Kedves Olvasók! :) Ha bárkinek bármilyen személyes élménye kapcsolódik az olvasott,
látott házakhoz, kérem jelentkezzen a lasdbudapestet@gmail.com címen! Köszönöm! - Vero :)

2013. szeptember 24., kedd

Gellérthegyi barangolás

Mássz fel!

Pihenés filozófusok és lovacskák társaságában


Az utóbbi hetekben sokat vendégeskedtünk egy-egy belvárosi házban. Megcsodáltuk kívül-belül, megtudtuk, kik lakták és milyen történetek kötötték oda őket. Néha azonban ki kell mozdulni az otthon falai közül, a házakból, ki a szabadba, a természetbe. Ki kell szakadni néha a zajból, a hétköznapok rohanásából, de sokszor nincs rá idő, hogy egy hosszabb utazást tegyünk. Ebben a posztba ma mégis egy-két órácskára felsétálunk a Gellérthegyre, hogy meg-megállva, vagy padon üldögélve innen nézünk most szerte-szét.

Sehol nincs még egy ilyen szép látkép, mint amikor kora reggel Pestről, a Szabadság hídon átzötyögő villamosról látható a város. Szeretem, ahogy a felkelő nap sugarai felébresztik a hegyoldal fáinak lombját, és ahogy a folyó álmos hullámai elhalnak partot érve. Szeretem azt a képet is, amit a Szent Gellért szobor mutat a vízeséssel, amikor az Erzsébet hídon haladunk.


S mivel ma éppen Szent Gellért napja van, nyissa ő a képek sorát! :)

Szent Gellért







A Hegyalja út mellett, a lépcsőkön sétálok fel. A helyes kis kör alakú Szökőkút medencéiben most éppen nincs víz. Talán azt kevesebben tudják, hogy feljebb található a Gellérthegyi Gruber József víztározó, amit időnként megnyitnak a nagyközönség előtt is. Érdemes megcsodálni, mert egészen különleges látvány belül! ;) 


A Víztározó mellett

 
Gruber József víztározó medence



Felette a parkban az egyik kedvenc alkotásom a Kilátókő-szobor, Buda királyfi és Pest királykisasszony. Köztük mély hasadék a Dunát szimbolizálja. A kezüket egymás felé nyújtó alakokról mindig a Metró együttes, Szobrok dala jut eszembe. Kicsit szomorú.

„És lép a lány, megy a fiú felé,
Sosem éri el.
Az ifjú vár, kezét nyújtja felé,
Mégsem éri el.”


Várak egymás mellett
Árvíz Budán :)
A hegy tetején mindig süt a nap

Aztán kicsit távolabb a fennsíkon, nyolc sötét alak ígér megvilágosodást. A Filozófusok kertjében járunk. A szoborcsoport a világ kultúráinak kiemelkedő egyéniségeit ábrázolja. Az arcok és a kompozíció kifejezetten gondolkodásra készteti az arra járót. Nekem kicsit hiányzik mellőlük egy pad, ahol el lehetne időzni…



"Egymás jobb megértéséért."

 

Tovább a Sánc és a Szirtes utcákon egy erős emelkedő után jutalmunk nem csak a pazar kilátás, de a Citadella lábánál az a kellemes, dombokkal övezett hatalmas park is, ami telis-tele van élénk színű virágokkal! A kis kanyargós utak mentén almafa és mogyorófa hullajtja bőkezűen termését. Odébb varjúk vacsoráznak belőle. 


Mogyoró

Alma

Madarak vacsorája

Hinták és padok. Nem kifejezetten játszótérnek készült hely ez, és a kutyákat is csak szép komótosan, pórázon lehet sétáltatni. Azért mégis csak jó itt ücsörögni, város tetején himbálózva, lábat lógatva. Pad és hinta is van bőven, jut mindenkinek. Egyedül, együtt is. :)

Szépen gondozott park
Idill kettesben...
Merengés egyedül...
... vannak még kiadó helyek ;)

Szobrok itt is vannak. A Jubileumi park furcsa alakú Lovacskáitól nem messze leányka is álldogál egy kiscsikó mellett. Jól megférnek itt békében, fenyők, tölgyfák és virágok társaságában. Látogatók serege sem rohamozza meg őket.



Szinte hihetetlen, hogy néhány méterre, a Citadellához vezető sétányon viszont hemzsegnek a turisták. Nézem az esernyővel hadonászó és terelgető idegenvezetőket, és hallom a csoportok ámuldozó felkiáltását. S persze ilyenkor még büszkébb vagyok rá, hogy velük ellentétben én itthon vagyok ebben a „Hűű, de szép!” városban! ;) A Szabadság-szobor monumentális látványa pedig hihetetlen szédítő ilyen közelségből!


 





A szép korlát mentén haladok és nézegetem akkurátusan a távoli házakat. Milyen más innen a város! Mint egy terepasztal, rajta kartondobozból készített színes házikók, kanyargós utcák, egy-egy nagyobb épületcsoport, templomok tornyai, a hidakon átguruló színes matchbox-ok, sárga hernyóként araszoló villamosok a parton és csigaként csúszó kishajók a vízen. Szép időben egész messze el lehet látni. Meglep, hogy még a Megyeri híd is milyen jól látszik. Furcsa is ez az arány, a távolságok. Nagy ez a város, de innen fentről mégis, olyan picike, hogy szinte kedvem támad a házakat, mint kis cukorkákat felmarkolni és zsebre vágni.



Kilátás a XI. kerületre
Az Anker és a Madách házak...
Távolban a Megyeri híd

… de nem viszem el, lehúzná a zsebem. Itt hagyom nektek! :) Másszatok fel ti is a hegyre, nézzétek meg a szobrokat, mert van még bőven! Pihenjetek a parkokban, és gyönyörködjetek ebben a pazar kilátásban!

9 megjegyzés:

  1. Gyerekkoromból van egy emléken a Gellérthegyről, mégpedig, hogy egy játszótéren volt egy órási abakusz. Az vajon megvan még, nem találkoztál vele?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nahát! Én nem is tudtam ilyen szoborról. Nem találkoztam vele, pedig biztos érdekes lehetett. No, majd még kérdezgetek itt-ott :)

      Törlés
    2. Emlékszel rá, hogy kb. merre lehetett a hegyen? Vagy hogy mégis mely év/ek szép napján lehetett az, amikor még megvolt? :)

      Törlés
    3. Nem szobor volt, hanem egy játék-féle, fa kerettel, fa golyókkal. Fogalmam sincs már merre lehetett, ovis korom rémlik az pedig '92 előtt volt :-)

      Törlés
    4. Hmhm... akkor nem lehet, hogy ez olyan játék volt, mint annak idején a mókuskerék? (ami roppant eu konform volt a hiányos léceivel ;) ) Én csak a csúszdákat és a hintákat láttam. Azok még megvannak... :)

      Törlés
  2. A Gellért Szálló jobb oldala melletti sétányon, a hegynek fel félúton levő játszótéren volt ez a játék.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez jó hír, mert legalább már is találkozott már vele! :) Sajnos viszont a kozterkep.hu -n nincsen fenn ilyen játék az adatbázisban. Ha valakinek van képe róla esetleg, szívesen megnézzük!

      Törlés
  3. Volt fentebb egy játszótér.
    Apám mesélte engem már 2 évesen felsétáltatott....holott kispesti lakosok voltunk annó....ma 68 éves vagyok:)

    VálaszTörlés