Szobafoglalás a Palotanegyed panziójában
Miután a kedves invitálást követően múlt héten bejelentkeztünk az egykori Főherceg Sándor utcában Panzióként működő 30-as számú házrész a épületének recepcióján, kezünkben a szobakulccsal elindulunk a b épületbe, hogy elfoglalhassuk szállásunkat.
Az évek hosszú sora alatt azonban a házak közötti átjárás megszűnt, ezért most az utca felől érkezünk. A díszes kovácsoltvas kapun még árulkodik az építész Schomann Antal és neje Steiger Róza monogramja. A kis beugrót elhagyva nagy, nehéz faajtón lépünk be a keskeny előtérbe, melynek padlóján még az eredeti színes kövezet fogad. A közös telekre épült házak mindegyike keskeny udvart keretez. A mélyen benyúló dupla udvar különös látványa tárul elénk! A kváderköves burkolatú homlokzat három emeletén vaskorlátos függőfolyosók láthatók. A két teret elválasztó kőhidak boltozatán átlátni a hátsó traktusra is. A szűkös, betonozott udvarnak csekély napfény jut, ezért csak a moha és az árkádok alatti kócos borostyán bokor gondoskodik zöld hangulatról.
Miután az elénk táruló belső, nyitott tér látványa lenyűgözött, a bejárattól jobbra fordulva jutunk a főlépcsőházba, ahol újabb mintában csodálhatjuk meg a padló kövezetét. A lépcsőt itt is szép korlát és a fal felől különleges halványzöldre festett fa kazettás borítás övezi. A függőfolyosókra kivezető ajtók és ablakaik még az eredeti nyílászárókat mutatják, és sok helyen láthatók még a csiszolt üvegek is. A bejáratnál látott díszes kovácsoltvas kapu, hasonló formában ismétlődik emeletenként, a folyosóról egy-egy lakrészt leválasztva. Az összekötő árkádok és a belső homlokzat gazdagon díszített. Láthatunk szárnyas angyalokat kezükben ágakkal, gyümölcsös bőségtálat, kecskefejeket, de akár ijesztő kőarcokat is.
Az épület melléklépcsője középen található és szintenként a hídra és a gangra vezet. A csigavonalú lépcső folytatásaként a 90 centi vastag boltíves falakkal kialakított pincét szép kovácsoltvas rács zárja le. Korábban ezen az egybenyitott földalatti járaton lehetett eljutni a szomszédos Pajor Szanatóriumhoz is, ahová a háború alatt a sebesülteket szállították át.
Az első világháborút követő tulajdonosváltáskor Dr. Gáspár Jenő somogyi közjegyző vette meg a házat. A korabeli hírek szerint Gáspár úr valószínű igen jó vételt csinált, hiszen mire a volt tulajdonos kézhez kapta pénzét, az már csak két kanna, 25 literes tejet ért! Az idők folyamán a közjegyző a szállót kétszobás lakások bérházává alakíttatta át.
A változások miatt most már nekünk is ideje összecsomagolnunk és kijelentkeznünk a Palotanegyed egykori panziójából! Köszönjük a vendéglátást, minden jót!
Forrás:
Helyszínbejárás 2013.
Adalékok a Belső-Józsefváros történetéhez / Gerebics Sándor – Budapesti Városszépítő Egyesület. 1985.
| Bródy Sándor utca 30a és 30b (közelebb) |
| A 30b homlokzata |
| Kovácsoltvas kapu |
| SA monogrammal (Schomann Antal) |
| Faragott ajtó, szép üveges mintával |
| Előtér színes, mintás padlóval |
| Mohás beton az udvaron |
| Borostyán a két udvart elválasztó boltívek alatt |
| Áttekintés a kőhidak között |
| Vaskapu a gangon |
| Hosszú folyosó fut a két udvarrész körül |
| Rálátás a kőhídra |
| Pufók angyalka ágakkal a kezében |
| A boltíves kőhíd mintás padlója |
| A hátsó udvart szegélyező folyosók |
| Szépen díszített belső homlokzat |
| Két udvarnyi kilátás |
| A kőhídon túl |
| Az épület közepén a melléklépcső ajtaja |
| Még látható a régi kilincs |
| Az eredeti padló itt is megmaradt |
| Nagy ívben |
| Kijárat az udvarra |
| Ez a "fogantyú" mindkét lépcsőházban látható az ajtónál. Vajon, mi lehet? |
| A pincéből kiszabadult fény, áttörte a díszes rácsot és falhoz szorította az árnyékát |