Liszt Ferenc tér 10.

Fedezd fel!

A szomjas borostyán


Kora reggel sétálgattam az Andrássy út egyik legnyüzsgőbb terén, s néztem, hogy ébred körülöttem a város. Pincérek locsolták frissen és üdén a placcot, majd sietve előkerültek az asztalok mellé a fonott székek és a színes pokrócok. A nagy napernyők árnyékos védelme alatt turisták csoportja sürgött-forgott, és jegyezték szorgosan, hogy ha leszáll az est, jó lesz beülni ide a színes lampionok derengő fénye alá egy hűsítő koktélra.

No, de mielőtt még lemegy a nap, tegyünk egy időutazást itt mi is!
A Valero-család történetéről szóló roppant izgalmas tanulmányban olvasható, az 1780-as években Valero István és testvére Tamás, a mai Király utcában hozták létre első selyem- és fátyolgyárukat, mely 60 évig működött. A gyártáshoz pedig szükség volt egy olyan gyümölcsösre is, melyben szép szál eperfák hajladoztak, és leveleiken selyemhernyók hada kelt életre és lakmározott. A mai Terézváros ekkor még külterületnek számított; szántóföldekkel, szőlőkkel és gyümölcsös kertekkel. Azonban a város rohamos terjeszkedése gátat szabott a burjánzó növények paradicsomának, földre hullt az egykori selyemfátyol! A terület felparcellázását követően előbb a Király-, majd a Sugárút kiépítésével gomba módon szaporodtak Terézváros bérházai. 

A Valero-selyemgyár 1830 körül az egykori Gyár utcánál

Ez a tér az évek alatt sokat változott. Hírességek jöttek-mentek. Szemben a nagy íróról elnevezett térről maga Jókai Mór nézett át az 1936-ban felavatott Lechner Ödön szobrára. Csendesebb estéken a két nagy öreg székében ülve beszélte át az élet folyását és a szép sugárút aznapi eseményeit. Ám szobor-barátságuk nem tarthatott sokáig, mert „Papszi” fogta magát, és átballagott az Üllői útra, s azóta ott csücsül, hogy őrizze legszebb művét, az Iparművészeti Múzeumot. Persze, Jókai sem maradt árván. Azóta Adyval diskurál.

Követve a felzengő rapszódia virtuóz dallamát, Liszt Ferenc jellegzetes, bohém alakját is megtaláljuk a bokrokkal és platánfákkal benőtt terület mélyén.Jobbra tőle a tér házai közül lassan elindulunk felfedezni a 10-es számút.

Az egyszerű, szolid díszítésű ötemeletes épület falán az emléktáblák hozzák vissza a múltat. Itt lakott Harangozó Gyula koreográfus, az Operaház táncosa és balettigazgató is.

Szomszédja volt sokak kedvence Lakner Artúr is, aki többek között a Royal Apollo filmszínház vezetője volt. Ő vette fel hajdan Kabos Gyulát a volt Bástya moziba, hogy az esti előadások előtt kacagtató műsorral lépjen fel. Alapítója volt a Lakner Bácsi Gyermekszínháznak, melynek ötlete és megvalósulása nagy szerepet játszott a gyerekek életében! Felismerte, hogy a fiatal korosztálynak nem a felnőtt világ lekicsinyített mását, hanem saját gyermeki világuk ártatlan élményét kell feldolgozni. Műveit a szeretet, az önzetlenség, a vidámság hatja át.
 

"Lakner Artúr és a kisinas"

Szívesen megnéztem volna Lakner Bácsi színpadán gyerekkorom egyik kedvenc regényét az Édes Mostohát, de helyette most lépjünk be egy másik történetbe! :)
A hatalmas épület hűs falai között a tágas előtér, egy hatalmas udvarra vezet, ahol sűrű növényzet ad árnyékot és csendes menedéket a közeli nyüzsgéstől. Középen egy hatalmas szökőkút áll. Sorsa hasonló, mint a terület szobrainak; állandó vándorlásban vannak. Egykor az Andrássy út és a Gyár utca – ma ez a Liszt- és a Jókai tér – kereszteződésében mindkét oldalon egy-egy szépséges, többszintes szökőkút díszítette a sugárutat.
 

Szökőkutak az egykori Gyár utcában

 
A kutakat Ybl Miklós tervezte, s ezek roppant hasonlóságot mutatnak másik művével, az eredeti helyét szinté elhagyó Danubius kúttal. A Gyár utcai alkotások díszítő szobrait Mátrai Lajos készítette. Nagyjából, a ma látható Ady szobor helyéről került ide a ház udvarára ez a két méter magas kút, melynek hullámosan ívelt tányérjából mára a borostyán kiitta az összes vizet! :) Középen, a kő kehely lapos tányérján egy kontyos hölgy áll, tálat tartva a feje fölé.

Az udvar körül a nyitott folyosókra szépen besüt a nap. A bejárattal szemben a tágas és világos hátsó lépcső szolidan ívelt erkélyeit oldalról oszlopok tartják. A hosszú függőfolyosó háromosztású szárnyas ablakai egységes, világos barna színt kaptak, ami szépen harmonizál a halványsárga vakolattal. Szemben a főlépcsőházban a zöld szín dominál. A négyzetmintás padlólapok az újlipótvárosi házak hangulatát idézi, és új, eddig nem látott árnyalatot mutat az egészen sötét, zöld színű Zsolnay csempe is.

A tervrajzokon négy lépcsőházat szerepeltetnek, ám én csak kettőben jártam. Ez pedig nagyon jó példája annak, hogy mennyire zegzugos lehet egy ilyen nagy épület, és milyen könnyen elvész benne a látogató. Így a két ellipszis alakú lépcsősor még felfedezésre vár! Ha valaki arra jár, meséljen majd róla! ;) Az épületben működik 1992 óta az Artpool Művészetkutató Központ. 

Az írók, építészek, zenészek, színészek, táncosok művészeti kavalkádja után, - ha már benn az udvaron a borostyán szökőkút nem kínált vízzel bennünket - most jól esik kiülni a hangulatos kávéházak teraszára, egy frissítő limonádéra! :)

Forrás:
Helyszínbejárás 2013. 
Budapest Főváros Levéltára
Budapesti kultúrtörténeti séták I. Andrássy út. – Fekete Sas Kiadó, 2009.
szineszkonyvtar.hu
egykor.hu
Valero-család története