A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hajó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hajó. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. augusztus 29., péntek

József körút 60.

Nézz fel!

Csónak a körúton


Egy nagyon forró nyári napon, kiadós séta után már hazafelé vettem az utam, amikor a József körúti kedvenc szakaszomon sétáltam, s mint mindig, most is megálltam egy pillantással köszönteni azt az épületet, melynek fürtös hajú tritonjai - embertörzsű és halfarkú tengeristenek - egy ladikot kísérnek a főbejárat felett. Évek óta találgattam, ki lakhatott annak idején a házban; tán kereskedő volt, halász, esetleg hajóskapitány, vagy csak a vizek szerelmese?


.
.


Eljött hát az idő, hogy feltárja előttem titkát a régi épület! A kulcs ezúttal egy hölgy volt, aki készségesen beengedett és büszkén mutatta házuk szépségét. Látványosságban pedig igazán nem volt hiány, sőt! A melegséget árasztó, sárgára festett előtér habos, fehér stukkóinak gazdagságát fokozta a márványoszlopok látványa. Jobbra a lépcsősor beugrójában, kagylóformában végződő üres szoborfülkék állnak. A kőkorlátos lépcsőház piros és fekete terazzójának virágmotívumát meander minta keretezi. A homlokzat udvari részén, a kapuív felett két szobor vigyáz a házra! Az elegáns öltözetű házaspár között a címer medálban a monogram már nehezen kivehető. A rejtély fokozódik! Vajon kik lehettek ők, az örök lakók? A sárga, fehér színekben felújított lépcsőházat a keskeny körfolyosón zöld keretes ablakok és ajtók ritmusa váltja fel. Ahogy haladtam egyre feljebb, találkoztam egy mosolygós lakóval, aki kedvesen invitált. Szó, szót követett, s azt vettem észre, hogy az időutazás alatt több mint egy óra elrepült és egészen beesteledett! :)












Anélkül, hogy most elhagynánk kényelmes fotelünket, gondolatban ugorjuk át egy másik körútra, hogy bekukkantsunk abba az épületbe, amelynek telkéről történetünk főhőse indult. A Károly körút 14. külső mozaikjait és csipkés csúcsait jövet-menet megcsodálhatjuk. A ház belső szépsége is magával ragadó. A leírás alapján megtudhatjuk, hogy a most látható épület a Szevera-család tulajdonában volt. Ám őket megelőzően az 1860-as években a telken álló épületen Loser János osztozott két testvérével.

Loser János, őrmezei birtokain feltörő forrásvíz gyógyhatását kiaknázva palackozóüzemet hozott létre, és megkezdte a „Rákóczi” keserűvíz forgalmazását. Az ásványvíz kereskedése révén nagy vagyonra tett szert, mely lehetővé tette azt is, hogy 1890-re a város egyik legdrágább területén, az újonnan beépülő nagykörút egyik telkén építkezzen. Háromemeletes eklektikus bérpalotájának homlokzata gazdagon díszített. Az ablakok felett a magasban visszaköszön a bejárat felett látott bárka is. A felső párkányon végigfutó mozgalmas szobordíszek között pedig Hermész, Ámor és Fortuna is felfedezhető.


Az üzem mellett a józsefvárosi palota is látható


A századforduló körül illusztris társaság jött össze Loser János és neje, Braune Paulina bárpalotájában. Az első beköltözők között volt a gazdag földbirtokos Illyés Lajos és felesége Braun Mária. Őket követte 1892-ben Blum Antal, császári és királyi kapitány és neje, született Zeillinger Lujza (Aloisia). Haentjens Henrik magánhivatalnok 1907-ben nem csak itt, de Bécsben, a Teybergasse 10-ben is otthon volt. Técsy Sándor az Osztrák-Magyar Bank hivatalnoka, nejével, Hoffmann Irmával költözött be. Csermoch János, „mint a Loser János cég megbízottja”, - könyvelési feladatokat látott el a bérház tulajdonosnál - szintén itt fizetett a lakhatásért. Kovács József 1894-ben, „katonaügyosztályi biztos” is a házban lakott, talán éppen egy emeleten dr. Csekő Imre ügyvéddel. S aki megédesített a lakók mindennapjait, Kiss Miklós cukrász volt. :) Ünnepi süteményre pedig mindig volt ok: ifjabb Loser János 1905-ben kelt érettségi anyakönyvi kivonatában büszkén olvashatták a szülök a bejegyzett eredményt: „érett”. :)





Teltek múltak az évek, háborúk és szomorúság váltotta a felhőtlen békeidőt. Új szomszédok jöttek a régiek helyére. A ház azonban minden korszakból féltve őrzi a kis kincseit. Vendéglátóimnak köszönhetően alkalmam volt megcsodálni az eredeti intarziás parkettát, mely egy golyónyomot is őriz ’56-ból. A köves helyiségek pedig szép, hattyús és halacskás mintát mutatnak, épp olyat, amilyet a Szív utca 16. előterében is találtam. :) A díszes szellőzőnyílások és az eredeti ajtókeretek is megvannak még.








Gábor, aki 1954 óta él a házban úgy emlékszik, szigorú házmesterük volt, aki fegyelmet tartott a sok gyerek között. Lakása az udvar végében pedig sokáig megmaradt még. Mögötte egy kis helyiség mosókonyhaként funkcionált, s talán még meglehet a beépített nagy főzőüst helyének nyoma is… A cselédlépcső félemeletein a mellékhelyiségek mellett az egyik emeleten egy 10 nm-es szoba, pici lakásként is szolgált egykor, ahol a takarító lakott. A házban ma egyetlen cég sincsen. Valódi lakói vannak hát, s köztük nagyon jó a szomszédi viszony. Az idős néniket én is láttam késő délután, ráérősen beszélgetni a gangon. Az udvaron balra, a nagy fakapu mögött az egykori istállóból mára garázs lett. Hátrébb két ajtó látható, itt dolgozott régen az asztalos. A gyerekek érdeklődve kerülgették az sárga, köves udvar közepére összerakott kész bútorokat. :) Az utcafronton üzletek sora várta és csábította a járókelőket. Aranka néni, aki fénykorában híres korcsolyázó volt, trafikjában pici műanyag játékokat; katonát, kisautót és még kacsintós pénztárcát is árult. :) A régi üzletbe virágos költözött. A bejárat másik oldalán híres hentes működött. Pultjaiba mindig kiváló és friss áruk kerültek, s nem lehetett ellenállni a finom sült kolbász illatának sem!


Ma már hiába keresnénk itt hentest, trafikot, asztalost, bankárt, vagy akár a cukrászt. A gyógyító forrásvíz is elapadt és a csapból is új trend folyik. A körúti fa lombjai mögé bújt ház szivacsként gyűjti a körút zaját és a régi emlékeket. Benn az udvarban, a szoborrá formázott örök lakó, Loser házaspár, jövőre ünnepli szépséges bárpalotája fennállásának 125. évfordulóját. :)




Forrás:
Helyszínbejárás 2014.  Ezúton is köszönöm Ágnesnek és Gábornak vendégszeretetüket és a sok kedves, gyerekkori emléket, amit megosztottak velem! :)
Budapest Főváros Levéltára

urbface.com

2013. szeptember 3., kedd

Kvassay műtárgycsoport

Tudtad?

Ahol az a sok víz lefolyik a Dunán



Ma egy különleges helyet fedezünk fel a nyári utószezonban. Tengerpart és pálmafás lakatlan sziget helyett, a Duna partjára és a Csepel-sziget csücskére látogatunk el. Ahogy az ismerőseimet kérdezgettem, hallottak-e, vagy ismerik-e a Kvassay zsilipet inkább érdeklődve kérdeztek vissza; merre is van, mit is lehet tudni róla?

Mielőtt fejest ugranánk a mély vízbe, evezzünk vissza 1838 márciusára, amikor az a bizonyos hírhedt nagy árvíz 15-e éjjelén tetőzött a városban. Sok helyen még ma is láthatók az erre utaló emléktáblák, de talán a mai témánkhoz a legszemléletesebb képet az Egyetem térnél, a sarki épület falán találjunk. 


Királyi Pál- és Szerb utca sarka

Mivel Pest és Buda között sekély medrű, szerteágazó volt a folyó, egyes helyeken jégdugók alakultak  ki. A Csepel-szigetnél feltorlódott jég visszaduzzasztotta a vizet, ami elárasztotta a várost. Mivel nem ez volt az első olyan árvíz, amely pusztítást okozott, egyre sürgetőbbé vált egy végleges megoldás kidolgozása. Ehhez pedig Kvassay Jenő (vízgazdálkodási szakember, kulturmérnök) adta a nevét, aki az 1870. évi X. törvényben foglaltakat szorgalmazta, melyben konkrét szabályozási munkálatokra vonatkozó feladatokat fektettek le.
Budapest déli részén a folyó két ágra szakad, úgy öleli körül a Csepel-szigetet. Az óvintézkedések következtében a Soroksári-Dunai-ágat teljesen lezárták, a folyó egyes szakaszát beszűkítették illetve kiépítették a partfalat. Így az 1876 telén hömpölygő árhullám legalább a pesti oldalt már megkímélte. A tökéletesítéshez azonban újabb munkálatok következtek.




A Csepel-sziget északi csücske az Osztó-szigettel és a Kvassay zsilippel

Az elreteszelt Soroksári-Duna-ág vízhozama jelentősen megváltozott, hiszen a korábbi 35-40% helyett már csak 1-2%-ban jutott be a víz a mederbe. A kis mennyiségű betáplálás feliszaposodást és kritikus környezeti állapotot idézett elő. Többek között ennek a megszüntetésére építették ki a Kvassay- és a Tassi zsilipet. Az utóbbi azonban  az  1956-os jeges árvíz áldozatául esett.
A Kvassay műtárgycsoport a Duna főágának torkolatától 230 méterre, a folyóban épült fel. A műtárgycsoport valójában három részből áll. A hajózsilipből, a vízbeeresztő zsilipből és a géptermekből ahol szivattyúk és az erőmű dolgozik. A létesítmény feladata, hogy a ráckevei Duna-ágon a vízutánpótlást biztosítsa, valamint az árvizek alkalmával a lefolyó vízmennyiséget arányosan  megossza, és nem utolsó sorban, hogy az áthaladó hajókat átsegítse a vízszintkülönbségen.


 
Kvassay hajózó-zsilip
Épült 1910-13 évben


 












Látogatásomkor egy csendes, nyugodt környezet és egy szépen gondozott park látványa fogadott. Az ipari telepet magába foglaló terület kerítése mögé, egy helyes kis tornyos ház, az irányítóközpont épült. A hengeres építmény hosszúkás ablakai között a magasban, keskeny híd vezet ki a hajózsilip felé, ami 75 méter hosszú és 10 méter széles. A legnagyobb átzsilipelhető hajó 1000 tonnás uszály. 


Szemben a Kelenföldi Hőerőmű kéményei

Kilátás a Gellért hegyre


Irányítóközpont a szecesszió jegyében
Irányítóközpont a kis híddal

A keskenyebb Duna-ágra azonban csak meghatározott időnként juthatnak át és onnan vissza a hajók. A zsilipkamrába a vízbeeresztő nyíláson keresztül jut a víz. Ha megtelik a kamra és a víz eléri a kívánt szintet, a zsilip ajtaja kitárul, és a hajók beúsznak a kamrába. A kapu visszazáródása után  a vizet a mellék szintjére leengedik, így megnyílik a lehetőség, hogy a hajók a másik, kinyíló zsilipajtón keresztül folytathassák útjukat. 

Zsilipkapu a Soroksári-Duna-ág felől



Még pirosat mutat a lámpa a főág felől


Mellékágról érkező hajó a zsilipkamrában



Miután bezárult a mellékági kapu, nyílik a zsilip ajtaja a főág felé





... ez a hajó már elment.



A zsilip újra bezárul



... és gyalogoshidat képez



A nagy mackó csónakja zátonyra futott zsilipeléskor :)



Az irányítóközpont látképe az Osztó-szigetről




Amikor a zsilipajtó bezárul, egy kis gyalogoshidat képez, így folytathatjuk tovább az ipari terület felfedezését. A Duna főágától a mesterségesen létrehozott Osztó-sziget két mederre osztja a területet. A Soroksári-Duna-ág vízbeeresztő mederzárja előtt egy széles hordalékfogó látható - többnyire tele szeméttel -, mely lehetővé teszi, hogy a fogazatos zsilipet a durva hordalékoktól megvédje, és ne tegyen kárt benne. Az árvizek levezetésére is szolgáló szivattyútelep illetve az erőmű 1962 óta működik, de csak időszakosan üzemel. Az erőmű által megtermelt villamosenergiát Ferencváros lakói használják. Erre akkor kerül sor, amikor a főág vízállása másfél méterrel meghaladja a Soroksári-Dunát.



A jobb oldali mederben a hajók közlekednek, bal oldalon a vízbeeresztő zsilip van


Hordalékfogó a vízbeeresztő zsilip előtt








A gépház bonyolult szerkezetei





Az év túlnyomó többségében a városiak folyóhoz való viszonya talán nem is annyira tudatos. Az élet a megszokott mederben folyik, ahogy szerencsére a Duna is. Az utóbbi években viszont újra figyelmet követel magának! Szeretjük és csodáljuk ezt a folyót, de félelmetes erejét jobban szeretjük kordában tartani. Ha Csepelre utazunk, a HÉV-ről feltétlenül vessünk egy pillantást a Kvassay zsilipre, és gondoljunk arra, milyen hasznát elvezzük már 100 éve! :)


A zsilip őre ;)

Forrás:
Helyszínbejárás 2012.
explorehungary.hu
geocaching.hu
dunaiszigetek.blogspot.hu
egykor.hu