2014. június 19., csütörtök

Mézeskalács házak a sínek mentén IV.

Fedezd fel!

Dunakeszi MÁV-telep


Annak ellenére, hogy a blog Budapesttel foglalkozik, azért igyekszem vakációra is menni, és kilépni a városból. Így volt ez tavaly is, amikor Turára látogattunk.
Korábban már többször foglalkoztunk a MÁV-telepekkel, s nagyjából feltérképeztük budapesti előfordulásukat, bár még akad egy-két épület… Most azonban éppen csak átlépjük a város határát, és bekukkantunk Dunakeszire. S hogy a kellemeset a hasznossal is összekössük, a helyi MÁV-telep mézeskalács házaival ismerkedünk meg, mintegy folytatva a korábbi sorozatot. :)


Dunakeszi MÁV-telep részlet

A XIX. század végére az országot egyre sűrűbb vasútvonal hálózta be, s a megnövekedett forgalom miatt szükség volt arra, hogy a "sínek hosszán moccanó MÁV" szerelvényeit folyamatosan ellenőrizzék, javítsák és karbantartsák. A járműjavító műhelyek ezét a főbb csomópontokon épültek fel, így a főváros szomszédjában is. Az egykori Dunakeszi-Alag óriási területét 1911-ben vásárolta meg a helyi gazdáktól a MÁV építkezés céljára. A mai kirándulásunkhoz Dunakeszi-Gyártelep állomáson szállunk ki.


Dunakeszi-Gyártelep

A Dunakeszi Járműjavító üzem építésének gondolata és megvalósítása már az első világháború alatt kezdetét vette, majd pár éves leállást követően végül 1922 után teljesedett ki. A gyárban dolgozók lakhatását, - ahogy már korábbi cikkekből is megtudtuk - a MÁV széleskörű szociális intézkedésekkel segítette, ám ez azt is jelentette, hogy ezért a hierarchikusan szervezett vállalat minden egyes dolgozójától feltétlen engedelmességet követelt!





A telep szerkezete és az épületek 


1922-től kezdetét vette a Főműhely bejáratával szemben a lakótelepi építkezés. A tömbtelken megvalósult kétszintes épületek közül elsőként a szépen parkosított Körönd házai épültek meg. Két oldalt, és mögötte hosszan elnyúló, hangulatos sétányok jelölik ki a kis utcákat, melyeket önálló háztömbök és hátsó kertek fognak közre. A keskeny utcákat az előkertekbe ültetett hársfák, tűlevelűek és virágok szegélyezik.



A színes típusházak Kotál Henrik tervezőasztalán látták meg a napvilágot. A szecesszió népi építészetével kevert és sajátos formájában megvalósult telepnek különösen kedves hangulatot adnak a barokkos kupolás tetőszerkezetek, az ökörszem- vagy félköríves ablakok, a középkori zárterkélyek és az itt-ott megjelenő kőváza díszek. Szerencsére sok helyen megmaradtak még az eredeti szívecskés spaletták is. A lépcsőházak kapuja előtt egy kis beugróban kőpadok kínálnak pihenést a szatyrokkal hazatérő háziasszonyoknak. :)

Az 1928-ra elkészült legváltozatosabban MÁV mintatelep 160 lakása, kifejezetten magas színvonalon kínált otthont a dolgozóknak. A korábban látott egyszobás, szoba-konyhás, és mellékhelyiség nélküli alaprajzok helyett, itt már előszoba is jut minden lakáshoz, melyek közül csak 44 volt egyszobás, de többségében két-, vagy háromszobásak, konyhával és mosdófülkés WC-vel is felszereltek voltak.







Lakók

A hierarchikusan felépített vállalat pozíciói között szinte lehetetlen volt az átjárás. A tisztek olyan hivatalnokok voltak, akik kereskedelmi, távírdai munkát láttak el, őket követték az altisztek. A munkások között asztalosok, kovácsok, géplakatosok, fényezők, rézművesek voltak, míg a segédmunkát a takarítók, kapusok és éjjeli őrök látták el. Ez az elkülönülés valójában a hétköznapi életükben is tetten érhető volt, hiszen nem keveredtek, nem is barátkoztak egymással, sőt a telepeken is, jól elkülönített lakóházakban kaptak elhelyezést. Így ezen a területen, a Köröndön a magasabb beosztású tisztviselők laktak, de a vasútállomás közvetlen közelében a legmagasabb rangú személy, a műhelyfőnök élt családjával.







Intézmények, szolgáltatások

Sokan emlegetik, hogy vasutasnak lenni „nyugdíjas állást” jelentett, amely kölcsönös tiszteletet és megbecsülést mutatott a vállalat és a dolgozók között. Ennek alapjait a MÁV Szolgálati Rendtartása és Illemszabályzata is lefektette. Szolgálati idő után nyugdíj járt, volt üzemorvosi szolgáltatás, bérpótlék, kedvezményes vasúti jegy és szolgálati lakás.
A jóléti intézkedések mellett szigorú szankciókat is alkalmaztak. Felmondás esetén a komfortos lakást az egész családnak 15 napon belül el kellett hagynia! A dunakeszi mintatelep egy önellátó kis falucskaként működött, ahol orvosi rendelő, cipész, fűszeres, szabó, vendéglő, gőzmosoda, gőz- és kádfürdő állt a lakók rendelkezésére. A kultúrára és az oktatásra is nagy hangsúlyt fektettek.





A telep elemi iskoláját 1920-ban alapították, de a József Attila Művelődési Központ ekkor már 10 éve állt. Az 500 fős színházterem az első világháború idején szomorú események életképeit vetítette. A betegek ápolására, gyógyítására a telepen összesen 1000 ágyas hadikórházat alakítottak ki, ahol a különböző kórban szenvedőket egy-egy pavilonba csoportosították. Ellátásukról 12 orvos és 50 ápolónő, lelki vigaszukról pedig a plébános és a lelkész gondoskodott.


Hadikórház a színházteremben





Miután visszaálltak a békés mindennapok a telep folytatta megszokott életét.
Lányi Ferenc neve szorosan összekapcsolódik a kis MÁV-teleppel, ahol sétányt is elneveztek róla. Nem véletlenül, hiszen amellett, hogy ő volt a Főműhely egykori igazgatója szoros kapcsolatot alakított ki, nem csak az általa irányított több mint 600 munkással, de családjaikkal is. A telep lakásainak igazságos kiosztása, karbantartása, a parkosítása, és rendezettsége épp úgy szívügye volt, mit az iskola támogatása, vagy kápolna és a legényotthon imaházának kialakítása. Az ő vezényletével épülhetett meg közösségi összefogásban a kolónia Jézus Szíve temploma és annak orgonája. S, hogy ne maradjon dallam nélkül a kis falu, megszervezte a közel 100 tagú férfikarral a Magyarság Dal és Önképző Egyesületet. :)





A Körönd kapuja ...
... szemben a Főműhely épülete

Kiváló kapcsolatrendszerének köszönhető, hogy a Főműhelyben, nem csak a kormányzói vonatok, hanem az az Aranyvonat is elkészülhetett, melynek szép, díszes Aranykocsija 1938-ban országjáró körútban a Szent Jobbot hordozta.
Aranyvonat


Ebben az évben a XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus alkalmával Dunakeszi is fogadta a vendégeket.

 
A Körönd régen. Az ünnepségen a színpad a kapu előtt állt
 

Ez eseményről a Szent István Emlékév c. kiadványban Serédi Jusztinián így emlékezik:
„Május hó 27-én és 28-án a Dunakeszi MÁV főműhelytelepen a „Magyarság” Dal és Önképző Kör külföldi vendégek részére magyarének-, és tánc-, és népviseleti bemutatót rendezett. Ez ünnepségen szent királyunk honalapító jelentőségét Lányi Ferenc MÁV főtanácsos, főműhelyfőnök méltatta. A magyar dal szépségeit a dalárda, a zeneszámokat a cserkészzenekar, a táncokat a műkedvelőgárda, ősi népviseletünket pedig a község leánykörei mutatták be a külföldieknek.”
Az IBUSZ-nál megváltott jegyek biztosították az utazást, a színházi előadást és a vacsorát is. A látogatókat pedig bizonyára lenyűgözte a szépen rendezett, bájos hangulatú meseváros és vendégszeretete.
















Ha vissza már nem is tudunk menni az időben és a Köröndön sem áll már a színpad, azért nekünk is megvan rá a lehetőségünk, hogy a MÁV-nál, még ha nem is Aranyvonatra, de kényelmes utazásra megváltsuk jegyünket Dunakeszi mesevárosába. :)


Előzmények:
Mézeskalács házak a sínek mentén I. - Rákospalota MÁV-telep
Mézeskalács házak a sínek mentén II. - Ferencváros MÁV-telep
Mézeskalács házak a sínek mentén III. - Salgótarjáni út MÁV-telep



Forrás:
Helyszínbejárás 2014.
Dr. Körner Zsuzsa: A telepszerű lakásépítés története Magyarországon 1850-1945. TERC Kft. – 2004.
Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 2008. szeptember, 2009. szeptember, 2011. december, 2012. december
A Szent István Emlékév c. kiadványban Szerk.: Serédi Jusztinián. Bp., 1940.

2014. június 9., hétfő

Lechner 100: Kőbánya dísze

Fedezd fel!

Szent László Plébániatemplom – Kőbánya





„Nekünk sohasem volt alkalmasabb időpontunk nemzeti építőművészetünk megteremtésére, mint a mostani, mikor a modern építés új anyagai, új statikai vívmányai új formákat követelnek. Meglevő népies motívumainkat kell csak a modernbe oltanunk. Építőművészetünk ezáltal egyszerre magyarrá és modernné lehet.” – Lechner Ödön


 



Lechner Ödön - vagy ahogy kortársai hívták Papszi – halálának 100. évfordulója alkalmából most Kőbányára látogatunk. A szomszédos Szent László Gimnáziumot már kijártuk közel a tanév végéhez. Most alaposabban is megnézzük Lechner másik, kerületi művét is a templomot, mely szintén Szent Lászlóról kapta nevét.

Szent László Plébániatemplom 1954.

A történet azonban nem itt kezdődik, hanem az Óhegyen. A görög katolikus hívők a piciny Conti-kápolnában gyűltek össze rendszeresen, mely 1740-re készült el. Nevét Conti Antal Lipót kőfaragómesterről kapta, aki Szűz Mária tiszteletére emeltette az épületet, jeléül annak, hogy ő és felesége megmenekültek a települést is tizedelő pestisjárványtól. Hiába bővítették a kápolnát, a növekvő számú közösség részére 1883-ra nyilvánvalóvá vált, hogy egy új, tágas templomot kell építtetni.

 

1856-ban Eisenachban a német protestáns egyházak vezetői úgy határoztak, hogy a templomok építésénél nincs helye az új építészeti stílusok törekvéseinek, sokkal inkább hangsúlyozandó a középkori megjelenés újjászületése. Budapesten ekkor még főleg a romantika jegyében készültek az egyházi épületek. 1890-re a főváros törvényhatósági bizottsága új templom építését határozta el Kőbányán. A mérnöki hivatal a „nyers téglafalú, csúcsíves stílust” preferálta. Meg is érkeztek sorra a tervek; köztük Feszl Frigyesé, Barcza Eleké, s Lechner Ödöné is. Mindhárom terv elutasításra került. Ám Lechner egy egészen különleges elképzelés megvalósítását javasolta, dacára annak, hogy milyen kívánalmaknak kellett volna megfelelnie az új épületnek! A csúcsívek helyett egy bizánci, centrális alaprajzú, kupolás, nagytömegű épület megvalósításában gondolkodott. Érdekes megoldással a harangtornyot és a keresztelőkápolnát a templomtól különállóan helyezte el, úgy, hogy azok egy szép ív mentén egy árkádos folyosóval összeköttetésben álltak. Az előirányzott költségek lefaragására tégla helyett cementet és vasat használt volna. A különleges terv azonban elutasításra került azzal az indokkal, hogy „A bizánci stílusnak nincsen római katolikus jellege, sőt azzal ellenkezik.” 


Lechner első terve

Ennek tükrében Lechner 1893-ra újabb rajzot készített melyben a neogótikus arányokat a szecesszióval ötvözte. A díszítést iszlám és magyaros népi motívumokkal álmodta meg. A következő évben Szabó János építőmester vezényletével neki is állhattak a megvalósításnak, bár a munka gördülékenységét hátráltatta, hogy a Millenniumra készülő fővárosban az intenzív építkezés miatt építőanyag- és munkaerőhiánnyal is számolniuk kellett. A plébános javaslatára a Szent Lászlóról elnevezett kőbányai templomot végül 1899. június 2-án a névadó ünnepén szentelte fel az esztergomi érsek.



A Zsolnay-féle mázas pyrogránitból készült tetőcserepek mintáját Lechner Ödön és Wartha Vince tervezték. A tornyokon pedig magyaros virág motívumok láthatók, melyek a bejárat aranyveretes kapudíszein is megtalálhatók, valamint a padok fafaragásában. A keleties motívum a hatszögletes harangtorony alatti árkádos csarnoknál figyelhető meg.




 


A belső kialakítás Tandor Ottó nevéhez fűződik, aki Steindl Imre tanítványa, később asszisztense majd irodavezetője is volt. A háromhajós kialakítás alacsonyabb mellékhajói vékony támpillérekkel kapcsolódnak a kilenc méter hosszú főhajóhoz. A tágas, világos tér fényjátékát a gazdagon díszített, szent jeleneteket ábrázoló Róth Miksa-féle üvegablakok adják. A templom ötszögű szentélyének szép, neogótikus főoltára Zsolnay kerámiából készült. Közepén Szent Lászlót ábrázoló festmény id. Roskovics Ignác keze munkáját dicséri. A bejárat felett a karzaton foglal helyet a kórus, mögötte a Rieger Ottó által tervezett szépséges orgonával.




.







A II. világháború alatt a templom tornyait a németek lőállásnak használták, majd az oroszok istállóként a belső tereket. A mintás cserepek összetörtek és tetőtűz is pusztított. Szerencsére az 1994-es felújítás óta nyomát sem látni a régi sebeknek! Kőbánya sajnos még nem tartozik a turisztikai látványosságok közé, pedig megérdemelné, hiszen ebben a kincsesbányában bizony ilyen csillogó darabokat is felfedezhetünk! :)


Forrás:
Bajkó Ferenc: Kőbánya, Szent László Plébániatemplom
Seenger Ervin: A fővárosi templomépítészet stílusváltozása 1892-1932 között




Ez a bejegyzés Lechner Ödön halálának 100. évfordulóján jelent meg, a fővárosi bloggerek virtuális asztaltársasága tagjainak kezdeményezésére. Az évfordulóra több Lechnerrel és tanítványival kapcsolatos blogbejegyzés született, melyeket az Urbanista blog gyűjtött össze, szemlézve pedig itt olvashatók:  


Barosssblog: http://barosssblog.blogspot.hu/2014/06/lechner-100-templomepites-az-otvenes.html
Fővárosi blog: http://fovarosi.blog.hu/2014/06/10/a_kobanyai_szent_laszlo_gimnazium_elso_evszazada
Inno-Anno: http://inno-anno.blog.hu/2014/05/29/a_szecesszio_magyar_epitomestere
Kép-tér blog: http://kep-ter.blogspot.hu/2014/06/lechner-100-veres-palne-utca-9.html
MaNDA blog: http://manda.blog.hu/2014/06/10/a_foldtudomanyok_keken_ragyogo_palotaja
Miénk a Ház! http://mienkahaz.blog.hu/2014/06/09/lechner100_egy_evszazada_hunyt_el_a_magyar_formany_megalkotoja
Urbanista: http://urbanista.blog.hu/2014/06/10/100_eve_hunyt_el_a_magyar_gaudi_lechner_odon_epitesz_zsolnay-keramiakkal_egy_addig_ismeretlen_vilago

Szerelmem Budapest: http://szerelmembudapest.blog.hu/2014/06/09/honnan_nonek_a_viragos_almok_lechner100