2013. március 19., kedd

Bródy Sándor utca 30/b

Tudtad?

Szobafoglalás a Palotanegyed panziójában



Miután a kedves invitálást követően múlt héten bejelentkeztünk az egykori Főherceg Sándor utcában Panzióként működő 30-as számú házrész a épületének recepcióján, kezünkben a szobakulccsal elindulunk a b épületbe, hogy elfoglalhassuk szállásunkat.

Az évek hosszú sora alatt azonban a házak közötti átjárás megszűnt, ezért most az utca felől érkezünk. A díszes kovácsoltvas kapun még árulkodik az építész Schomann Antal és neje Steiger Róza monogramja. A kis beugrót elhagyva nagy, nehéz faajtón lépünk be a keskeny előtérbe, melynek padlóján még az eredeti színes kövezet fogad. A közös telekre épült házak mindegyike keskeny udvart keretez. A mélyen benyúló dupla udvar különös látványa tárul elénk! A kváderköves burkolatú homlokzat három emeletén vaskorlátos függőfolyosók láthatók. A két teret elválasztó kőhidak boltozatán átlátni a hátsó traktusra is. A szűkös, betonozott udvarnak csekély napfény jut, ezért csak a moha és az árkádok alatti kócos borostyán bokor gondoskodik zöld hangulatról.


Miután az elénk táruló belső, nyitott tér látványa lenyűgözött, a bejárattól jobbra fordulva jutunk a főlépcsőházba, ahol újabb mintában csodálhatjuk meg a padló kövezetét. A lépcsőt itt is szép korlát és a fal felől különleges halványzöldre festett fa kazettás borítás övezi. A függőfolyosókra kivezető ajtók és ablakaik még az eredeti nyílászárókat mutatják, és sok helyen láthatók még a csiszolt üvegek is. A bejáratnál látott díszes kovácsoltvas kapu, hasonló formában ismétlődik emeletenként, a folyosóról egy-egy lakrészt leválasztva. Az összekötő árkádok és a belső homlokzat gazdagon díszített. Láthatunk szárnyas angyalokat kezükben ágakkal, gyümölcsös bőségtálat, kecskefejeket, de akár ijesztő kőarcokat is.


Az épület melléklépcsője középen található és szintenként a hídra és a gangra vezet. A csigavonalú lépcső folytatásaként a 90 centi vastag boltíves falakkal kialakított pincét szép kovácsoltvas rács zárja le. Korábban ezen az egybenyitott földalatti járaton lehetett eljutni a szomszédos Pajor Szanatóriumhoz is, ahová a háború alatt a sebesülteket szállították át.

Az első világháborút követő tulajdonosváltáskor Dr. Gáspár Jenő somogyi közjegyző vette meg a házat. A korabeli hírek szerint Gáspár úr valószínű igen jó vételt csinált, hiszen mire a volt tulajdonos kézhez kapta pénzét, az már csak két kanna, 25 literes tejet ért! Az idők folyamán a közjegyző a szállót kétszobás lakások bérházává alakíttatta át.
A változások miatt most már nekünk is ideje összecsomagolnunk és kijelentkeznünk a Palotanegyed egykori panziójából! Köszönjük a vendéglátást, minden jót!


Forrás:
Helyszínbejárás 2013.
Adalékok a Belső-Józsefváros történetéhez / Gerebics Sándor – Budapesti Városszépítő Egyesület. 1985. 




Bródy Sándor utca 30a és 30b (közelebb)


A 30b homlokzata

 


Kovácsoltvas kapu
 
SA monogrammal (Schomann Antal)

Faragott ajtó, szép üveges mintával




Előtér színes, mintás padlóval


Mohás beton az udvaron





Borostyán a két udvart elválasztó boltívek alatt








Áttekintés a kőhidak között




Vaskapu a gangon





Hosszú folyosó fut a két udvarrész körül





Rálátás a kőhídra


Pufók angyalka ágakkal a kezében



A boltíves kőhíd mintás padlója


A hátsó udvart szegélyező folyosók



Szépen díszített belső homlokzat






Két udvarnyi kilátás



A kőhídon túl



Az épület közepén a melléklépcső ajtaja



Még látható a régi kilincs






Az eredeti padló itt is megmaradt



Nagy ívben



Kijárat az udvarra



Ez a "fogantyú" mindkét lépcsőházban látható az ajtónál. Vajon, mi lehet?



A pincéből kiszabadult fény, áttörte a díszes rácsot és falhoz szorította az árnyékát



2013. március 12., kedd

Bródy Sándor utca 30/a

Tudtad?

Bejelentkezés a Palotanegyed panziójába


A Mágnásfertály létrejöttét megelőző elképzelés szerint; „Egy magyar mágnásnak nem lehet Bécsben palotája a nélkül, hogy Pesten is ne legyen”. Ezen a szép gondolaton, oly módon hagyott némi kiskaput a leleményes építészmérnők testvérpár, hogy az egykori Főherceg Sándor utcában 115 évvel ezelőtt panziót hozott létre a környék vendégei számára. A 30-as számú telken két független, egymástól eltérő homlokzatú épület látható a és b néven. Avatatlan szemeknek fel sem tűnik, hogy e két épületnek valaha köze volt egymáshoz!

Első körben, ugorjunk vissza a múltba és jelentkezzünk is be az a épület recepcióján, hogy jövő hétre a b épületrészben lefoglalhassuk tágas szobánkat! A bejáratnál akkoriban fedett üvegtető fogadta az érkezőket, de a keskeny boltíves előtér végén az elegáns kovácsoltvas kapu - a lakókat szigorúan őrizve - ma is látható. A kettéválasztott, mélyen benyúló telek udvarát körfolyosó keretezi. Az első emelet belmagassága láthatóan eltér a többitől. Nem csoda, hiszen itt volt valamikor a táncterem!

A szálló megszűnésekor a tulajdonjog két családé lett. Az első emeleten Zsilinszkyék, a harmadikon pedig a gyermekorvosként dolgozó dr. Dirner Gusztávék laktak. A feleségek abból a Röck dinasztiából származtak, mely rokonságban állt Munkácsy Mihállyal, aki nyaranta a család békési birtokán vendégeskedett. A szépen karbantartott bérházban a lakbér is igen magasnak számított, amit a tulajdonosok 120 pengőben állapítottak meg. Az egyikük előszobájában állítólag egy kitömött medve állt hamutartóval a mancsában, a vendégeket a dohányzás mellőzésére figyelmeztetve.

Tágas lakásaik az utcára néztek. Az udvar felől a körfolyosótól üvegveranda választotta le őket. Ebből mára csak a III. emeleten maradt meg a télikertnek használt helyiség, melynek az egykori színes ablaküvegei már nincsenek meg. A függőfolyosók és a legfelső szint üvegtetejének tartóoszlopai szép csigavonalas ívet rajzolnak ma is. A lépcsőházban helyenként az eredeti terrazzo burkolat is megmaradt, valamint a folyosók ajtaján a kis virágos, osztott üveges minta a régi kilincsekkel. Az épület negyedik emeletének rejtett szintjén korábban Bajcsy-Zsilinszky Endre dolgozott műtermében

Az évek során a két ház közötti átjárót már megszüntették, nyomai sem láthatók. Ám mi, gondolatban jövő héten mégis átjutunk és elfoglaljuk szobánkat az egykori panzióban. ;)


Forrás:
Helyszínbejárás 2013.
Adalékok a Belső-Józsefváros történetéhez / Gerebics Sándor – Budapesti Városszépítő Egyesület. 1985.  



dr. Zilinszky Mihályné, Reök Ilona gyermekekkel

Reök Erzsébet és dr. Dirner Gusztáv

Bródy Sándor utca 30a és 30b

A 30a

Bejárat a kovácsoltvas kapuval

Növény fogad az udvarban



 






Körfolyosó

Kovácsoltvas tartóoszlopok


A megmaradt veranda

Kacskaringók

Elegáns minták

Kijárat a folyosókra



A hátsó lépcső









A régi kövezet

Mintha tárt karokkal várnának :)

Korlát



"Védett" növény az udvaron

2013. március 5., kedd

Erzsébet körút 44-46.

Fedezd fel!

Jókai udvar


A nagykörúton sétálgatva kirakatok vezetik tekintetünket, ezért nem csoda, ha az Erzsébet körút Dob utca sarkán rabul ejt a habos torták és csinos sütemények látványa. Az üzletet 1918 óta a Hamdi cukrászdinasztia üzemelteti. Ezt megelőzően több kávéház is működött itt. Először Földesi, majd Weisberger József, később Berger Leó volt az épület földszinti kávéházának tulajdonosa. Miután engedtünk a finom sütemények csábításának vagy éppen ellen tudtunk állni, érdemes alaposan körülnézni itt, hiszen az épület a múlt világából még rejteget érdekességeket! 


A sarokház kapuja nyitva áll, belső üzleteihez szabad bejárást engedve. Ha nem hagyjuk magunkat a reklámtáblák örvényébe merülni, lábuk elé nézve máris a régi, sárga keramit burkolattal találkozunk. A kacskaringós kovácsoltvas ráccsal díszített, nehéz kapun belépve tágas előtér fogad. A mennyezet pasztellszínű keresztboltozata alatt haladva szemközt egy rövid lépcsősor mutatja az utat. A kőből faragott korlát lemorzsolódott orrú, kedves arcú torzóban végződik.

A liftet körbeölelő lépcsőház, különleges kialakítással egy osztott üveges „kalickában”, a körfolyosós épület udvarának közepén magasodik. A szegecselt vaslemezek, az oszlopok és a helyenként nyitható kis ablakok olyan hatást keltenek, mintha egy veranda mögül szemlélődnénk, vagy akár egy múzeum vitrinje előtt állnánk. Ez az épület ugyanis 1889-re készült el Quittner Zsigmond tervei alapján, mégpedig Baumgarten Károly ügyvéd részére. A család vagyonát a terménykereskedelem alapozta meg, mely több bérpalota építtetését is lehetővé tette.

Ám, hogy ki volt még e ház híres lakója, azt több lenyomat is őrzi! Akár gyalog, vagy a villamoson ülve, ha felfelé tekintünk a karcsú toronyra és a homlokzatra, egy feliratot olvashatunk: „Jókai udvar”. A Dob utca sarkán emléktábla is látható. A híres író korábbi lakhelyéről már olvashattatok. Élete utolsó négy és fél évében, Grósz Bellával kötött házassága után itt éltek. A második emelet 15 és 17/a ajtaja előtt márványtábla emlékezik meg erről. Itt hangzott el Jókai halálakor utolsó mondata 1904. május 5-én este 9 óra 20-kor: „És most aludni fogok!”
Aki nem hiszi, … járjon erre! :)


Forrás:
Buza Péter - Gadányi György: Fel a fejjel! – Városháza, 1998.
Séták a 6-os villamos vonalán – Vince Kiadó, 2008.
bfl.archivportal.hu



Emléktábla a Dob utcában


A sarki cukrászda



"Jókai udvar" felirat a homlokzaton

A kapu mintája
  
Díszes boltozat

Torzó, hiányzó orral. Sárga keramit burkolat


Egy megfáradt arc a lépcső kőkorlátján

Helyenként még látható terrazzo burkolat

Veranda szerű lépcsőház az udvar közepén
Mintha egy jó meleg szobából látnánk a házat




 




Kovácsoltvas korlát


Kilátás az "üvegkalickából"


A II. emelet, ahol Jókaiék éltek