Kedves Olvasók! :) Ha bárkinek bármilyen személyes élménye kapcsolódik az olvasott,
látott házakhoz, kérem jelentkezzen a lasdbudapestet@gmail.com címen! Köszönöm! - Vero :)

2013. október 15., kedd

Gundel Étterem és a Wampetics Vendéglő

Tudtad?

Léggyel ízesített levestől Lola híres palacsintájáig



Hétvégén egy épületlátogatás keretében volt alkalmam a délelőttöt a Gundelben tölteni. A vendéglátás természetesen minden tekintetben pazar volt. Szeretem a szép, és elegáns helyeket. Egy kávénak, egy süteménynek, vagy főétkezésnek az ára nem abban merül ki, hogy mi az, amit elfogyasztunk, hanem abban is, hogy milyen a kiszolgálás és milyen környezetben fogyaszthatjuk el. Nekem a Dobostorta a kedvencem, de eszembe nem jutna közértben megvenni, mint ahogy kávét sem „dobok be” reggel egy löttyfőző automatából.




A Gundelben a finom cappuccino és a desszert fogyasztása közben megtudhattam a család szövevényes, és roppant izgalmas történetét. Mivel ez most egy rövidke ízelítő, a teljesség igény nélkül álljon itt pár szó az előzményekről is.
A Városliget az 1800-as években egyre népszerűbb pihenő- és sétatér lett, a társadalom széles rétege számára. Nem véletlen tehát, hogy a dínom-dánomhoz az evés-ivás is hozzátartozott. A vendéglátás 1810-ben kezdődött Grossinger Leopold bormérési jogával. A Klemens Vendéglőt pedig 1889-ben Wampetics Ferenc vette át és virágoztatta fel. A millenniumi ünnepségek közeledtével Bauer Ervin tervei alapján készült el az az épület, melyben ma a Gundel üzemel. A híres vendéglő többek között a politikusok és a művészek kedvelt helyévé vált.



Képeslap a Wampetics Vendéglőből - 1902.


Wampetics Vendéglő kerthelyisége

A legenda szerint Újházy Ede, a híres színész ízlésének megfelelően - a szakáccsal való hosszas egyeztetések után - tálalták azt a tyúkhúslevest, melyet azóta is a művész neve fémjelez. Újítása nem csak a levesre tért ki, de a fröccsre is, melyet szóda helyett Wampetics úr kitűnő kovászos uborkájának levével hígíttatott. Voltak itt azonban más mókás esetek is melyről Molnár Ferenc tolla nyomán olvashatunk.  


„Szóval egy napon odavitték a levest Podmaniczky Frigyeshez, és két légy volt benne. Nem ez volt az első eset. A báró leteszi a kanalat, és azt mondja a pincérnek:
- Kéretem Wampetics urat.
Wampetics rohanva érkezik, és mélyen meghajol.
- Édes Wampetics úr - mondja neki alig hallható, finom, halk hangon Podmaniczky -, nagyon szép öntől, hogy megpróbálja eltalálni az ízlésemet, de honnan veszi ön azt, hogy én éppen két léggyel szeretem a levest? Nagyon kérném, ezentúl legyen szíves a levest üresen, légy nélkül szervírozni, és melléje egy kistányéron külön a legyeket, majd én annyit teszek a levesbe, amennyit óhajtok.”


Levesestál a régi időkből

A vendéglőt 1910-ben Gundel Károly vette át. – no, persze nem a legyes incidens miatt. Apja Gundel János szintén vendéglátós volt. Mikszáth Kálmán kérésére olyan levest alkotott, melyet az író az előtt még sosem evett. Így született meg a Palócleves, a zöldbabos ürüleves tejföllel habarva, és kaporral bőven ízesítve. Ám a híres Gundel-palacsintának is meglepő története van. A recept valójában Márai Sándor feleségétől, Lolától származik. Egy fogadás alkalmával ő készítette el ezt a desszertet, a Márai-palacsintát, melynek receptjét átadta Gundelnek. Csak Máraiék emigrálása után került Gundel-palacsintaként az étlapra.



Gundel palacsinta

Gundel János fia, Károly vitte tovább az ipart. Külföldi tanulmányait követően - a Wampetics vendéglő megszerzése után - a Royal- és a Gellért Szálló éttermeinek bérlője lett. Nevéhez fűződik a szakma írott formába öntése. Gasztronómiai könyveiben, szakkiállításokon népszerűsítette a magyar konyhát, mellyel fellendítette az idegenforgalmat.



Gundel

S talán, ami a legfontosabb ismérve egy vendéglátó ipari helynek, mely minden árfekvéstől független:  "Amelyik pincér nem tud mosolyogni, jobban tette volna, ha vendégnek születik." – Gundel Károly

Forrás: 

explorehungary.hu
hotdog.hu/wampetics-vendeglo
egykor.hu
wikipedia.Gundel_Janos



















 

















































7 megjegyzés:

  1. ÚÚÚ, de megkívántam a Gundel palacsintát!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Neked adom a részem, én maradok a sima mezei kakaósnál...

      Törlés
  2. Hú ez tök jó lett, szép a hely nagyon :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) ugye? A New York mellett majd próbáljátok ki ezt is!

      Törlés
  3. Szuper kis poszt lett. Érdekes történeti leírás vidám anekdotával fűszerezve, ahogy ez egy étterem látogatáshoz illik. Nagyon egyetértek Veled az első sorokban! Késő van már, de azért most sem vetnék megy egy kis édességet a képeken láthatóak közül :)

    VálaszTörlés
  4. A jövő évben szeretnék ide egy épületlátogatást rendezni a 12. évforduló tiszteletére, addig nézegetem a képeket és olvasgatom a történetet.

    VálaszTörlés