2013. április 9., kedd

Alkotás utca 13.

Nézz fel!

Ki itt belépsz… egy lovagregénybe csöppensz


A Déli pályaudvar mellett, az Alkotás utca és a Nagyenyed utca sarkán egy feltűnő épület szemlélte négy évig, iskolába igyekvő lépteim. Az utolsó reggelen, ahogy kanyarodott velem az 59-es villamos fel a hegyre, még éretlenként ennek a háznak ígértem meg, hogy visszafelé jövet már érettségizettként lát!

A történet azonban jóval régebben kezdődött, mondhatni a világ teremtésével. A Vérmezővel szemben, az Alkotás-, Nagyenyed- és Kék Golyó utcák, illetve a Magyar jakobinusok tere által határolt tömb az 1800-as évek elején Heinrich lovassági kapitány tulajdonába került. A mai Magyar jakobinusok tere 5. helyén álló épület timpanonjába egy olyan istenszobrot rendeltetett, mely a világ teremtésének pillanatát ábrázolja. Az azóta elpusztult házat így Teremtés-háznak nevezték el a németajkú budai polgárok. Magyar nyelvre történő félrefordításának eredményeként született meg „teremtés” helyett az „alkotás”, mely, azóta is ennek a forgalmas utcának névadója lett. 



Az évek során az egykori Teremtés-ház díszkertjét és a hozzá tartozó gazdasági kiszolgáló egységek területét feldarabolták. Helyükön fokozatosan épületek fel az utcákkal határolt épületek. Ennek egyik szépséges alkotása, az Alkotás utca 13-as számú épülete, melyet Murai Róbert, nejének rendelt meg, Ambrus & Hajnaly páros tervei alapján. Az 1929-re elkészült lovagregénybe illő épület gazdagon díszített homlokzata csak úgy, mint a vesztibül jelképei, valószínű, hogy titokzatos összefüggéseket hordoznak magukban.  

A hatemeletes épület a Nagyenyed utca felé nagy ívben követi az út vonalát, az Alkotás utca felől pedig lépcsőzetes kiugrással látható. Földszintje boltoknak ad otthont, hatodik emeletén kőkorlátos, szűk erkélyek sorakoznak. Ablakai boltívekkel, timpanonnal és egyszerű négyzetes keretezéssel váltakoznak emeletenként. Az épület lépcsőzetes éleit, ismétlődő párkányszerű kiugrók törik meg. A hangsúlyos Alkotás utca felőli homlokzat két oldalán szőlőfürtös indával átfuttatott oszlopok tetején jobbra Dante szobra áll, kezében könyvvel, bal oldalon pedig valószínű Beatrice tart rózsákat kezében. A helyenként mállott talapzat domborművei is feltehetőleg őket, illetve egy angyalt is ábrázolnak. A teljes magasságban végigfutó szoborfülkék éleit csavart, vékony oszlopok keretezik.
A főbejárat körül gazdag növénymotívumos pilaszterekben a Georgius felirat utal fentebb, Sárkányölő Szent György szobrára. Az íves homlokzat negyedik emeletének ablakai között egy összekulcsolt kezű, fátyolos női alak szobra is látható. A bejárat mellett egy-egy oroszlán védi Johannita-rend keresztjével díszített pajzzsal a házat. A keresztes pajzs motívum az erkélyek és ablakok körül is megjelenik. Az íves kapu felett két angyal is őrködik. A fafaragású kapun és a kődíszeken is visszaköszönnek a csavart oszlopok. Az ajtó szép kovácsoltvas rácsa apró virágokat mintáz. 



Belépve igen meghökkentő látványban lehet részünk! Az egyszerű, fehér padló kövezetén nagy, fekete koporsó mintában kereszt rajzolata, felette pedig kőből kirakott M.A. monogram, ami valószínű az építtető nejének nevére utalhat, mint Murai A. – ami akár Annamária is lehetne, de erről sajnos már nincsenek feljegyzések. A keresztboltozatos előtérben még megmaradt az eredeti, szép márványpad is. A két lépcsőházzal ellátott – a tervek szerint - több mint 90 lakásnak helyet adó ház beugró liftaknája melletti kivágás bizonyára egy valaha volt szép liftnek adott keretet. Az apró pepita mintás, több szögben megtört körfolyosókhoz lengőajtók vezetnek. Az idő vasfoga miatt a mára barnás-zöld színű rézfogantyúk mellett a fehér festék is sok helyütt teljesen lepergett az ajtókról. A körfolyosókon szinte mindenhol megmaradtak nyíllal ellátott kis táblán a lakásszámozás kiírásai és a ma már rozsdás, kovácsoltvas ruhaakasztók. A padlás egy része eredetileg műteremlakásnak is helyet adott. A legfelső emeletről a mélybe tekintve az udvaron még a régi, sárga keramit burkolat látható. Ezt még egy-egy részen a pincék megvilágítására, a természetes fényt átengedő üvegtéglák teszik változatossá. 



Látogatásomkor alkalmam nyílt több lakóval is beszélgetni, akik amellett, hogy nagyon segítőkészek voltak, felhívták a figyelmem az épület szépségeire is. Nem csak a lelkes gondnok, – akit éppen munkája közben értem el – hanem a folyosókon, udvarban csevegő lakók is szeretettel beszéltek házukról. Ezek után biztos vagyok benne, hogy a most még patinás, és külsejében is múltat idéző épület hamarosan felújításra kerül! Addig is érdemes megcsodálni ezt az épületté alkotott lovagregényt az Alkotás utca  sarkán, és elmerülni titokzatos történetében. :)




Forrás:
Helyszínbejárás 2013.
Hegyvidék Újság. Az Alkotás-ház – 2001. január 24./7. p. – Szatucsek Tibor
kozterkep.hu






Az eredeti terveken még torony is volt
Alkotás utca - Nagyenyed utca íves sarka

Változatos ablakok

Lépcsőzetes, díszes homlokzat




Alkotás utcai homlokzat árkádos erkéllyel
 
Párkánydíszes élek


Virágos pilaszterek





Sárkányölő Szent György
 
Szőlőfürtös oszlop


Beatrice rózsával a kezében

Dante kezében könyvvel

Dombormű az oszlopok talapzatán




Oroszlánok keresztes pajzzsal



Angyalok a bejárat felett


Belépve, ez a kép fogad


Márványpad

Főlépcsőház

A hátsó lépcsőház


A függőfolyosók ajtaja


Eredeti, mintás padlók egy kis zöld társaságában


Lehajtható fogasok a folyosókon





Fekete-fehér mélység
 


Mint egy kalapos úr - a hátsó lépcsőház





Keramit kockás udvar


A százkarú ölelés








2013. április 2., kedd

Kós Károly szobra Wekerlén

Nézd meg!

Ahol hallani a pusztába kiáltott szót


Tavaly tavasszal egy korábbi séta alkalmával már jártunk itt, a város egyik mézeskalács házainak földjén, ám most megpihenni és elgondolkodni jövünk el Wekerle közepére, a főtérre. A hatalmas parkban meglátogatjuk Kós Károlyt, kinek nevét ez a szépen felújított tér viseli. Ha türelemmel figyelünk, meghallhatjuk, és a környező látványban elmerülve megérezhetjük, milyen üzenetet hordoz számunkra munkássága.

A telep megtervezésekor nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a környezet milyen hatást gyakorol az itt élők közösségi életére. A főtér kialakítására pedig külön pályázatot hirdettek, melyet az erdélyi magyar építész nyert el. A parkot övező lakóépületek igazi közösségformáló gesztusként jöttek létre, hiszen egységes szellemben, csapatmunkában, több tervező elképzelése alapján valósultak meg. Az itt összefutó sugaras rendszerű nyolc út közül kettő felett „átívelő híd” képez boltozatot; a szépen faragott híres Zrumeczky-kapu, és vele szemben a Kós által tervezett – és idén éppen a 100. születésnapját ünneplő – 2-3.-as számú épület kapuja.


A szép, változatos növényzetű, kacskaringós utakkal átszőtt parkot kényelmes kerti bútorok, csobogók, szökőkút, zenepavilon és az óriási játszótér teszik valóban otthonossá. Itt a parkban, egy kisebb dombocskán kapott helyet a mester szobra, melyet 1987. november 25-én adtak át. Péterfy László különös figyelemmel és szimbolikával alkotta meg Kós Károly szobrát, mely az emberek értékekhez- és egymáshoz fűződő kapcsolatát idézi fel.  
Bárhonnan is érkezzen ide a látogató, nem csak képletesen, hanem gyakorlatilag is végigjárhatja Kós életútjának szakaszait. A szoborhoz négy, egy-egy kis kopjafával induló kikövezett úton juthat el a lépcsős dombig. Az utakon mészkőből faragott domborművek és feliratok mesélik el az építész, az író, a közgazdász, a szervező és a politikus főbb alkotásait. Az itt olvasható kőbevésett diplomáján még az eredeti név; Kosch szerepel. Látható az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadó vállalkozás jelképe, valamint írói munkássága; Erdély kövei c. írásának részlete, a Ház c. folyóirat, a Kalotaszeg képes hetilap, melynek szerkesztője volt. Ezek a lépőkövek mutatják az Erdélyország népének építészete c. munkáját, a Kalotaszegi-házat, a Budapesti Állatkert Bölényházának tervét és többek között a kedves hangulatú sztánai Varjúvárat, saját lakóházát.
A lépcső tetejére érve a szobor az oly sokszor népmesékben is szereplő sárkányon áll, ezzel is jelképezve, hogy munkássága során minden támadást legyőzött. A szimbolikus, kicsinyeit saját vérével tápláló pelikánt is megfigyelhetjük a bokrokkal körbeültetett hátsó részen.

Ez az alkotás azért tud napról napra újat adni, mert kapcsolatban áll a környezetével. Kós Károly itt sosincs egyedül. Szeretik. Állandóan gyereksereg ugrándozik körülötte, felmásznak rá, megfogják a kezét, szüleik pedig időről időre elgondolkodnak az olvasott bölcs szavakon…


„Van a mi szegény magyar népünknek művészete, amely csak az övé, melyet ő alakított, formált. Az alap megvan, csak építeni kell tudni reá.”
„Hinni akarom, hogy nem leszek mégsem pusztába kiáltó szó csupán!” – Kós Károly




Forrás:
Wekerle 100 – Portrék - Emlékek. Ráday Mihály MTV1. – 2008.
wekerletelep.hu
wekerletelep.hu/peterfy.laszlo
Kós Károly nyomában  




Wekerle - Kós Károly tér
Zrumeczky-kapu

Kós Károly tér 2-3.




 













 

 
 


 


Kós szobor virágokkal