2016. március 29., kedd

A sétatér első platánfája

Tudtad?

Virulj!


Nem csak a környező szép épületei miatt, hanem a hatalmas, rendezett környezete miatt lett az egyik kedvenc parkom a Szabadság tér. Így tél végén már nem csak a Deák téri „Tavasz” szoborra kacsintgatok, de türelmetlen várakozással körbe szoktam járni a Virulj kutat is. Most is elsétáltam erre, és a nézelődéshez akadt egy hűséges modellem is. Egy feketerigó csicsergett a kút káváján, és hátrahagyva a tél piszkos tócsáit, többször is megmártózott a tiszta vizű frissítő zuhany alatt.  :)



Kényelmesen, egy padon üldögélve, el is mesélem ennek a kútnak a történetét, Erki Edit – Pest-Budától Budapestig című mesés könyvéből:






"Podmaniczky Frigyes báró – akit Krúdy Gyula nevezett el Budapest vőlegényének – naplójában rögzíti a döbbenetet, amelyet József nádor 1830-as rendelete keltett benne. A parancsban ugyanis az állt, hogy a városligeti fasor sudaras nyárfái vágassanak ki, s azok fája osztassék ki a szegények között, a rendkívül szigorú télre való tekintett. Podmaniczky így kommentálja a dolgot emlékiratának Pest befásítása hajdan című fejezetében: „Általában igen különös jelenség volt az, hogy a József nádor, a Városligetnek, a Margit-szigetnek, az alcsúti nagyszerű ültetvénynek megalkotója, a kiváló kertész, a városban ültetendő minden egyes fának vagy bokornak esküdt ellensége volt. Mindig azt mondá: Die Bäume gehöre nicht in die Stadt. (Fák nem valók a városba.) Mint kertésznek igaza lehetett, mert csakugyan, városban nehezebb, mint bárhol, fát nevelni s fenntartani; de mindamellett akár szépségei, akár közegészségi, akár üdülési szempontból vesszük is szemügyre e tárgyat, a fa s bokornemű mégis valódi áldását képezi a városi lakosnak, akinek szeme s tüdeje felette sokat szenved a porlepte utcakövezet, a naphevítette magas házfalak s kopár terek befolyása alatt.”






Széchenyi István, akinek szeme előtt egy modern nemzeti főváros és egy nyugati világváros képe lebegett megvalósítható célként, Pest por és sár című töredékes munkájában aforizmaként fogalmazza meg: „… az is kötelessége a magyarnak, hogy felruházza hazáját a növényvilág ékességeivel.”
Széchenyi szerint minden javaslat hasznos, mely sepertetni, öntöztetni, kövezni vagy fásítani szándékozik a várost, de eredményt csak az hozna, csak úgy lehetne a nyomoron diadalmaskodni és a város „kellemeit  növelni”, ha „minden lehető rugómozgásba tétetik s abból célirányosan meg is tartatik állandóul.” Terveihez alapítványt hozott létre „Pest Sétatér Társaság” néven, melyben pártfogó tagokat toborzott, olyanokat, akik a kiadásokat is hajlandóak voltak állni. 








 


 

A városi tanács tervet dolgozott ki arra, hogy hogy parcellázza Pest határának telkeit és ötévi adómentességet biztosít, viszont az új tulajdonosok kötelesek telkeik határát akácsorokkal beültetni. – Gróf Széchenyi István angol származású felesége, Seilern Crescentia saját kezűleg ültette az első platánt az akkori új épület melletti elhagyatott senki földjére. A mai Szabadság téren áll a hajdan Sétateret idéző piszkei vörösmárvány, bronz domborműves Virulj díszkút, Telcs Ede alkotása, melyek hátoldalán olvashatjuk 1846-ból a Jelenkor egykori tudósítását: 

 



"Míg Széchenyi gróf fáradoz a nagy kezdet valósítása körül, azalatt neje Pesten az első fáját ülteti be az új közsétatérnek, mellynek alapítója ugyanazon dicséretes magyar: tett és szó embere. Azon pillanatban midön mártius 3-kán, a’ grófnő a’ platánt ezen szóval: virulj! a’ földbe ülteté mozsárdurrogások rázták meg a léget ’s hangos népörömkiáltozás zendült meg. Minden jelenvolt hölgy, magasrangú, úgy mint polgárosztálybeli megöntözték a helyet és nyalábot.""

Most már visszavonhatatlanul itt a tavasz. Kívánom, hogy boruljon virágba a város, és bódító illatával és szép épületeivel sokunkat elkápráztasson! Virulj Budapest! :)






Forrás:
Erki Edit: Pest-Budától Budapestig. Officina ’96. 24-25.old.

1 megjegyzés:

  1. A Seilrn Crestentia által ültetett fasor mellett kialakult sétány - a korabeli tudósítások szerint - nagy népszerűségnek örvendett.

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.