyves játszótér” marad! :) Az enyhén lejtős park a Pasaréti útig nyúlik, de a futkározó gyerekseregnek a Hidász utca irányába is védelmet nyújtanak a sűrű magas bokrok. A teret íves alakban sárga, apró kavicsos járda keretezi. Fent a Branyiszkó út túloldalán zöldre festett garázsajtók sorakoznak. 






Óvodás koromban mindig fentről sétáltunk be a játszótérre, ami egészen más képet mutatott, mint ma. Aki jól ismeri a környéket biztos emlékszik rá, hogy közel s távol itt voltak a legszuperebb csúszdák! Régen ezek a piros lecsúszó pályák nagyon magasnak, meredeknek tűntek! A legizgalmasabb mégis az volt, hogy majd’ mind a négy csúszda jobbra-balra kanyargott és szlalomozott a vékony fenyőfák között. Mindig kinyújtottam a kezem hátha elérem egyik másik törzsét. De nem. Kicsi voltam, belesüppedtem a mederbe, a karom még rövid volt a lendület pedig, huss, csak úgy repített. Puhára huppantam, mert egy farönkökből kirakott nagy homokozóba futottak össze ezek a piros hullámok. Szerencsére nem volt túl nagy forgalom, nem kellett sorban állni a következő repülésig, csak szusszal kellett bírni a vaslétrára felkapaszkodást. Bizony, alaposan ki lehetett melegedni, és pont annyira elfáradni, hogy a délutáni alvással már ne legyen gond. :)








A magasba nyújtózkodó, hosszú tűlevelű fenyőfák szerencsére, még ma is állnak. Ahogy nézegettem pikkelyes, hangvilla alakú furcsa törzsüket, sűrű ragacsos gyanta folyt le itt-ott rajtuk, és visszahozták a régi idők jellegzetes illatát. A Hidász utca sarkán még megmaradt az egykori Akadémiához tartozó lovarda, így onnan is hozott némi hangulatot a szél. :)






Kicsit távolabb a régi játszótértől, pont a kanyarban egy ismerős mosoly fogadott. A terméskőből kirakott medence magasabb talapzatán egy kőlány térdel vállán egy korsóval. Bár a csobogó már gyerekkoromban sem üzemelt, azért jókat lehetett ugrándozni rajta, felmászni rá és kíváncsian tapogatózni a korsó szájánál, hátha van benne valami! :)
Egykor az egész parkban, különböző magasságú farönkök sorának kis kerítése és nehéz talpfák alkottak lépcsőket, a süppedő tűlevelek között. A kiapadt kőmedencét sugaras irányban ugyanezek a nagy rönkök vették körül, de most csak a nagy macskakövek láthatók. A korsós lány körül most is sűrű bokrok és néhány virág díszelgett. 




Sóváry János Korsós nő kútszobra 1938 óta díszíti a kis játszóteret. Az anno képek jól mutatják, milyen kopár volt a környék. A Fenyves iskola udvarán még alig nőttek ki a földből a fenyőfák, a téren pedig egy pergola áll. Sőt, valamivel később még Linda is járt itt egy epizód erejéig, mint „Hazajáró lélek”. :)

Linda - Hazajáró lélek epizód részlete (1989)

A Fenyves iskola udvarán még nem nőttek meg a fák

Még kopár a környezet

Háttérben a pergolával

A Köztérkép adatai alapján úgy tűnik, a szobrász szívének is kedves volt ez az alkotás, hiszen 1965-ben, Berekfürdőn újra felállította a lányka nővérét, ezúttal a strand területén! A két egyforma nő – mint A két Lotti – még soha nem látta egymást, mosolyuk és örök optimizmusuk (bár orruk nem) töretlen, sorsukban azonban ugyanúgy osztoznak. Bár vízközelbe tervezték őket, korsóikat egyikük sem tudta még megmeríteni.

Berekfürdői korsós lány a 70-es években








Generációk jönnek, mennek, s néha elfeledkeznek a budai lányról. Van, hogy gonosz gúnyolódók áldozatává válik, de szerencsére újra és újra gondjaiba veszi valaki, megsimogatja, letakarítja, felújítja… A nagy vizes tál mellett virágok nőttek, így újra és új értelmet kapott az alkotás! Ha már vizet nem tud meríteni, abban biztosak lehetünk, hogy ő az, aki titokban korsójával óvatosan leguggolva megöntözi maga körül a szép virágos kertet, és mindig mosollyal ajándékozza meg a játszótér apraja nagyját! :)






A cikk eredetileg az index.hu/urbanista oldalon jelent meg.

Forrás:
Helyszínbejárás 2016. 


1 megjegyzés:

  1. Vero!
    csodálatos hangulatú az irásod!
    és -bár budai lévén,Pasaréten is sétáltunk-anno- sokat,-
    ezt még sohase láttam.vetekszik hangulatban a Kertészeti-kertjével.Tudod mire gondolok.
    köszönöm,szeretettel Irén

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.