Kedves Olvasók! :) Ha bárkinek bármilyen személyes élménye kapcsolódik az olvasott,
látott házakhoz, kérem jelentkezzen a lasdbudapestet@gmail.com címen! Köszönöm! - Vero :)

2017. február 16., csütörtök

A volt Bécsi cukrászda domborműve

Fedezd fel!

Cukor-fa-lap


Erről az alkotásról egészen véletlenül szereztem csak tudomást. Kő Pál szobrász műveit nézegettem a Köztérképen, mikor a kis ikonon megláttam a kalapjába virágot tűzött kislány alakját. Már a címadás is csábító volt; egy bécsi cukrászda csak izgalmas lehet. :) Gondoltam, személyesen is betoppanok ide és alaposan megnézem, ám cukrászdának addigra már nyoma sem volt. 






Az egykori Hotel Forum Bécsi cukrászdájának falát díszítette korábban a hosszú kép, melyet mára a földszint egy szűk folyosójára költöztettek. A fából készült hosszú alkotás életképei között megelevenednek a századforduló utcái. 


A volt Bécsi cukrászda a Forum Hotelben

Balról jobbra a sort egy kalapos tukán nyitja, aki egy növényekkel befutott kőfalon ácsorog. Mellette egy kék ruhás, zöld hajú női alak lebeg serleget tartva a kezében. Egy hosszú lábú fiúcska távcsővel leselkedik utána. Alattuk kéz a kézben egy kalapos szerelmespár ácsorog. 









Egy magas ház teraszán megelevenedik a társaság, ha közel hajolunk, szinte hallani is a beszélgetés elmosódott moraját. A szomszéd ház kapuja dohányüzletet hirdet. Előttük egy házaspár nézelődik. A kandeláber fénye megvilágítja a kirakatokat. A bajusz felirat mellett pedig különböző pipák sorakoznak. 






Odébb, az utca kanyarulatában a kép síkjából kiugrik egy különleges farkú madár, hátán egy piros csizmás legény utazik. Szárnyaira egy hintát kötöttek, mely egészen a földig lenyúlik. A szép arcú nő piros selyemruhája és hosszú barna haja szinte átsuhan a teljes képen. Mögöttük egy vágtató hintóból fehér ruhás nő kukucskál. Előttük elegáns hölgy sétál méltóságteljesen, pöttyös, fodros esernyőt tartva kezében. Távol a kép felső részében egy villamos robog, Hercules sör reklámtáblával az oldalán. 














A síneken túl egy hegedűs fiúcska a szeme sarkából nézni, amint a seprűjén támaszkodó köpenyes bajszos úr körül varjak repkednek. A következő utca elején éppen Finta József, a hotel tervezője ácsorog, kezében a szálloda makettjével. Mögötte furcsa látványra lehetünk figyelmesek. Egy ablakból kinéző bácsika előtt a párkányon épp egy sün sétál.











A ház falára felfutott borostyán egyik levelében az alkotás születésének évszáma, 1981. olvasható. A felsőbb szint párkányán pedig a szobrász és festő neve látható: Kő Pál és felesége Péterfy Gizella. 
Ha süteményt már nem is ehettem, azért ez a régi életkép megédesítette a napomat! :)


Forrás:
Helyszínbejárás 2017. 

2017. február 11., szombat

A Cserei köz meseházai

Fedezd fel!

Négyes ikrek


A hosszú hideg, fényképezőgép-barátságtalan, kézfázós idő miatt bizony régen voltam már városi szemlegeltetésen. Egyik nap a Gizella út környékén volt dolgom, s bár már többször jártam erre, most kicsi más szemmel néztem körbe. Rögtön az utca elején egy kedves kép fogadott. Szarvasok legelésztek egy virágos, fenyves erdőben, majd jópofa sgraffitos darvak húztak el magasan az Egressy út irányából - melyről korábban az Urbanista is írt már. Egy régimódi vadregényes ház kapujának tetejéről egy kissé szomorkás, morcos bajszos öregember tekintete követte lépteim, ahogy a magas vaskerítés díszítését nézegettem. Azt számolgattam, hogy vajon a mellette álló sarki, modern ház korát tekintve az unokája, vagy már inkább a dédunokája lehetne? :) Szemben, két hatalmas bölcs bagoly gubbasztott portól elnehezedő tollazatukba burkolózva, de nem huhogták fülembe a választ.












A sarkon, jobbra befordulva egy eldugott keskeny kis zsákutcához, a Cserei közhöz értem. Már első ránézésre feltűnt, hogy van valami furcsaság ebben az utcában. A páros oldal jelentéktelenebbnek hatott, ám úgy éreztem, mintha a talaj kissé jobbra lejtene, mert a páratlan oldalon, olyan alacsonynak tűntek a házak, mintha valami mágneses erő húzta volna őket a föld alá. Az volt az érzésem, ha nem tartom szemmel őket, vagy nem nyúlok gyorsan utánuk, elsüllyednek. Lesben állva néztem a házakat, de tapodtat sem mozdultak. Sőt, megbabonáztak és hamar barátságba is kerültünk. A nyolc kis épület a maga különböző megjelenésével, párosával mégis mutatott némi hasonlóságot, egy családból valók voltak, hiszen ikerházakkal álltam szemben.





Az első, az 5-7 épület csak formájában hasonlított egymásra, két oldalán egy-egy sötétbarna, keskeny ablakos faajtós bejárattal. Felettük a sík homlokzatból hosszú lépcsőházablak ugrott ki függőlegesen. Az emeletes meseház földszintes ablakai lecsúsztak a járdáig. A felső szinten négyszögletes ablakosztások ismétlődtek. Ikrek ide vagy oda, identitásuk mégis merőben eltért. A sárga színű 5-ös, romantikus hangulatot hordozott a kacskaringós fekete kovácsoltvas rácsok miatt. Az emeleten jól mutatott a díszes virágtartó, melyből most még így télvíz idején persze hiányoztak a virágok. A 7-es számú, a testvérpár másik tagja már egészen eltérő képet mutatott! Mintha legalább is le akarta volna tagadni, hogy bármi köze lenne szomszédjához! A földszinti nagy ablak előtt elegáns, art deco hangulatú, fehérre festett rács vonala szívhangot idézett. Az ablak kerete széles sávban kék színt kapott. A szép, csempés burkolat feltűnő színe mediterrán jellegre utalt. A kék szín pedig megjelent az eresz alatti párkányon és halványan a felső ablakok keretében is. Nekem a legjobban a bejárat melletti picurka kettős ablakok tetszettek, melyek méretük ellenére ugyanúgy rácsos díszítést kaptak! :)













A következő a 9-11-es testvérpár között már igazi összhang látszott. Kellemes téglavörös színük és elegáns fekete ablakrácsaik mindkét oldalon megegyeztek. Az árkádos kialakítás közös boltíve alatt a félköríves ablakok világa együtt osztozott a középen álló nyerstéglás oszlopon. Felettük egyszemélyes loggia kínált kis kibúvót. Nem csak az emeleti és „magas” földszint ablakaik, hanem alagsori nyílászárójuk is pici, négyzetosztású volt.











A rokonok sora a 13-15. házzal folytatódott. S bár a házak felső párkányszintje nagyjából megegyezett, úgy tűnt, mintha itt valóban megállt volna az a bizonyos gyors süllyedés, mely az utca elején még tetten érhető volt. Ennek a fehér épületnek ugyanis már tisztességesebb alagsor jutott, és a földszint is jóval magasabbra került. Bejárati ajtók felett félköríves ablak kukucskált, előtte a fehér rács mintáját az emeleti félköríves kis kilépőteraszok korlátjai ismételték. A kétszárnyú szimpla ablakokat a földszinten téglaszalag kötötte össze.  






A zsákutca végén, ugyancsak kissé megsüllyedve, a sarokba került a 17-19-es ház, mely szinte elrejtőzött a családi körben. A testvérpár két oldalsó ajtaja kis ereszt kapott. Az emeleten a lépcsőháznak már csak keskeny, félköríves nyílás jutott. A földszint ablakainak ritmusát téglasávok törték meg. Egyik élénk piros, másik rejtőzködő barna színt kapott.





Gondoltam, most már, hogy bekerültem a testvérek közé, kicsit utánanézek, milyen családból is valók ők? Kicsit zárkózott, kicsit titokzatos rokonság ez, mely nem sokat árul el magáról. Lakhelyüknek az egykori Gerle utcát választották és a források szerint a négy ikerpárnak még további testvérei is születtek volna a Hungária körút felé, ám ez a megvalósulás végül elvetélt. A házak valószínűleg 1933 körül születtek. A források építészként Grósz Sándort nevezik meg, illetve kivitelezőként Weidlinger Tibort tüntetik fel. A 9-11-es kettős lakóépület építtető tulajdonosa dr. Vázsonyi Jenő ügyvéd felesége, született Deutsch Zelma, valamint özvegy Deutsch Lipótné, született Winter Júlia voltak. Dr. Vázsonyi Jenő Deutsch Fülöp lókereskedő képviselője volt, Deutsch Lipót pedig fuvarosként dolgozott, miközben neje kárpitos- és díszítőként gazdagította a családi vagyont. Modern meseházuk alápincézett alagsorában a kiszolgáló helyiségek, valamit a cselédszoba kaptak helyet. A főbejárattól lépcső vezetett a földszintre, ahol utcára néző konyha és étkező, a kert felé pedig fogadószoba állt a lakók rendelkezésére. Az emeletre egykarú lépcső vezetett, ahol hálószoba, fürdő és nappali került kialakításra. 


Cserei köz 5-7. Homlokzat és metszet



Cserei köz 9-11. Homlokzat

Cserei köz 9-11. Pince és földszint
Cserei köz 9-11. Emelet és metszet



Cserei köz 13-15. Alagsor


Cserei köz 13-15. Földszint

Csak elképzelni tudom, milyen is lehet ezeknek a kisházaknak a belseje, de úgy vélem, egy helyes, élhető kis kuckó mindegyik. S bár első ránézésre cseppet sem tűnnek nagyoknak, valahogy mégis az az érzésem, hogy a filigrán babaház külső nagyon is tágas, világos lakásokat takar. Tán még az is hihető, hogy a szobaablakok párkányán macskák üldögélnek, és szemmel tartják a hátsó kiskertek veteményesének és virágágyásának sorát! Aki nem hiszi, járjon utána! :)




Forrás:
Helyszínbejárás 2017. 
Ferkai András: Pest építészete a két világháború között
Archivportal.hu/cserei-koz-ikerhazas-beepitese