Kós Károly szobra Wekerlén

Nézd meg!

Ahol hallani a pusztába kiáltott szót


Tavaly tavasszal egy korábbi séta alkalmával már jártunk itt, a város egyik mézeskalács házainak földjén, ám most megpihenni és elgondolkodni jövünk el Wekerle közepére, a főtérre. A hatalmas parkban meglátogatjuk Kós Károlyt, kinek nevét ez a szépen felújított tér viseli. Ha türelemmel figyelünk, meghallhatjuk, és a környező látványban elmerülve megérezhetjük, milyen üzenetet hordoz számunkra munkássága.

A telep megtervezésekor nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a környezet milyen hatást gyakorol az itt élők közösségi életére. A főtér kialakítására pedig külön pályázatot hirdettek, melyet az erdélyi magyar építész nyert el. A parkot övező lakóépületek igazi közösségformáló gesztusként jöttek létre, hiszen egységes szellemben, csapatmunkában, több tervező elképzelése alapján valósultak meg. Az itt összefutó sugaras rendszerű nyolc út közül kettő felett „átívelő híd” képez boltozatot; a szépen faragott híres Zrumeczky-kapu, és vele szemben a Kós által tervezett – és idén éppen a 100. születésnapját ünneplő – 2-3.-as számú épület kapuja.


A szép, változatos növényzetű, kacskaringós utakkal átszőtt parkot kényelmes kerti bútorok, csobogók, szökőkút, zenepavilon és az óriási játszótér teszik valóban otthonossá. Itt a parkban, egy kisebb dombocskán kapott helyet a mester szobra, melyet 1987. november 25-én adtak át. Péterfy László különös figyelemmel és szimbolikával alkotta meg Kós Károly szobrát, mely az emberek értékekhez- és egymáshoz fűződő kapcsolatát idézi fel.  
Bárhonnan is érkezzen ide a látogató, nem csak képletesen, hanem gyakorlatilag is végigjárhatja Kós életútjának szakaszait. A szoborhoz négy, egy-egy kis kopjafával induló kikövezett úton juthat el a lépcsős dombig. Az utakon mészkőből faragott domborművek és feliratok mesélik el az építész, az író, a közgazdász, a szervező és a politikus főbb alkotásait. Az itt olvasható kőbevésett diplomáján még az eredeti név; Kosch szerepel. Látható az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadó vállalkozás jelképe, valamint írói munkássága; Erdély kövei c. írásának részlete, a Ház c. folyóirat, a Kalotaszeg képes hetilap, melynek szerkesztője volt. Ezek a lépőkövek mutatják az Erdélyország népének építészete c. munkáját, a Kalotaszegi-házat, a Budapesti Állatkert Bölényházának tervét és többek között a kedves hangulatú sztánai Varjúvárat, saját lakóházát.
A lépcső tetejére érve a szobor az oly sokszor népmesékben is szereplő sárkányon áll, ezzel is jelképezve, hogy munkássága során minden támadást legyőzött. A szimbolikus, kicsinyeit saját vérével tápláló pelikánt is megfigyelhetjük a bokrokkal körbeültetett hátsó részen.

Ez az alkotás azért tud napról napra újat adni, mert kapcsolatban áll a környezetével. Kós Károly itt sosincs egyedül. Szeretik. Állandóan gyereksereg ugrándozik körülötte, felmásznak rá, megfogják a kezét, szüleik pedig időről időre elgondolkodnak az olvasott bölcs szavakon…


„Van a mi szegény magyar népünknek művészete, amely csak az övé, melyet ő alakított, formált. Az alap megvan, csak építeni kell tudni reá.”
„Hinni akarom, hogy nem leszek mégsem pusztába kiáltó szó csupán!” – Kós Károly



Forrás:
Wekerle 100 – Portrék - Emlékek. Ráday Mihály MTV1. – 2008.
wekerletelep.hu
wekerletelep.hu/peterfy.laszlo
Kós Károly nyomában  

Wekerle - Kós Károly tér

Zrumeczky-kapu

Kós Károly tér 2-3.

 

 

 

 

 

Kós szobor virágokkal