Mézeskalács házak a sínek mentén IV.

Fedezd fel!

Dunakeszi MÁV-telep


Annak ellenére, hogy a blog Budapesttel foglalkozik, azért igyekszem vakációra is menni, és kilépni a városból. Így volt ez tavaly is, amikor Turára látogattunk.
Korábban már többször foglalkoztunk a MÁV-telepekkel, s nagyjából feltérképeztük budapesti előfordulásukat, bár még akad egy-két épület… Most azonban éppen csak átlépjük a város határát, és bekukkantunk Dunakeszire. S hogy a kellemeset a hasznossal is összekössük, a helyi MÁV-telep mézeskalács házaival ismerkedünk meg, mintegy folytatva a korábbi sorozatot. :)

Dunakeszi MÁV-telep részlet

A XIX. század végére az országot egyre sűrűbb vasútvonal hálózta be, s a megnövekedett forgalom miatt szükség volt arra, hogy a "sínek hosszán moccanó MÁV" szerelvényeit folyamatosan ellenőrizzék, javítsák és karbantartsák. A járműjavító műhelyek ezét a főbb csomópontokon épültek fel, így a főváros szomszédjában is. Az egykori Dunakeszi-Alag óriási területét 1911-ben vásárolta meg a helyi gazdáktól a MÁV építkezés céljára. A mai kirándulásunkhoz Dunakeszi-Gyártelep állomáson szállunk ki.

Dunakeszi-Gyártelep

A Dunakeszi Járműjavító üzem építésének gondolata és megvalósítása már az első világháború alatt kezdetét vette, majd pár éves leállást követően végül 1922 után teljesedett ki. A gyárban dolgozók lakhatását, - ahogy már korábbi cikkekből is megtudtuk - a MÁV széleskörű szociális intézkedésekkel segítette, ám ez azt is jelentette, hogy ezért a hierarchikusan szervezett vállalat minden egyes dolgozójától feltétlen engedelmességet követelt!

A telep szerkezete és az épületek 

1922-től kezdetét vette a Főműhely bejáratával szemben a lakótelepi építkezés. A tömbtelken megvalósult kétszintes épületek közül elsőként a szépen parkosított Körönd házai épültek meg. Két oldalt, és mögötte hosszan elnyúló, hangulatos sétányok jelölik ki a kis utcákat, melyeket önálló háztömbök és hátsó kertek fognak közre. A keskeny utcákat az előkertekbe ültetett hársfák, tűlevelűek és virágok szegélyezik.

A színes típusházak Kotál Henrik tervezőasztalán látták meg a napvilágot. A szecesszió népi építészetével kevert és sajátos formájában megvalósult telepnek különösen kedves hangulatot adnak a barokkos kupolás tetőszerkezetek, az ökörszem- vagy félköríves ablakok, a középkori zárterkélyek és az itt-ott megjelenő kőváza díszek. Szerencsére sok helyen megmaradtak még az eredeti szívecskés spaletták is. A lépcsőházak kapuja előtt egy kis beugróban kőpadok kínálnak pihenést a szatyrokkal hazatérő háziasszonyoknak. :)

Az 1928-ra elkészült legváltozatosabban MÁV mintatelep 160 lakása, kifejezetten magas színvonalon kínált otthont a dolgozóknak. A korábban látott egyszobás, szoba-konyhás, és mellékhelyiség nélküli alaprajzok helyett, itt már előszoba is jut minden lakáshoz, melyek közül csak 44 volt egyszobás, de többségében két-, vagy háromszobásak, konyhával és mosdófülkés WC-vel is felszereltek voltak.

Lakók

A hierarchikusan felépített vállalat pozíciói között szinte lehetetlen volt az átjárás. A tisztek olyan hivatalnokok voltak, akik kereskedelmi, távírdai munkát láttak el, őket követték az altisztek. A munkások között asztalosok, kovácsok, géplakatosok, fényezők, rézművesek voltak, míg a segédmunkát a takarítók, kapusok és éjjeli őrök látták el. Ez az elkülönülés valójában a hétköznapi életükben is tetten érhető volt, hiszen nem keveredtek, nem is barátkoztak egymással, sőt a telepeken is, jól elkülönített lakóházakban kaptak elhelyezést. Így ezen a területen, a Köröndön a magasabb beosztású tisztviselők laktak, de a vasútállomás közvetlen közelében a legmagasabb rangú személy, a műhelyfőnök élt családjával.

Intézmények, szolgáltatások

Sokan emlegetik, hogy vasutasnak lenni „nyugdíjas állást” jelentett, amely kölcsönös tiszteletet és megbecsülést mutatott a vállalat és a dolgozók között. Ennek alapjait a MÁV Szolgálati Rendtartása és Illemszabályzata is lefektette. Szolgálati idő után nyugdíj járt, volt üzemorvosi szolgáltatás, bérpótlék, kedvezményes vasúti jegy és szolgálati lakás.
A jóléti intézkedések mellett szigorú szankciókat is alkalmaztak. Felmondás esetén a komfortos lakást az egész családnak 15 napon belül el kellett hagynia! A dunakeszi mintatelep egy önellátó kis falucskaként működött, ahol orvosi rendelő, cipész, fűszeres, szabó, vendéglő, gőzmosoda, gőz- és kádfürdő állt a lakók rendelkezésére. A kultúrára és az oktatásra is nagy hangsúlyt fektettek.

A telep elemi iskoláját 1920-ban alapították, de a József Attila Művelődési Központ ekkor már 10 éve állt. Az 500 fős színházterem az első világháború idején szomorú események életképeit vetítette. A betegek ápolására, gyógyítására a telepen összesen 1000 ágyas hadikórházat alakítottak ki, ahol a különböző kórban szenvedőket egy-egy pavilonba csoportosították. Ellátásukról 12 orvos és 50 ápolónő, lelki vigaszukról pedig a plébános és a lelkész gondoskodott.

Hadikórház a színházteremben

Miután visszaálltak a békés mindennapok a telep folytatta megszokott életét.
Lányi Ferenc neve szorosan összekapcsolódik a kis MÁV-teleppel, ahol sétányt is elneveztek róla. Nem véletlenül, hiszen amellett, hogy ő volt a Főműhely egykori igazgatója szoros kapcsolatot alakított ki, nem csak az általa irányított több mint 600 munkással, de családjaikkal is. A telep lakásainak igazságos kiosztása, karbantartása, a parkosítása, és rendezettsége épp úgy szívügye volt, mit az iskola támogatása, vagy kápolna és a legényotthon imaházának kialakítása. Az ő vezényletével épülhetett meg közösségi összefogásban a kolónia Jézus Szíve temploma és annak orgonája. S, hogy ne maradjon dallam nélkül a kis falu, megszervezte a közel 100 tagú férfikarral a Magyarság Dal és Önképző Egyesületet. :)

A Körönd kapuja ...

... szemben a Főműhely épülete

Kiváló kapcsolatrendszerének köszönhető, hogy a Főműhelyben, nem csak a kormányzói vonatok, hanem az az Aranyvonat is elkészülhetett, melynek szép, díszes Aranykocsija 1938-ban országjáró körútban a Szent Jobbot hordozta.

Aranyvonat

Ebben az évben a XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus alkalmával Dunakeszi is fogadta a vendégeket.
 

A Körönd régen. Az ünnepségen a színpad a kapu előtt állt

 
Ez eseményről a Szent István Emlékév c. kiadványban Serédi Jusztinián így emlékezik:

„Május hó 27-én és 28-án a Dunakeszi MÁV főműhelytelepen a „Magyarság” Dal és Önképző Kör külföldi vendégek részére magyarének-, és tánc-, és népviseleti bemutatót rendezett. Ez ünnepségen szent királyunk honalapító jelentőségét Lányi Ferenc MÁV főtanácsos, főműhelyfőnök méltatta. A magyar dal szépségeit a dalárda, a zeneszámokat a cserkészzenekar, a táncokat a műkedvelőgárda, ősi népviseletünket pedig a község leánykörei mutatták be a külföldieknek.”
Az IBUSZ-nál megváltott jegyek biztosították az utazást, a színházi előadást és a vacsorát is. A látogatókat pedig bizonyára lenyűgözte a szépen rendezett, bájos hangulatú meseváros és vendégszeretete.

Ha vissza már nem is tudunk menni az időben és a Köröndön sem áll már a színpad, azért nekünk is megvan rá a lehetőségünk, hogy a MÁV-nál, még ha nem is Aranyvonatra, de kényelmes utazásra megváltsuk jegyünket Dunakeszi mesevárosába. :)

Előzmények:
Mézeskalács házak a sínek mentén I. - Rákospalota MÁV-telep
Mézeskalács házak a sínek mentén II. - Ferencváros MÁV-telep
Mézeskalács házak a sínek mentén III. - Salgótarjáni út MÁV-telep


Forrás:
Helyszínbejárás 2014.
Dr. Körner Zsuzsa: A telepszerű lakásépítés története Magyarországon 1850-1945. TERC Kft. – 2004.
Dunakeszi Helytörténeti Szemle: 2008. szeptember, 2009. szeptember, 2011. december, 2012. december
A Szent István Emlékév c. kiadványban Szerk.: Serédi Jusztinián. Bp., 1940.