A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szobrok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szobrok. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. október 8., kedd

Graphisoft Park

Fedezd fel!

Szobrok az ősz harmóniájában


Szép őszi időnk van, igaz a vénasszonyok nyara nem sokat adott még magából, de
mindig jó egy kellemes séta a szabadban. Múlt héten az Óbudai Gázgyár területén barangoltunk és megnéztük azokat az épületeket melyek a jelen köntösébe öltöztetve idézik a múltat. Bőven találunk még itt látnivalót, ezért teszünk egy sétát a Graphisoft Parkban. A gázgyár egykori területén a lebontott berendezések és épületek helyén új cégek modern irodaházai kaptak helyet. Megjelenésük, kialakításuk harmóniában van a nagy parkos területtel. Így ősszel még élénkebb képet ad az épületek színes, üvegbetétes homlokzata és az őszbehajló falevelek látványa.



A Gázgyár utca felől érkezve, egy helyi makettszerű térképet nézegetve tudtam meg, hogy van itt egy tavacska is, melyet egy érdekes vízesés táplál. A tavirózsák levelei között pedig sok cikázó hal csillant meg az őszi fényben. Egy kis hídon át egy dombhoz jutunk, ahonnan egész kellemes kilátás nyílik a kanyargós utakkal és bokrokkal rendezett szép területre. Az egyik kedvencem a „közönséges akácfa”, melynek ez az érdekes bordó, bársonyos virága már akkor feltűnt, amikor nyáron a Japánkertekben jártam. Színes levelei feldobják a környezetet.








A tó mellett egy népszerű szoborcsoport, a Sakkozók láthatók. Ezt már többször nézegettem Köztérképen is, és örültem, hogy végre élőben is megnézhetem, hogy alakul a játék a két alak között. :) A bábukat karikatúra figurák alkotják, és van köztük olyan is, melyek már lepottyantak a kockás tábláról, és a sárga kavicsok között landolt. Szerintem, pár éven belül ők lesznek a legfényesebb bábuk, mert akarva-akaratlanul mindenki lehajol felvenni, de hát… ők már kiestek a játékból. 



A padokkal szemben a vízbe lépcsők vezetnek. Sokáig nézegettem a bronzból készült szobrot, melyet nem sikerült maradéktalanul megfejtenem. A medence széléhez erősített, kagylókból és érmékkel díszített talapzatból, hosszú rúdon egy sellőszerű haltest vágyakozik a víz után. A rúd végén egy kulcs is van, mint egy felhúzható játékon. A hal testét a forgalomból kivont fillérek valamint egy-, és kétforintosok díszítik, melyek pikkelyként szolgálnak. Az arc a hosszú hajjal hasonló vonásokat mutat, mint a sakkbábuk. 


Egy másik kedvenc szobrom, ami nincs messze innen, Steve Jobsnak, az Apple elnökének, - akit a számítástechnika egyik úttörőjének tartanak - állít emléket. Azért tetszik ez a szobor, mert egy nem hétköznapi embert ábrázol, egy sima hétköznapon. A testtartása lendületes, a tekintete pedig, egy gondolataira koncentráló arcot mutat, aki örömét leli abban, amit csinál. :) Azt hirdeti tábláján, hogy „Csak úgy alkothatsz nagy dolgokat, ha szereted, amit csinálsz…” Ezt pedig követendő példaként meg is kell fogadnunk. 


Okos gondolatokkal feltöltődve, érdemes kisétálni a Duna partjára is. Messziről egy nagy C betűforma hívogat, hogy megfejtsük titkát. De nem olyan egyszerű ez, mint látszik! Amikor alaposabban megnéztem a talapzata jobban megfogott, mert égetett téglából készült, amit a házak miatt, megszerettem és megszoktam. Az is tetszett, hogy a klinker felirat is jól olvasható. No, de maga az alkotás, szintén fejtörés volt. Először arra gondoltam, hogy ez egy egyedi értelmezésű Hold lehet, olyannak formázva, mint amilyen talán a valóságban, felszínének formája lehet. Ez viszont sehogy nem passzolt a környezettel. Néha bánom, hogy nincs feltüntetve az alkotás és alkotó neve a szobrok mellett. Néha pedig kifejezetten szórakoztató. Ha ott lett volna, lehet, nem néztem volna meg ilyen alaposan, és találgatom, mi lehet ez valójában. :)



Fedezzétek fel ezt a parkot ebben a szép őszi időben, és nézzétek meg a többi alkotást is! Ha pedig szeretnétek tudni előre, mivel fogtok találkozni, használjátok a Köz-tér-képet! :)


Forrás:
kozterkep.hu
Steve_Jobs_wikipedia

2013. szeptember 24., kedd

Gellérthegyi barangolás

Mássz fel!

Pihenés filozófusok és lovacskák társaságában


Az utóbbi hetekben sokat vendégeskedtünk egy-egy belvárosi házban. Megcsodáltuk kívül-belül, megtudtuk, kik lakták és milyen történetek kötötték oda őket. Néha azonban ki kell mozdulni az otthon falai közül, a házakból, ki a szabadba, a természetbe. Ki kell szakadni néha a zajból, a hétköznapok rohanásából, de sokszor nincs rá idő, hogy egy hosszabb utazást tegyünk. Ebben a posztba ma mégis egy-két órácskára felsétálunk a Gellérthegyre, hogy meg-megállva, vagy padon üldögélve innen nézünk most szerte-szét.

Sehol nincs még egy ilyen szép látkép, mint amikor kora reggel Pestről, a Szabadság hídon átzötyögő villamosról látható a város. Szeretem, ahogy a felkelő nap sugarai felébresztik a hegyoldal fáinak lombját, és ahogy a folyó álmos hullámai elhalnak partot érve. Szeretem azt a képet is, amit a Szent Gellért szobor mutat a vízeséssel, amikor az Erzsébet hídon haladunk.


S mivel ma éppen Szent Gellért napja van, nyissa ő a képek sorát! :)

Szent Gellért







A Hegyalja út mellett, a lépcsőkön sétálok fel. A helyes kis kör alakú Szökőkút medencéiben most éppen nincs víz. Talán azt kevesebben tudják, hogy feljebb található a Gellérthegyi Gruber József víztározó, amit időnként megnyitnak a nagyközönség előtt is. Érdemes megcsodálni, mert egészen különleges látvány belül! ;) 


A Víztározó mellett

 
Gruber József víztározó medence



Felette a parkban az egyik kedvenc alkotásom a Kilátókő-szobor, Buda királyfi és Pest királykisasszony. Köztük mély hasadék a Dunát szimbolizálja. A kezüket egymás felé nyújtó alakokról mindig a Metró együttes, Szobrok dala jut eszembe. Kicsit szomorú.

„És lép a lány, megy a fiú felé,
Sosem éri el.
Az ifjú vár, kezét nyújtja felé,
Mégsem éri el.”


Várak egymás mellett
Árvíz Budán :)
A hegy tetején mindig süt a nap

Aztán kicsit távolabb a fennsíkon, nyolc sötét alak ígér megvilágosodást. A Filozófusok kertjében járunk. A szoborcsoport a világ kultúráinak kiemelkedő egyéniségeit ábrázolja. Az arcok és a kompozíció kifejezetten gondolkodásra készteti az arra járót. Nekem kicsit hiányzik mellőlük egy pad, ahol el lehetne időzni…



"Egymás jobb megértéséért."

 

Tovább a Sánc és a Szirtes utcákon egy erős emelkedő után jutalmunk nem csak a pazar kilátás, de a Citadella lábánál az a kellemes, dombokkal övezett hatalmas park is, ami telis-tele van élénk színű virágokkal! A kis kanyargós utak mentén almafa és mogyorófa hullajtja bőkezűen termését. Odébb varjúk vacsoráznak belőle. 


Mogyoró

Alma

Madarak vacsorája

Hinták és padok. Nem kifejezetten játszótérnek készült hely ez, és a kutyákat is csak szép komótosan, pórázon lehet sétáltatni. Azért mégis csak jó itt ücsörögni, város tetején himbálózva, lábat lógatva. Pad és hinta is van bőven, jut mindenkinek. Egyedül, együtt is. :)

Szépen gondozott park
Idill kettesben...
Merengés egyedül...
... vannak még kiadó helyek ;)

Szobrok itt is vannak. A Jubileumi park furcsa alakú Lovacskáitól nem messze leányka is álldogál egy kiscsikó mellett. Jól megférnek itt békében, fenyők, tölgyfák és virágok társaságában. Látogatók serege sem rohamozza meg őket.



Szinte hihetetlen, hogy néhány méterre, a Citadellához vezető sétányon viszont hemzsegnek a turisták. Nézem az esernyővel hadonászó és terelgető idegenvezetőket, és hallom a csoportok ámuldozó felkiáltását. S persze ilyenkor még büszkébb vagyok rá, hogy velük ellentétben én itthon vagyok ebben a „Hűű, de szép!” városban! ;) A Szabadság-szobor monumentális látványa pedig hihetetlen szédítő ilyen közelségből!


 





A szép korlát mentén haladok és nézegetem akkurátusan a távoli házakat. Milyen más innen a város! Mint egy terepasztal, rajta kartondobozból készített színes házikók, kanyargós utcák, egy-egy nagyobb épületcsoport, templomok tornyai, a hidakon átguruló színes matchbox-ok, sárga hernyóként araszoló villamosok a parton és csigaként csúszó kishajók a vízen. Szép időben egész messze el lehet látni. Meglep, hogy még a Megyeri híd is milyen jól látszik. Furcsa is ez az arány, a távolságok. Nagy ez a város, de innen fentről mégis, olyan picike, hogy szinte kedvem támad a házakat, mint kis cukorkákat felmarkolni és zsebre vágni.



Kilátás a XI. kerületre
Az Anker és a Madách házak...
Távolban a Megyeri híd

… de nem viszem el, lehúzná a zsebem. Itt hagyom nektek! :) Másszatok fel ti is a hegyre, nézzétek meg a szobrokat, mert van még bőven! Pihenjetek a parkokban, és gyönyörködjetek ebben a pazar kilátásban!