Kedves Olvasók! :) Ha bárkinek bármilyen személyes élménye kapcsolódik az olvasott,
látott házakhoz, kérem jelentkezzen a lasdbudapestet@gmail.com címen! Köszönöm! - Vero :)

2014. október 5., vasárnap

Rákóczi út 19.

Nézz fel!

Itallap a Mátyás Király Fogadóban


Nyilván nem véletlenül hívják autópályának ezt a hosszú útszakaszt az Erzsébet hídtól egészen a Keleti pályaudvarig. Erre asszociálva érdekes látványt nyújtana, ha a Budapest Maketten a Hegyalja útról legurítanánk egy üveggolyót, majd az sebesen átrobogna a hídon, s mint a szélvész suhanna a Szabad sajtó úton, a Kossuth Lajos utcán át, nem pillantva se jobbra, se balra a hosszú Rákóczi úton sem, hanem egyenesen belefutna a pályaudvar íves üveghomlokzatának tátott szájába és hopp, eltűnne a mélyben! :)

Nekünk most cseppet sem olyan sietős a dolgunk, hogy egy halom klassz épület látványától megfosszuk magunkat, ezért be is térünk megpihenni egy fogadóba.
A Szentkirályi- és a Vas utca között persze nem lehet nem észrevenni Schmahl Henrik egyik nagyszerű munkáját, az Uránia csipkéit. Talán az is sokaknak feltűnt, hogy a szomszéd ház sarkán a magasban, akár esik, akár fúj, évek óta ácsorog valaki rendületlenül.






Az 1800-as évek elején ennek az épületnek a helyén várta szomjas vendégeit a Mátyás királyról elnevezett fogadó. A kor ünnepelt színésznőjének Dérynének kocsija a ’38-as nagy árvíz idején éppen az udvarban parkírozott, mikor ráomlottak a környező falak, s ezzel az felmondta a szolgálatot. A Szabadságharc idején a Honvéd Tüzérparancsnokság székhelyéül szolgált a ház, és egyes feljegyzések szerint Petőfi levelezési címe is ez a kis vendéglő volt a Kerepescher Strassén. 







Teltek múltak az évek. A forgalmas utat Kerepesi útra magyarosították. Rákóczi nevét 1906-tól viseli, emlékül annak a menetnek, mely a Szabadságharc vezetőjének hamvait kísérte a Bazilikától a Keletiig. Hogy a nagy alkalomra már rendezetten álljon a főút sarki telke, 1905-re Kallina Mór egy dupla udvaros négyemeletes épületet tervezett ide, nagyságos Jahn József úr részére. Mayer Ede szobrász pedig már az épület felhúzása előtt, 1902-ben elkészítette a fogadónak, illetve később a Mátyás Király Kávéháznak emléket állító, tekintélyt parancsoló egész alakos szobrot, mely az elkészült ház második emeletének magasságába, a kialakított díszes talapzatra került. 

 

A zöld színű épület szép díszeket kapott. Félkör alakú ablakait virágfüzérek keretezik. A pilaszterek végén női kőarcok és csigavonalas hajtincseik sorakoznak. Az eklektikus épület erkélyeinek mintás korlátaira támaszkodva biztos jó lehetett nézegetni az egykor épp csak annyira forgalmas utat, amit ma már csak remélnénk.

Az épületbe a Rákóczi útról belépve látható, hogy a nagy udvart félig elfoglalja a földszinten működő közért. A lépcsőház másik bejárata a Szentkirályi utcáról nyílik. A tágas előtér mennyezete fehér stukkóval burkolt. Az ajtó- és ablaküvegek közül is szerencsére megmaradtak olyan táblák, melyeken még láthatók a virágos, mart minták. A kovácsoltvas munkák is figyelemreméltók! A függőfolyosót lezáró nagy vaskapuk közül már csak a harmadik emeleten maradt meg az eredeti. Igaz, hogy Zsolnay munkáival itt éppen nem találkoztam, de a szépséges terazzo burkolatok kárpótoltak!










Látogatásomkor három lakóval beszéltem, akik örömmel meséltek, hiszen ismerik és szeretik a házat. Ez a gondoskodás valóban érezhető volt, ahogy ott sétáltam a folyosókon. A takarosan rendezett dupla udvaros ház hátsó kertjének bejárata zárva volt a főlépcsőházból. A cselédlépcsőn át, megkerülve sikerült a borostyános udvarra kijutni. Közepén a felsőbb emeletekről látott szökőkutat végre közelebbről is megnéztem. A kéttányéros csobogóból kiemelkedő kősziklán egy fürtös hajú pufók kisgyerek csücsül meztelenül. Jobb karjával bal oldalához szorít egy nagyobb vázát, s tekintetét kérlelőn a magasba emeli. Amikor a kút üzemel, valószínű, a vázából bugyog a víz, de így szárazon úgy hat, mintha a kisgyermek a körfolyosók lakóit kérlelné, hogy valaki tegyen legalább egy szál virágot a kancsójába! :)




A pufók kisgyerek történetét sajnos nem sikerült kideríteni, cserébe arról maradtak feljegyzések, hogy kik futottak össze nap, mint nap a gangon 1914 és ’40 között. Itt lakott például Jokl Józsefné, született Rex Karolin, aki kereskedőnő volt Rex Henrik Tivadar lámpaüzletében. Vagy dr. Reiszky Károly ügyvédi is, aki az Angelo Volonterio milánói cég jogi képviseletét látta el. Pollák Hermanné, született Klein Ida és Pollák Sándor kávéház tulajdonosok voltak és a hosszú munka után szintén ide tértek haza.




Dr. Mezey Andor és dr. Poor Ferenc orvosok, bizonyára jól ismerték szomszédjaikat, Szikla Dávid orvosi műszerészt és Csikós Ádám gyógyszerészt. Az elvált Földmár Jolán szövetkezeti tagra viszont büntetést szabott ki a hatóság tiltott ajándékozás jogcímén. Sugár Manó hivatalnok és dr. Réti Gyula műkereskedő lehet, hogy éppen egymás mellett laktak, és bekopogtak néha a gang végében Lukácsy Endre fodrászhoz is. Salamon Józsefné, született Szabó Margit Újvidékről került a fővárosba. Az I. emelet 17-es ajtaját talán már kora reggel bezárta, és sietett könyv-, írószer-, papír- és divatlap-kereskedésébe.



Dehmal Károly zongora gyáros és neje, született Hackspacher Mária bejelentett lakcíme is itt volt. Biztosra veszem, hogy átjártak kávézni a szomszéd, Dányi Gyuláné, Bagossy Judit zenetanárhoz! S, ha kifogyott otthon a fekete, lehet, hogy csak lefutottak egy emeletet, és kértek kölcsön egy csészényit Nagy Sámuel kávéház tulajdonostól
Dr. Waigand József, dr. Holló József ügyvédek, inkább Nedoli Gyulához, a Kőbányai Polgári Serfőző és Szent István Tápszerművek Rt. cégvezetőjéhez jártak át sajátos tápszerért; egy korsó sörért! :)




Karl Müller a 19. század derekán versében azt is megénekelte, hogy az egykori Mátyás Király Fogadóban a rum mellé teát is felszolgáltak… Hogy a rumos tea, vagy teás rum legenda-e, nem tudjuk, mint ahogy azt sem, hogy Mátyás tényleg igazságos volt-e. Arra azonban sokan esküsznek, hogy hiába kávé, tea, rum vagy sör, az igazság borban van! :)


Forrás:
Helyszínbejárás 2014. 
Budapest Főváros Levéltára – E-levéltár
prusi.blog.hu
egykor.hu

4 megjegyzés:

  1. Mindig mosolyra hangolnak az írásaid :-)

    VálaszTörlés
  2. Dehmalék nem csak itt laktak, hanem a zongoragyáruk is itt volt, legalábbis a zongorám származási táblája szerint, alapítttatott 1888-ban. Most meg a férjem cége lakik a házban, nagyon klassz hely, köszönjük az írást, szépen mutatja be a házat!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon köszönöm a gyönyörü hàz ilyen hangulatos bemutatàsàt.

    VálaszTörlés