Kedves Olvasók! :) Ha bárkinek bármilyen személyes élménye kapcsolódik az olvasott,
látott házakhoz, kérem jelentkezzen a lasdbudapestet@gmail.com címen! Köszönöm! - Vero :)

2014. január 28., kedd

Tisztviselőtelep a Józsefvárosban I.

Fedezd fel!

Lakók és mindennapjaik


A múltkori bejegyzésben meglátogattuk a Ganz-MÁVAG gyár munkásainak kialakított Kolóniát és némi betekintést nyerhettünk szociális mindennapjaikról is. Most felmászunk a ranglétra felsőbb fokára, vagyis egyszerűen átmegyünk az egykori Simor, ma Vajda Péter utca túloldalára.

A VIII. kerületet ma három részre bonthatjuk. A Palotanegyedre, ami nagy vonalakban a Múzeum körút és a József körút között van, aztán a körút másik oldalán kezdődik többek között például a Magdolna-negyed, ami az Orczy útig tart. Amit ma felfedezünk az pedig a kerület harmadik egysége, a Tisztviselőtelep, melyet az Orczy út, Vajda Péter utca, Könyves Kálmán körút, Üllői út és a Nagyvárad tér fog közre. 


Tisztviselőtelep

A telep története azzal a célkitűzéssel kezdődött mely a kispénzű tisztviselők lakáshiányát próbálta megoldani. Az elképzelés szerint az 1871-ben megalakult Hivatalnokok Első Házépítő Egyletének tagjai kölcsönpénzből saját otthont szerettek volna teremteni, úgy, hogy a kölcsön havi törlesztése ne legyen magasabb, mint egy belvárosi bérlakás fenntartása. A bankok azonban nem tudtak eleget tenni a kérésnek. Így a nemes cél éveket váratott magára, míg nem a gondolat, az 1883-ban újonnan megalakult 300 fős Házépítő Tisztviselők Egyesületének elnökével, Gaal Ferenccel az élén, újra megszületett. Az alapos utánajárás végén az akkor beépítetlen, városi birtokok mezőgazdasági területére, valamint lóvásároknak és katonai gyakorlótérnek használt, úgynevezett rákosi telkekre esett a választás.

 
Még beépítetlen terület

Az engedélyeztetés és a hosszas egyeztetés után a mai telep harmada került beépítésre, az Orczy út, Bíró Lajos utca, Bláthy Ottó (Szapáry) utca és az Elnök utca határával. A közgyűlés szigorú feltételeket szabott, miszerint a területen egyemeletes családi házakban, legfeljebb két lakás építhető úgy, hogy egyikben az építtető tisztviselőnek kell laknia, és a közműmunkákat az Egyesületnek kell elvégeznie.



Delej utca

A kijelölt, felparcellázott területen 117 családi ház épülhetett. Az 1886-os közművesítés után az utcákat ideiglenesen petróleumlámpák világították be. A leendő lakók facsemeték ültetésével gondoskodtak a zöldövezet kialakításáról is. Bár az évek alatt sok fa elpusztult és helyükre újak kerültek, a zöld juhar, a fehér akác és a szép platánfák még ma is láthatók. Az utcák elnevezése is beszédes, hiszen a mai Reguly Antal utca korábban a Család nevet kapta ezzel is mutatva a terület lakóinak képletes viszonyát. A széles Elnök utca pedig Tomcsányi Mórra az Egyesület egyik vezetőjére utal. A telep későbbi bővítése során a Villany utca egy félrehallás áldozata lett, s azóta a Villám nevet viseli. 




Villám utca

Elnök utca

Miután Rózsa Péternek, az Egyesület új elnökének sikeres banki tárgyalását követően a kölcsönt megkapták, Bobula János vállalkozó, műépítész vállalta az építkezés lebonyolítását és megkezdődhettek a munkálatok. Alig 5 hónap alatt felépült az első ház az Orczy út 32. épülete, Kaiser Nándor háza, melynek falán tábla állít emléket a Tisztviselőtelep születésének.


Szapáry utca

Miután a kijelölt területen a 117 családi ház felépült, az Egyesület további 95 szomszédos telek átengedését kérte és kapta meg a fővárostól. Ezzel kezdetét vette a második ütem építkezése is, mely a mai Bláthy Ottó utca és a Villám utca köztes területét jelenti. Végül 217 kertes ház épült fel pár éven belül és ezzel létrejött a neves tisztviselőkből álló „legintelligensebb falu”. :) 


Héderváry utca

Az építkezés harmadik üteme már lassabban haladt. Az Elnök utca és Üllői út közötti szakasz egy részén sokáig bolgárkertészet volt. A mai Rezső téren pedig egy esővizes kis tavacska állt. Körülötte a grundon gyerekek játszottak. A mai, teljes Tisztviselőtelepet környező főbb útvonalak mentén intézmények, templomok, iskolák, vagy bérházak épültek.


Városi Házak a Vajda Péter utcában

Az Orczy út felé, a Vajda Péter utca elején (7-13.szám) 1911-re épült meg a levéltárban lapozgatott tervek alapján Spiegel Frigyes és Márkus Géza elképzelése, az első ún. Városi Házak 94 lakásos lapos tetős háromemeletes bérház együttese. Itt azok a tisztviselők kaptak helyet, akinek már a telep belső területén nem jutott családi házas telek. A kertben két teniszpálya is szolgálta a kikapcsolódást. A homlokzati lakások a szép parkos Golgota térre néztek, ahol korábban még kis kápolna is állt. Az utcai fronton 22 üzlethelyiség látta el áruval a Kolónia és a Tisztviselőtelep lakóit.

 
Városi Házak - Vajda Péter utca 7-13.

Az utca másik végén (Vajda Péter 41-43.) húzták fel a második hatalmas, ötemeletes Városi Házat, melynek 120 komfortos lakását a magasabb rangú tisztviselők vehették 1926-ban először birtokba. Régebben gyakran csodáltam a H alakú épület oldalán az oszlopos, hangulatos teraszokat. Bár az utcai lakások a Ganz Vagongyár óriási területére néztek, a hátsó, nagy kertre néző lakások ablakai a Tisztviselőtelep ligetes fáira adtak rálátást.
A legfelső emeleten szárítópadlás állt a lakók rendelkezésére, melyet már jó előre le kellett foglalni. A sokszor napokig száradó nehéz anyagú ruhák télen keményre fagytak. A padlásteret farekeszekre osztották, ahol a lakók a lomokat tarthatták, de papírt köztük a tűzvédelmi előírások miatt tilos volt. Noha az épület tárt kapukkal várta a látogatókat, a házirendben meghatározottak szerint és a kifüggesztett tábla alapján: „Házalás, koldulás és kintornázás a házban és udvarán tilos!”. A kintornás szót gyerekkorom óta hallottam itt-ott, amiről azt gondoltam, biztos cirkuszi akrobata, aki a belvárosi gangokon mutatja meg lélegzetelállító tudományát. :) A kép csak később állt össze, miszerint a kintorna, vagyis a tekerőlant az a hangszer, melyen a verklis játszott a lakók nagy örömére. A tiltó tábla ellenére mikor a Városi Házban megfordult a piros sapkás majmocskájával az éneklő bácsi, mindenki kifutott a gangra meghallgatni a produkciót! Egy-egy nóta után pedig összeszedte a papírokba csomagolt, ledobott pénzérméket, megköszönte a figyelmet és továbbállt.
Az épület aljában boltok működtek. Itt volt a kézimunka üzlet, ahol a rövidáruk mellett Franciska néni az iskolásoknak füzetet, tollat, tintát, radírt is árult. Mellette tejcsarnok volt, ahol 20-30 literes fémkannákban mérték ki a tejet a vásárlóknak. 



Városi Házak - Vajda Péter utca 41-43.





A két bérház közé húzták fel 1924-re a szép, nyers téglás elemi iskolát. A telep másik, - az első - iskolája az Elnök utca 3-5. telken épült földszintes háza volt, melyet az 1911-re megépült gimnázium épülete váltott fel. Ezeket majd egy következő alkalommal látogatjuk meg.


Hétköznapok háztartása a ’20-as,’30-as években


Az I. világháború után a kispolgárság és a középosztály sorsa sok szálon összefonódott, amihez hozzájárult az újonnan betelepülő különböző társadalmi rétegek asszimilálódása is. Bár a két világháború közti időszak enyhítette a társadalmi különbségeket, a középosztály viselkedés mégis tükrözte az otthonról hozott évtizedes sajátos értékeket. Még korábban megfigyelhető volt, hogy a tisztviselő házaknál háztartási alkalmazottakat, cselédeket tartottak, addig a 20-as évek után a nehezebb anyagi helyzetre való tekintettel ezt már a családok nő tagjai sokszor maguk végezték.









A háztartások többségében városi gázt használtak, takaréktűzhelyeken főztek. Később a petróleum gyorsfőzőt a villanyrezsó váltotta fel. A fűtést fatüzelésű cserépkályhával, vagy szenes vaskályhával oldották meg. Akadt olyan is, akinek azonban központi fűtése volt, mely állandó meleg vizet is biztosított. Az ehhez szükséges kazán a magasföldszintes házak szuterén helyiségeiben voltak és karbantartásukról a fűtő, vagy a család mindenese – házmester, kertész, cseléd, stb. – gondoskodott, aki családjával nem ritkán maga is az alagsori lakásban lakott. 




3 hónap leforgása alatt, ilyen volt...

... és ilyen szép lett!


Ez idő tájt a háziak maguk készítették a kenyeret. Otthon a gyerekek megdagasztották, megkelesztették a tésztát, majd elvitték a pékhez az Orczy útra, aki ropogósra sütötte, és már vihették is haza az illatos friss kenyeret. A száraztészta készítése is saját kezűleg történt, de mivel ez nehezebb munkát igényelt, sok háziasszony alkalmi segítséget hívott. A kész tésztát szakszerűen szárították és tárolták. Nyaranta nem volt ritka a paradicsom és a lekvár főzés, illetve a befőttek készítése sem. Az ételek tárolását pincékben, éléskamrákban és jégszekrényekben oldották meg. Utóbbihoz a jeget tömbökben vásárolták a közeli Kolónia jéggyárából. 








Az asszonyok mosószappannal mostak. A rendkívül nehéz fizikai munkát felváltandó, a szerencsésebbeknek már akadt „mosógépük”. Ez a szerkezet megfelel a mai mosógépek lukacsos, kinyitható dobjának, melyet viszont kézzel tekertek, hajtottak. A szerkezet egy felül nyitott teknőben, tartályban állt, amiben mosószeres víz volt. A víz melegítésére az egész szerkezetet bele lehetett helyezni a villanyrezsó kialakított mélyedésébe.
A faszenes vasalót később a gázvasaló és a vasbetétes vasaló váltotta fel. Utóbbiból a nehéz vasdarabot a kályhában megmelegítették majd visszatették a vasaló üregébe.

 
Kézi hajtású mosógép (Forrás: Száz meg tizenöt év könyv)

Szenes vasaló


Híres lakók

A 20-as években, amikor lejártak a 35 éves kölcsönök és már nem kötöttek olyan szigorú szabályokat a lakhatáshoz, egyre több kereskedő, iparos költözött a telepre. Hamar megszokták, megszerették a kellemes környezetet és beilleszkedtek. Jó hangulatú, összetartó közösség jött létre.








Az Orczy út 8-ban lakott Dr. Bud János, aki a 20-as években közélelmezési- majd pénzügyminiszter volt, és nevéhez fűződik a pengő bevezetése. A Delej utca 20-ban pedig Jókai Mór második felsége Grósz Bella színésznő lakott, s itt őrizték sokáig a Jókai-hagyatékot is. Ebben a házban lakott még Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója is. 

A Rezső tér 5-ben Pálla Jenő festőművész élt, aki a Széchenyi Gimnázium rajztanára is volt. A házban borbélyműhely, drogéria és cipészműhely is helyet kapott. A mellette lévő ház vegyesboltjában a Mártonfi-család kínálta portékáját. Különösen kedves emberek lévén nem csak a gyerekek szerették őket, aki egy-egy krumplicukorért tértek be ide, hanem a felnőttek is, mert mindig volt mindenkihez egy-egy kedves szavuk! Sallai Imre papírkereskedése legendás volt! Minden vásárlónak adott egy-egy érdekes ajándékot; kis képeket, vagy „japán papírgalacsint”, mely vízbe dobva szétnyílt és csodás virággá terebélyesedett. 




A telep lakója volt még Tomcsányi Kálmán államtitkár, Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyi miniszter, Tomcsányi Mór, aki az Ítélőtábla elnöke volt és a Tisztviselőtelep egyik alapítója, akiről az Elnök utca kapta a nevét. De itt élt még Boros Béla bányaigazgató, Liska Zoltán a Széchenyi Gimnázium tanára, valamint hitoktató, akit maguk közt csak „Atyának” hívott a közösség. Fricsay Richárd híres katonakarmester volt. Fleisch-Hacker Istvánné, a négy nyelven beszélő nyelvtanár Budáról is fogadott tanítványokat.
De lakott itt, orvosprofesszor, tanárnő, gyárigazgató, zongoraművész, vagy például Szilágyi Géza az OTI főorvosa és a telepiek háziorvosa is. Vagy nem utolsó sorban, Hugonnai Vilma az első orvosnő férjével, Wartha Vincével, a híres vegyésszel.
A Delej utca sarkán a szép épületet Hoffbauer János műépítész építette magának. A többszörös tulajdonosváltás következtében, a 25-ös szám Kertész Imre filmrendező családjának tulajdonában is volt egy ideig.




Váncza József vegyészmérnök, akiről sütőport is elneveztek szintén lakója volt a telepnek és korabeli reklámját mindenki ismerte: „Haladjon Ön is a korral, Süssön Váncza sütőporral!” A Fóthy és Társa Elektromos Gyár a Ludoviceum utcában működött, melynek tulajdonosa Fóthy Gyula és Váncza József voltak. Itt készültek azok a korabeli neonfényreklámok, amik beragyogják egész Budapestet. Fóthy nevéhez fűződik a Lánchíd akkori díszkivilágítása is! :)



A kedves nosztalgiával egy igazán hangulatos kertvárosba és annak múltjába csöppentünk! A telep történetét kutatva nagyon megragadott a tisztviselők emberközeli világa, a dolgos hétköznapok és azok az épületek, melyek még ma is őrzik ennek a különös miliőnek a hangulatát! Érdemes ellátogatni ide, és végigsétálni a csendes utcákon, és elképzelni az egykor nyüzsgő hétköznapokat.
Most, hogy kicsit otthonosabban mozgunk a telepen és megismertük a lakókat, a következő alkalommal betekintünk a Tisztviselőtelep intézményeibe is. :)


Forrás:
Helyszínbejárás 2013-14.
Pap Zsolt és Dr. Pruzsinszky József: Száz meg tizenöt év II. (A Tisztviselőtelep története. /20-30-as évek/) – 2000. - Széchenyista Öregdiákok Baráti Társasága

Anno képek
tisztviselotelep.hu/a-tisztviselotelep-tortenete
bpht.hu/historiak
konzervatorium.blog.hu

15 megjegyzés:

  1. Elképesztően jó ez a bejegyzés! :D Köszönet józsefvárosi lakosként. ;-)
    Annyit hozzáfűznék a poszt elejéhez, hogy a Magdolna-negyed csak egy kis szelete a nagykörút és a 24-es villamos vonala közti résznek a Corvin-, Orczy-, és Csarnok negyed mellett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszett! Tényleg van még más negyed is itt, köszi a kiegészítést! :)

      Törlés
  2. Hogy egy kicsit a bölcsészfrontot is erősítsük:
    1912 és 1915 között az akkori Szabóky, mai Bíró Lajos utca 54-ben lakott albérletben Babits Mihály. A Telep gimnáziumában tanított (ami ma az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet), itt fordította a dantei Purgatórium döntő hányadát, és ide villamosozik a "Haza a telepre" című versében (szó se róla, úgy tűnik eléggé utálta a környék vidékiességét) (http://epa.oszk.hu/00000/00022/00156/05086.htm).
    De korábban egy másik Dante-fan is lakott itt, az Isteni színjáték első teljes magyar fordítója: Szász Károly akadémikus, költő és református lelkész, korának fontos és közismert figurája, aki - amennyire én meg tudom ítélni -, nyelvésznek és tudósnak kiváló volt, költőnek viszont elég rossz. Aki pl. a Nibelung-éneket akarja magyarul olvasni, az nem fogja tudni elkerülni a vele való találkozást ;). A háza (Szabóky/Bíró Lajos utca 30.) mindössze egy háztömbnyire van Babits albérletétől, de persze ők már nem találkozhattak, hiszen Szász 1905-ben meghalt. Pedig izgalmas elképzelni a találkozásukat :).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó! Ez nagyon érdekes kiegészítés! :) Köszönjük!

      Törlés
  3. Szintén "helyiként" mondom, nagyon jó volt olvasni ezt a bejegyzést! Egy apró igazítás: nem a Delej, hanem a mai Reguly Antal utca volt a Család utca.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Köszönöm! Az utcák visszafejtésével kicsit gondban voltam...

      Törlés
  4. Köszönet a remek bejegyzésért.

    VálaszTörlés
  5. Tudtommal egyszer voltam a Tisztviselő-telepen az 50-es években. Féltestvéreim volt nevelőnője lakott ott az édesanyjával. Kirándultunk Csobánkára. Útközben gombát szedtünk, amit este megfőztek. Sajnos volt köztük mérges is, így éjjel mentőt kellett hívni a felnőttekhez. Nekem gyanúsak voltak a gombák, ezért nem ettem belőle, így átaludtam az egészet, csak reggel mesélték, hogy mi történt.
    Minden jó, ha a vége jó.
    Gyönyörű a hely. Az emberek megvehették devíza-hitel nélkül.

    VálaszTörlés
  6. Elolvastam az írást, nagyon szépek a képek. Kerestem, hogy az 50-es években volt egy "Borharapó" nevű kerthelységes vendéglő a telepen úgy emlékszem, 8-10 éves voltam akkor. Melyik ház volt?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom beazonosítani, de a Országos Pedagógiai Könyvtárban (http://www.opkm.hu/) érdemes keresgélni, sőt lehet, hogy ott kapásból tudják rá a választ :) Illetve megvan az általam is forrásként megjelölt "Pap Zsolt és Dr. Pruzsinszky József: Száz meg tizenöt év " sorozat, amiben sok érdekes sztori is van még! :)

      Törlés
  7. A Borharapó nevű kerthelység a Biró Lajos és a Blátty Ottó utca sarkán volt.Most Kalocsai Halvendéglő.

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm a bejegyzéseket, A én nagypapám Fóthy Gyula!
    Talán többet is tudd róla? Köszönettel
    Erzsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Erzsi, :)

      éppen a napokban fedeztem fel a Clark Ádám térnél a Fő utcában egy házon egy "Fóthy" táblát. Sokáig nézegettük, mi lehet, hogy kerülhetett oda. :) Meglett a magyarázat! :

      http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=90&na_step=30&t=9008373&na_order=

      A 48792 és 48793-as hozzászólás!

      Ennyit tudok még.
      Vero

      Törlés
  9. Sok-sok évig dolgoztam a Diószeghy utcában. Ilyen tartalmas és részletes, eligazító leírást régen nem láttam. Gaál Mózes mentén jutottam az oldalra. Köszönöm, hogy itt járhattam, és sajnálom, hogy a kerület mára ...másról elhíresült...

    VálaszTörlés
  10. Haláláig, 1963-ig a Család u. 10-ben lakott Dr. Melich János nyelvész akadémikus. A nagynéném volt a házvezetője, ezért személyesen is ismertem őt. Halála után állítólag rőla akarták átnevezni a Család utcát, de végül Reguly mellett döntöttek.

    VálaszTörlés