Séta a kőbányai Mély-tó partján

Fedezd fel!

Egy Munkás emlékei

Kőbánya. Első ránézésre talán piszkos, szürke, rozsdás ez a vidék és van, akinek nem más, csak egy hatalmas távoli kőkupac. Utcáit, terei járva, most lehajolunk egy-egy kavicsért, megtörölgetjük, és alaposabban szemügyre vesszük. Bár az évek porrétege gondosan ráül a múltra, bőven találunk itt gyöngyszemeket!

Sokak kedvence a Szent Lászlóról elnevezett Plébániatemplom, és tőle egy sarokra a híres Gimnázium. Találunk itt egy helyes MÁV-telepet is, ahol vasutasok művelték virágos, gyümölcsfás kis kertjeiket. Kicsit távolabb, az Üllői út mentén elegáns Városi Házak néztek át egykor büszkén a szemközti Mária Valéria-telepre.

Ha már így keresztül-kasul barangoltunk Kőbányán, pihenjünk meg az egyik leghangulatosabb parkban, az Újhegyen. Lépteinket lassítva már messziről feltűnnek a színes hasábházak egyhangú látványát felváltó, élénk színű hengerforma épületek! Egy sarokra tőlük, igazi kis oázis vár ránk! :) A körséta során a Mély-tóba dobott kavicsunk lassan elmerül, megtöri a víztükröt, és hullámokba rendezett emlékképeket küld a felszínre. Közülük halászunk ki most egyet-egyet.

Mély-tó / Vízbe fúlt emlékek

Történt egykor, az 1970-es évek második felében, hogy az Újhegy korábbi kukoricatábláin egyszeriben modern lakótelepi házak nőttek ki a földből. A szomszédos területen egykor a Guttmann-család téglagyárának három agyagfejtője tátongott. A külszíni fejtést követően a mélyebben fekvő területeket hirtelen elárasztotta a belvíz, maga alá temetve embereket és gépeket egyaránt! A három, 8-12 méter mély tó közül mára egy maradt, a többit feltöltötték. 

Kiegészítés kommentben!

A mocsaras, sokáig elhanyagolt terület aztán átalakult. Az 1977 novemberében megjelent, Szocialista Brigádok Parkjának építéséről szóló sajtótájékoztató sorai részletesen számolnak be arról, hogyan vált a tó a környék legkedveltebb pihenő központjává. Megjelentek az első lánctalpas munkagépek és a hatalmas markolók. A további munkálatok társadalmi összefogás keretein belül valósultak meg. 

Az új, rendezett terület nagysága a tóval együtt összesen 3 és fél hektár volt. A kitermelt 70 ezer m3 földből szánkózó dombot púpoztak fel. Kiépítették a vízvezetéket és közvilágítást. 722 cserje és 300 lombos fa ültetésével gondoskodtak a növényzetről, valamint közel 25 ezer m2 területet füvesítettek be. A lelkes munkálatokban hozzávetőlegesen 40 ezren vettek részt.

A tó vizébe halakat telepítettek a horgászok örömére. A szabadtéri színpad a sétány és a tó között kapott helyet. A víz közepét szökőkút díszíti. Kevesen tudják viszont, hogy ennek nem csak esztétikai szerepe van! Működése szellőzteti, frissíti az állott vizet és annak flóráját, faunáját.

A tóban való fürdőzést szigorúan tiltották, nem véletlenül! Szomorú, halálesetek azonban itt is történtek. Az áldozatok emlékére kőbányai téglákból egy kis kápolna is épült a sétányon, ami sajnos az 50-es évekre teljesen elpusztult, majd megsemmisült.

  

Mesélő falak / Megpecsételt építőkockák

A tó partján az Újhegyi út folytatásában található az a Tégla-múzeum, mely szintén társadalmi összefogással valósult meg, Európában itt elsőként. A szabadtéri kiállítás igazán jópofa emléket állít az egykori téglagyárak produktumának, ahogy erre az Urbanistán egy korábbi cikk is felhívta már a figyelmet. A régi képek tanúsága szerint itt is nagy munka folyt egykor! A környék apraja nagyja lelkesen gyűjtögetett régi lenyomatos, pecsétes téglákat. A kihelyezett táblákról megtudhatjuk, hogy néhány építőelem a Magyar Nemzeti Múzeum elbontott főlépcsőjének korlátjából is ide került. 

Később, az évekig elhanyagolt parkot a környék iskolásai és a Kőbányai Helytörténeti Gyűjtemény dolgozói közösen varázsolták széppé. A falak mellett egy régi itatót és egy malomkövet is elhelyeztek. Mára padok, virágok és ivókút is várja az erre sétálókat.  

Az alkotás ereje / Munkás szobor

A meredek tóparton egy rendíthetetlen acélember sugárzó erővel tartja szemmel a környéket. A több mint 5 és fél méter magas mű, kövezett dombtalapzatra nehezedik a maga 3 és fél tonna súlyával. Magasba tartott kezéből 6-6 acélhuzal fut le a föld mélyébe. A tó túlsó partján a szobor világos, fémes felülete beleolvad a környezetbe, és a panelrengeteg előtt egészen eltörpül. A nagy lombos fák és a sűrű nádas mögül csak a szél ringásában tűnik elő olykor.

Érdekes, különleges ez az alkotás, mert mindenki másképp látja! Valaki azt írta róla, olyan, mintha villámokat gyűjtene hatalmas tenyerébe. Nekem inkább tűnt úgy, mintha csillagszórót tartana a kezében. Van, aki gyermeki örömöt lát benne, ki magasba emeli a tó mélyéről előkerült csillogó kincsét. Én megláttam benne a fáradt munkanap után, zuhany alatt álló munkásembert épp úgy, mint az éhes, spagettit készítő férfi alakját. Ahogy közeledtem, és különböző szemszögből nézegettem az alkotást, mindig más és más arcát mutatta. :)

A kezeit magasba tartó fényes gúnyában álló ember feje szemből olyan jelentéktelennek, formátlannak tűnt, nem tudtam kivenni az arcát. Gondoltam, pont ezzel az arctalansággal akarták bárki számára behelyettesíthetővé tenni. Ahogy aztán felmásztam a talapzat mellé s oldalról szemléltem, akkor vettem észre, hogy arccal az ég felé néz, épp csak az orra látszik ki. Az óriást a gyerekek is szeretik. Csizmáján ugrálnak és belecsimpaszkodnak a szikrászóró huzalokba! :) 

Varga Imre, Kossuth-, és Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása; a Munkás. A földben megbúvó nyers erőt és energiát fizikai munkával megszelídítő munkásember alakja ő, aki monumentális nagyságával alkot és teremt.

A szobrász, világszerte több mint 300 alkotását tartják számon. Közülük kiemelkedő a vatikáni Magyar Kápolna, ahol három munkája látható. Siófok és Hajdúböszörmény díszpolgára lett, de nevével, műveivel országszerte találkozhatunk. A rendszerváltást követően alkotásai közül néhány a budatétényi Szoborparkban kapott helyet. 

Ünnepélyes átadó / A munka hőse

Az elkészült park valamint a szobor átadására 1977. november 7-én, nagyszabású rendezvényen, ünnepélyes keretek között került sor! Fúvószenekar, vízi parádé és beszédek sokasága köszöntötte az egybegyűlteket. Nem csak a kerület, de a város apraja-nagyja, valamint a legfőbb elöljáróságok is képviseltették magukat. 

Évek teltek múltak a tó körül, de akárhogy is történt, van abban valami megható, amikor emberek összefogásával, jó hangulatban valósul meg valami szép és értékes. Május 1. a munka ünnepe. Talán érdemes elrugaszkodni a hétköznapok rohanó világától, és kicsit a jóleső, lelkesen végzett tevékenységet ünnepelnünk! :)


A cikk eredetileg az index.hu/urbanista oldalon jelent meg.

Forrás: 

Helyszínbejárás 2013. 2016.

Kőbányai Helytörténeti Gyűjtemény - Köszönöm a régi képeket Verbai Lajosnak!