Kedves Olvasók! :) Ha bárkinek bármilyen személyes élménye kapcsolódik az olvasott,
látott házakhoz, kérem jelentkezzen a lasdbudapestet@gmail.com címen! Köszönöm! - Vero :)

2013. október 22., kedd

Karinthy Frigyes út 4-6.

Nézz fel!

Budán, ott, ahol a 6-os megáll



A Karinthy Frigyes út 4-6. számú ház történetét három szálon is gombolyíthatnám, de mindenekelőtt, be kell vallanom, hogy ide is egy „véletlen” folytán csöppentem. Az eredeti terv szerint egy Villányi úti házat szerettem volna megismerni, s ehhez utam a Móricz Zsigmond körtéren át vezetett. Leszálltam hát a 6-os villamosról, és megállva a hömpölygő tömeg közepén csak néztem hosszan ezt a hatalmas fehér épületet a megállóval szemben.



A szép üvegajtó végre nem rejtette maga mögé kincseit, így bekukkantottam. A látottak alapján, nem volt már kérdés, hogy meg kell ismernem! A kapuban találkoztam egy mosolygós idős hölggyel, aki készségesen mesélt az épületről, s említette, hogy pár éve készült egy tanulmány is arról, milyen korabeli díszítéseket és tervezői megoldásokat hordoz a ház. Irén néni pedig meg is hívott egy következő alkalomra, amikor ráérősen, kényelmesen beszélgethetünk. :)


Az épületet kívül-belül alaposan megcsodáltam, s mire egy hét múlva csöngettem, már olyan volt belépni ide, mintha hazajönnék. Az igazi történet viszont csak eztán következett! A házak valójában csak kövek egy pillantás erejéig, mondanivaló nélkül. Persze ha kicsit jobban odafigyelünk és megnézzük, milyen megoldásokat és díszeket kaptak, akkor egész különös élménnyel lephetjük meg magunkat. A lépcsőházakban járva mindig elképzelem, milyen lehetett régen nehéz habos ruhákban járni itt, vagy milyen lehetett cselédként cipekedni az olykor hihetetlen keskeny és sötét csigalépcsőkön! De egészen más az, amikor ezek a történetek egy valódi elbeszélés alapján elevenednek meg. Irén nénit hallgatva néha meghatódtam, máskor jókat nevettünk, de bizony a személyes történetekben voltak egészen szívbemarkoló, vagy hátborzongató történetek is. Így telnek hát meg élettel a minket körülvevő háznak nevezett „kövek”, és így élnek tovább emlékezetünkben.
Amíg a 6-os villamosra várunk, merüljünk el kicsit a ház történetébe – s, ne bánjuk, ha a mese végére már több villamos is nyitotta ki és csukta be ajtaját, hátrahagyva bennünket.






@













A levéltárban az eredeti dokumentumok 1914-es évet írnak, rajta Bach János tervei alapján egy 5 emeletes ház készül, Schneller Jenő és neje, Schneller Jenőné született: Fill Ludmilla megrendelésére, az akkor még Verpeléti utca 4-6. szám alá.


A tervező nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a korszak legelőkelőbb díszítőelemeinek felhasználásával gyönyörködtesse lakóit. Így került ide egy tömör bejárati ajtó helyett egy nagy, átlátszó fazettázott üvegű kapu. A tágas előtér fala 3 méter magasságig kőburkolatot kapott. Felette a mennyezeten összeérő fehér és krémszínű stukkó látható. A főlépcsőház felé márványkaros korlát vezet, a körfolyosós udvarra pedig kétszárnyú tölgyfa keretes üvegajtó felülvilágítós ablakkal. A szép díszes ólomüveg, virágcsokor mintával köszönti a látogatókat.















Az udvaron nem csak a járószint készült Zsolnay lapokból, de körben a lábazat éppen olyan, mint amilyet a Millenniumi Földalatti Vasút megállóinál használtak. A hátsó, cselédlépcső mellett a teherlifttől jobbra a keskeny ajtók mögötti mellékhelyiségeket ma már raktárnak használják.





@













A szegecselt acélgerendákon függő, kanyargós körfolyosókon pedig eddig még sehol másutt nem látott Zsolnay lapok érdekes virágmintái kísérik az ember lépteit. A legfelső szint üvegtetejét kacskaringós kovácsoltvas konzolok tartják. Az orsós főlépcsőház falát halványzöld csempe borítja. A belvárosi házak gyakori díszei voltak ezek. Láttam már sárgát, világos- és sötétkéket, rózsaszínt, meggyszínűt, illetve a zöld különböző árnyalatait is. Egyik szebb, mint a másik! Igazán változatos és egyedi külsőt kölcsönöznek a háznak.













Ezek a megoldások azonban nem csak a közösségi tereket ékesítik, hanem a lakások köves helyiségeit is. Az átépítéseket és felújításokat követően jó részüket már lecserélték, de Irén néni egy eredeti csempedarabot még megmentett és nagy örömömre emlékbe, ajándékként megkaphattam tőle! :)




Beszélgetésünkkor tudtam meg, milyen volt a környék gyerekkorában és a hosszú évek során hogyan változott. Az 1930-as években még csendes, nyugodt környék volt ez, a Karinthy Frigyes út sem volt még teljesen beépítve. Édesapjával gyakran sétáltak ki a Dunához az épülő töltésre. Akkoriban a Feneketlen-tó partja még rendezetlen, vadregényes volt, a körtéren még járt a HÉV és a kis régi játszóteret, a mai Gomba helyén körbefonta a forduló villamos. Osztálytársaival a Gárdonyi téri iskola padjait koptatták, majd a Szent Margit Gimnáziumban apácák nevelték őket. A szomszédban a Villányi úton, a mai Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem mellett ekkor még állt a háborúban megrongálódott Schmidt-villa és dzsungeles kertje.



Tussal rajzolt étlap
A Karinthy Frigyes út 4-6. számú ház nagy tömbjében, a Bicskei és a Bartók Béla utcák felé egy majolika díszes Renault feliratú földszintes épület garázs- és szervizként szolgált. Szomszédjában a háború előtt a Ketter Étterem és Söröző gesztenyefás, boxos elrendezésű kerthelyiséggel, sövénykerítéssel és hangulatos cigányzenével várta vendégeit. A hely a háború után Borostyán, majd Bukarest nevet kapott. Utóbbi időszaka alatt a román nemzeti konyha remekeit sorolta az étlap. Később ide bankot építettek.

A 4-6. számú ház földszinti helyiségeiben a tulajdonosok egymásnak adták a kilincset. Egy rövid ideig a bejárattól jobbra működött a Lágymányosi zsinagóga, átmeneti imaháza is. Helyét később kávéház, majd közért és zöldséges vette át. Mellette férfi-női borbély fogadta a kuncsaftokat. Mostanra itt már csak férfi hajat vágnak, de a szomszédos húsbolt a hölgyeket is kiszolgálja. 1945 után a volt bőrdíszmű - ma dohánybolt - helyén egy bácsika rádióműszerész boltot nyitott, valamint nyilvános telefonfülkét is üzemeltetett. A mai nyomdai üzlet a Királyi Írószer és Papírboltnak adott otthont, illetve a Fuchs és Társa családi vállalkozás vas- és acélkereskedése a különböző szálvasak mellett edényeket is árult szomszédjában. Hátsó raktárából a ház pincéjébe is le lehetett jutni. Az üzletek sorát egy kis szatócsbolt is tarkította, tulajdonosa pedig itt élt a házban.


A mostanra több mint 80 lakást magába foglaló épületben szigorú rend uralkodott. A házmester lakásának ajtaja még ma is eredetiben látható az előtérben. A viceházmester családjával pedig a padlás szinten kapott helyet. Ugyanitt került kialakításra, - mint ahogy már sok helyütt láthattuk - két mosókonyha, vasalószoba, két szolgaszoba és a poroló tér is.




 
















Mint a körfolyosós házakban, itt is jelentősen eltértek a lakások méretei. Eredetileg egy-egy emeleten 8-9 otthon foglalt helyet. Az utcafront felől az 5-6 szobás-, a hátsó részeken pedig a 4-5 szobás lakások az 50-es években a lakásmegosztások áldozatául estek. A hátsó lakásokban egyszerűbb iparosok laktak, köztük egy asztalos, akinek a dédunokája máig hű maradt otthonukhoz. Az udvar részen ma több vállalkozás is kínálja szolgáltatásait. Az eredeti liftet már lecserélték, de annak idején használatukért, a házmestert illette a viteldíj. Akik azonban az első emeleten laktak egy kis lépcsőzéssel karbantarthatták magukat, ugyanis nekik a felvonó nem állt rendelkezésükre. Az első és a második emelet utcai lakásaiban az erkélyes hosszú szobák még akár bálteremnek is beillettek volna! Egyikükben lakott 1945 előtt unokájával a talán leghíresebb régi lakó, Benárd Ágoston, aki 1920. június 4-én a kormány képviseletében, egyike volt a trianoni békediktátum aláíróinak. A tiltakozás és ellenállás gesztusaként állva írta alá a dokumentumot. Az épület sok neves művésznek is otthont adott. Köztük Rősler Endre operaénekes- és Zeneakadémiai tanárnak és második feleségének, az operaházi táncosnő Morgányi Jozefinnek is.  A háború alatt lakásukat találat érte, ezért az ötödikről a másodikra kellett átmenetileg költözniük. Nagy Nándor festőművész-rajztanár, és egykori ciszter tanár is itt élt a szintén festőművész feleségével, de az ostrom után nem hallottak többet felőlük. Perényi Eszter napjaink híres hegedűművésze – Bujtor István első felesége – viszont a mai napig itt él. A gang egyik sarki lakásából pedig a Kúria egyik bíráját és családját telepítették ki. Helyükre az orosz katonák parancsnoksága rendezkedett be.
Budapest ostroma alatt, 1944. december 27-től 50 napon át kényszerült a ház az óvóhelyre menekülni. A villany, gáz, és víz nélkül összezárt több mint 100 ember mindennapjait a feszültség és a viták is keserítették. Sok helyütt a városban ilyenkor kutat próbáltak fúrni. Mivel ez itt az utcában nem járt sikerrel, a vizet a szomszédos épülettömb kútjából szerezték. Élelmet a Bartók Béla úti péktől - áldozatok árán - sikerült csak néha szerezni.

A háborús évek és az ’56-os események sokat változtattak a lakók egymáshoz való viszonyán. Sokan eltűntek, mások elköltöztek. Felnőtt egy újabb generáció, akiknek új élmények jutottak. A környék is sokat változott. Már nem jár HÉV az egykori Horthy téren, helyette majd egyszer metró dübörög a föld alatt. A Gomba körül sem tekereg már régen a kis fapados villamos. A 6-os viszont, azóta is ide érkezik, - még ha egy picit arrébb is - hogy újból megkerülje a várost. Egy azonban biztosan marad; a ház a szépséges díszeivel, akkor is, és most is igazi kincse a környéknek, ezért ha erre jártok és erősen ellenálltok a tömegnek, nézzétek meg és lássatok a „kövek” mögé.

… elszaladt az idő, begördült a villamosunk. Most már ideje felszállnunk! ;)








Forrás:
Helyszínbejárás 2013.
Budapest Főváros Levéltára
Szegvári Irén elbeszélése alapján


18 megjegyzés:

  1. Remek poszt, mint mindig.
    Szinte naponta látom ezt az épületet, szeretem nagyon. Egyedül a hentes rondít bele a képbe, hát hová lett a jó öreg szépítő bizottság? :-)

    Voltam is bent egyszer egy lakásban, de akkor még nem néztem az épületeket _annyira_ mint most. Ami megmaradt, hogy a lakásból láttam először a Combino tetejét. Nem nagy show...

    De hogy neked milyen szerencséd van az öreg nénikkel :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erre én is sokat gondolok, mármint, hogy de kár, hogy régebben még nem "láttam" annyira az épületeket, pedig azért voltam egy-két érdekes helyen...

      Biztos azért, mert rám van írva, hogy szívesen beszélgetek. ;)

      Törlés
  2. Remek írás egy remek épületről. :) Már én is figyeltem a homlokzatát,de nem is gondoltam volna,hogy belül is ilyen érdekes...főleg a Zsolnay kerámia lepett meg.

    Emlékeztem rá,hogy valamelyik mappámban van egy régi képeslap a Szent Imre szoborcsoportról és mögötte látszódik az említett épület is.Érdemes megnézni a kis kupolákat,amik sajnos ma már nincsenek meg.

    Felöltöttem ide,remélem látható. :)

    http://kepfeltoltes.hu/131023/L_-34542181_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

    Üdv,Balázs

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nahát! Ezekre a kupolákra még a tervekből sem emlékszem. Nagyon kis csinosak, kár, hogy már nincsenek meg. :( Köszi a képet! :)

      Törlés
    2. Balázs! Ezt a képet a szoborról érdemes lenne feltölteni ide is! :)
      http://www.kozterkep.hu/~/3320/szent_imre_szobor_budapest_kisfaludi_strobl_zsigmond_1930.html

      vagy, ha gondolod, küldd el nekem, lasdbudapestet@gmail.com és felteszem, ha megadsz hozzá forrást, évszámot is! Köszi! :)

      Törlés
  3. Sejtettem, hogy hiányzik valami a tetejéről.

    VálaszTörlés
  4. Csodálatosan szép és könnyfakasztóan szomorú minden, amit a régi idők tanúja, a néni mesélt.

    VálaszTörlés
  5. Szia!

    Nagyon felderítetlen a Lágymányosi és Ferencvárosi szecesszió, több tucatnyi házzal. Csak így tovább. : )

    z

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, láttam ám még gyöngyszemeket! Majd lassan sorra kerülnek :)

      Törlés
    2. fontos a kutatás... számomra a tervező neve és tervezési éve. : )

      z

      Törlés
  6. Gyönyörű és jó látni, hogy ilyen szép állapotban van.

    VálaszTörlés
  7. Annyira jól írsz és olyan jó a szemed! Öröm olvasni és nézni képeidet."Budapest,te csodás!"

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, ha tetszik! :)

      Törlés
  8. Az épület és a környék történetéhez Teréztől kaptunk még újabb, pontosabb információkat. Köszönjük szépen! :)

    "A Villányi úton, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem helyén üres telek volt, én kislány koromban télen ott szánkóztam. A Schmidt-villa romja a Ménesi út elején, a Bartók Béla úthoz közel volt.
    A Karinthy 4-6 földszintjén még háború után is a kaputól balra volt a Király írószer és papírbolt, a vaskereskedés és a női fodrászat, jobbra a férfi fodrászat, a húsbolt és a közért.
    Lépcsőház előterében - lifttel szemközt - a házmester szolgálati helyiségei voltak, melynek kerek ablaka a kapualj felé nyílt. A lakásuk - Korsós házmesternek és családjának - az udvarban, a hátsó teherlifttől balra volt.
    A II.emeleti utcai lakásban Karsai miniszteri főtanácsos lakott a családjával, amíg ki nem telepítették.
    A Bartók Béla utcai pék-üzlet - Mérő pék - a modern üvegezett épületek (Alexandra könyváruház,...) helyén állt, egy emeletes épületben. Ezt bontották le később, s épültek a mai épületek a helyén."

    VálaszTörlés
  9. 1948-ban a szüleim e ház 4. emeletén laktak, mivel édesanyám velem akkortájt volt várandós, így nekem ez az első otthonom volt.
    Csodaszép!

    VálaszTörlés
  10. Bach János tervezte a Villányi út 9.szám alatti Feith-házat (homlokzatán az ablakok körül körbefutó szépséges szecessziós Zsolnay óriáscsempékből fűződő sorral). A VIII. ke József utca 4 sz alatti bérházat is ő tervezte, életéről alig van adat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, igen, ismerem a Villányi úti házat, jártam már bent többször is, sőt, volt alkalmam az egykori tulajdonos leszármazottaival is beszélni. :) egyszer majd azt a házat is megírom ide. A József utcai házról nem tudtam, hogy Bach János szintén! Köszönöm az infót! :) - Vero

      Törlés