2013. május 14., kedd

Mailáth-házak

Fedezd fel!

Napfényfürdő és rejtély a Keleti Károly utcában


Ha a Margit körútról felsétálunk a Keleti Károly utca felé, egy kis térre érkezünk, ahol a Bimbó út elágazásánál most egy hatalmas hatemeletes, trapézalakban kiszélesedő épületet látunk. A Keleti Károly utca felé továbbhaladva egyforma, mediterrán hangulatú, napfényben úszó, takaros villasor kíséri utunkat. Valaha ezen az összefüggő teleksoron ősrégi kúria állt, veteményes kerttel és szőlőültetvényekkel.

A területet Wurmhörger Ádám vette meg 1809-ben, majd Alagovits Sándor címzetes püspök tulajdonjogát, gróf Batthyány Imre vette át 1823-ban. 1851-től Prónay Gábor, majd Koffler Ágostoné lett a terület. A többszörös tulajdonosváltás után a közeli Ganz-gyár mérnöke, a transzformátor feltalálója, Zipernovsky Károly lett az udvarház és az azt övező hatalmas park tulajdonosa, melyet végül gróf Mailáth József vett birtokba.

Az 1928-as területrendezést követően, Rainer Károly műépítész tervei alapján 1929-re el is készültek a ma látható historizáló stílusú épületek. Nézzük is meg sorban, miről mesélnek nekünk, ám még egy történet erejéig álljunk meg itt, a KSH épülete előtti kis téren, ahol a 2011-ben felavatott, Nepomuki Szent János új szobrát is megcsodálhatjuk. A feljegyzések alapján 1848-ban, eredetileg a Prónay család kertjéből helyezték ide a hidak, a hajósok, az utak és a vízimolnárok védőszentjének szobrát, melyet sajnos az 1800-as évek végén egy mulatozó társaság ledöntött.

A szobor mögötti területre Rainer Károly szabadon álló villaszerű bérházak beépítését tervezte, mégpedig úgy, hogy azok minden homlokzata a belsőkertekre vagy az utcákra néz. A tér lezárásaként a sort, a hatemeletes szállodabérház nyitja, mely a legmodernebb technikával felszerelve épült meg. A lakók kényelmét a központi kazán nyújtotta melegvíz-szolgáltatás, fűtés, valamint mosó- és szárítóhelyiség, lift és portaszolgálat biztosította. A nyolcvan, 1- és 2 szobás garzonok egyik lakója Feszty Árpád lánya, Jókai unokája; Feszty Masa festőművész volt.

A szálloda földszintjén egykor étterem-kávéház üzemelt. Bérlője Lakatos József, - aki 10 évig volt a kormányzóság főszakácsa - a legjobb konyhát vitte itt is. Az 1930-as Színházi Élet októberi száma számol be arról, hogy kitűnő zene és kellemes hangulat fogadta itt a neves művészeket és a főváros előkelőségeit. A pár éve bezárt egykori Rózsadomb Vendéglő hátsó kerthelyisége és külső, árkádos nagy terasza ma már üresen áll.

Továbbhaladva az egyébként szűkös Keleti Károly utcában a teret mégis tágasnak érzékeljük. A megvalósult tervek ötletes eredményeként Berey Lajos építőmester a bérházak homlokzatának síkját a földszinti üzletsorok felett, az első emelettől 5,5 méterrel hátrahúzta. Az így kialakult hatalmas teraszok pergolás megoldása és a kőoszlopos korlátok mediterrán hangulatot kölcsönöznek. A földszinti terméskő burkolatot a felsőbb emeleteken halvány színekben, vakolat váltja fel. A loggiák, a sarokpilléres teraszok és az ablakok között szolid díszítés látható. Az U-alakú, négyemeletes, függőfolyosós bérházak belső kertjeihez az utca síkjától beljebb eső kovácsoltvas kapukon át jutunk. Az egyik, virágokkal és bokrokkal gazdagon ültetett kert egy érdekes torzót rejt. A kőszobor kocka talapzatán már csak a lábak maradtak. Ki tudja, talán az egykor volt Prónay kertben állott Nepomuki Szent János előkerült szobra ez, de az is lehet, hogy egy romantikus kerti séta alkalmával egy titokzatos hölgyet vett le itt valaki a lábáról. ;) A lakókat kérdezve, ők sem tudták mi lehetett a szobor története. Rejtély…


Forrás:
Helyszínbejárás 2013
Verrasztó Gábor: A molnár, aki Lipót volt. Napkút Kiadó, 2011.
Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. 1995.
kozterkep.hu


1929-es Képes Pesti Hírlap évfolyamában ezt a képet közölték az építkezés megkezdése előtt. (A képet köszönjük Várkonyi Gertinek!)

 
A Mailáth-házak helyszínrajza

A földszinti alaprajz, az 5,5 m-es szakasz felett teraszokkal


A kis térre néző szálloda-bérház


Keleti Károly, Kitaibel Pál utca sarka
Kilátás a szállodából a Nepomuki Szent János szoborra

Ennyi maradt az egykori étterem teraszán

A szálloda-bérház íves lépcsője az emeletekre


Az eredeti kovácsoltvas korlát még megvan

Az ellipszis formájú szinteken már kicserélték ez eredeti burkolatot

A belső homlokzat erkélyei


A Keleti Károly utcán haladva, tömbökben láthatók a Mailáth-házak

A Kitaibel Pál utcai homlokzat hangulatos erkélyei...

... és ablakainak díszei



Széles, kőoszlopos erkély a földszint felett, sarokpilléres emeleti erkélyekkel


Bevezető út a háztömbök közös udvarára



Gyerekek a kapu oszlopain

A közös kertbe lépve, a baloldali háztömb bejáratai.

A jobboldali ház bejárata

Szép, rendezett környezetben

Függőfolyosók

Szépen karbantartott, eredeti liftszekrények a díszes mart üvegekkel


A bejárati ajtók rácsai is megmaradtak


Borostyánnal "átszínezett" vakolat



Kilátás a Keleti Károly utcára mogyoróbarna színben


A háztömb vadregényes belső kertje



A lábáról levett rejtélyes szobor maradványa

A második háztömb díszes kapuja és előtere

Belső homlokzat

Kőkorlátos lépcsősor vezet a belső kertekhez


Látogatásunk végén búcsúzunk ...


... a krémszínű mediterrán hangulattól

2013. május 7., kedd

Frankel Leó utca 11.

Nézd meg!

Duna-parti ház, parkjától elzárt kis kapuval



Pest és Buda összekapcsolódásában a hídfők környező épületei, parkjai mindig fontos jelenségei voltak a városnak. Ha másért nem, hát azért, mert intenzívebb képet keltenek azzal, hogy a túlsó parthoz közeledve akarva-akaratlanul is több figyelmet kapnak. Ki ne szédülne bele a látványba, mikor a Hegyalja útról ereszkedve már messziről feltűnik a pesti parton a templom és a déli oldal épülettömbje, vagy akár kibújva az Alagútból a híd végén szemben megcsillan mozaikjaival a Gresham-palota!

Ha már átjöttünk a pesti oldalra, képzeletben ugorjunk egy hídnyit, és a hangulat kedvéért szálljunk fel egy régimódi 4-6-os villamosra, hogy visszazötyögjünk a túlpartra. A Margit híd budai hídfőjének déli oldalán látható virágos park mögött régóta nézegetem a Lipthay utca házsorát. Már messziről kitűnik az a kis keskeny, szürke épület, mely a rózsaszínes árnyalatú házak közé ékelődött. A legkülönlegesebbnek mégis azt a kis földszinti erkélyt találtam, melynek szép, rácsos kiskapuja nem egy kertbe, hanem a forgalmas útra vezet, ami úgy húzódik előtte, mintha büntetésből vágták volna el a parktól.

A Duna felőli homlokzatot a faragott kő és kovácsoltvas korlátos erkélyek és loggiák teszik változatossá. A mintákban kirakott téglaburkolatát helyenként Zsolnay kerámiák díszítik. Az épület Frankel Leó utcából nyíló bejáratának faragott, virágindás kapuján belépve boltíves folyosóra érünk. A keskeny udvarban balra, lekerekített lépcsősorral indul a félig nyitott lépcsőház a függőfolyosókra. 

Látogatásomkor barátságos lakókkal találkoztam, a házról pedig Ági nénivel hosszan beszélgettem. A történet akkor kezdődött, mikor az árván maradt Nagy Idát nagybátyja, gyámsága alá vette. Ám tartva tőle, hogy őt is végzetes baj éri, a kislány vagyonán, jövőjét biztosítva ezen a foghíj telken Alpár Ignác tervei szerint 1898-ban házat építtetett neki. Az eredetileg 180 nm-es 16 lakás mindegyikéhez öt szoba és egy cselédszoba tartozott. A III. emeleten a hátsó lépcső mellett még eredetiben megmaradt a személyzet részére fenntartott mellékajtó. A házmester szigorú naptára szerint lehetett időpontot kérni nagymosásra és szőnyegporolásra. A férfiak fát aprítottak a pincében, és szenet vittek a padlásra, hogy a szennyest az asszonyok a nagy teknőkben kifőzzék. A tiszta ruhák kifeszített köteleken száradtak a padláson. Békeidőben, vasárnap délután kinn a teraszokon összegyűlt a család apraja-nagyja. Jóízűen beszélgettek, nézték a nagy hajókat a folyón, kártyáztak, sakkoztak, esténként a sarki Gül Baba Étterem teraszáról pedig szólt a cigányzene. A kandeláberes park esti fényeiről a parkőr, vagyis a lámpagyújtogató gondoskodott. A háborús időkben sajnos a ház az első emeletén belövést is kapott, ’56-ban pedig szovjet tankok csúfították a parkot. A lakók a pincében vészelték át a hosszú napokat, ahol a gyerekek a szénkupacokra terített szőnyegeken aludtak.

A társbérlet idejében a lakásokat feldarabolták, amiből mára egyetlen maradt csak meg eredeti nagyságában. A ház tetőterét a párt építette be, majd a rendszerváltás után a Magyar Tudományos Akadémia alakította át irodákká, amit máig nem használnak. Az épület híres lakója az egykori olimpiai bajnok labdarúgó, Komora Imre édesanyja volt.

A műemlék épület felújítása még várat magára. Az összetartó lakóközösség mégis óvja és szépíti környezetét. Ági nénitől tudom, hogy az évek alatt, a homlokzatról lepotyogó kis Zsolnay díszek és angyalkák törött darabjait egy dobozban gyűjtötték a pincében, hogy felújításkor az eredeti szépségében állíthassák vissza őket. Ám sajnos pár éve, egy nagyobb lomtalanítás alkalmával eltűnt hosszú évek gyűjtögető munkája és velük együtt az értékes kerámia darabok. Szerencsére még így is sok értéket őriz, akár a lépcsőház, az osztott üveges folyosóajtókkal és régi kilincsekkel, a díszes padlólapokkal, a virágindás kovácsoltvas korláttal, vagy akár a dunai homlokzat egyik erkélye a Zsolnay növényekkel, és persze az a helyes kis kapu, ami kertkapcsolatról álmodozik…


Forrás:
Helyszínbejárás 2013.
Beszélgetés a ház lakójával

Bal oldalon még eredeti szépségében áll a sarki ház mellett látható keskeny épület. (Forrás: Csontó Sándor saját gyűjteményéből)

A Lipthay utcai homlokzat


Faragott kő díszítés a legfelső szinten


Kőkorlát

Virágok a szolid ablakkorlát mögött


Kilátás a parkra és a hídra



Arc


Parkra néző erkély, virágos- és tégla korláttal, színes Zsolnay díszítéssel

Zsolnay dísz a homlokzaton

Erkély kis kapuval és lépcsősorral


A forgalmas Lipthay utca a kis kapu és a park közé áll





A Frankel Leó utcai homlokzat

Bejárat a Frankel Leó utcából

Hangulatos belső udvar borostyánnal


Szépen rendben tartott folyosók

Az ablakokat tégla-minta keretezi



Nyitott lépcsőház



A függőfolyosók ajtaja

Korlát, indába csavarva

Az ablakok kilincse is eredeti

Az eredeti padló mintája

Kovácsoltvas dísz az ajtón


Cselédlépcső

A hátsó lépcső, kijárattal az udvarra


Az egykori, sarki Gül Baba Étterem és Söröző. (Forrás: Csontó Sándor saját gyűjteményéből)