Az Áldás Utcai Általános Iskola

Tudtad?

Egy áldásos gyermekkor emlékei


Egy korábbi bejegyzés alkalmával már jártunk itt a Rózsadombon, s ahogy az lenni szokott a szép helyekre mindig visszavágyik az ember. Sétánk során most néhány sor erejéig vissza is ülünk az iskolapadba, hogy megismerjük egy olyan épület történetét, ami első ránézésre akár – ha nem is hegy- – de dombtetőre épült vár lehetne.

Nyissuk hát ki az olvasókönyvünket az első fejezetnél, épp annál az évnél, mikor 1911. október 20-át írtak. Bárczy István polgármester oktatási programjának alapján, Székesfővárosunk építési engedélyének pecsétje ugyanis, ekkor került Zrumeczky Dezső azon terveire, mely egy népies, szecessziós iskola megvalósulását jelentett az Áldás és a Szemlőhegy utca sarkán.


Az első csengő 1912. szeptember 7-én jelezte a tanévkezdést a 233 tanulónak, akik a környező villatulajdonosok gyermekei és házmestergyerekek voltak. Az 1913-ban kiadott használatbavételi engedély alapján a lányok és a fiúk elkülönítve, négy-négy 30 fős osztályokat alkottak, a déli illetve az északi szárnyban. A korszerű épület alagsorában konyha, mosókonyha, központi fűtés, kamra is volt, valamint itt kapott lakást a gondnok és az iskolaszolga is, aki szünetekben péksüteményt árusított a nebulóknak. A tantestületi szoba mellett, kisdedóvó, óvodai dajkalakás és szertárak létesültek. Az orvosi rendelőben pedig Németh László író, mint az iskola orvosa is tevékenykedett. Az első világháborúban itt hadikórház üzemelt, melynek árulkodó jeléül szolgáltak a linóleumba nyomódott ágyak mélyedései. A környék híveinek a második világháborút követően a tornaterem, templomuk megépüléséig istentiszteleteknek adott otthont.

A változatos formákat felvonultatót magastetős, fatornácos bejáratú iskola kapujának terrazzóján kedves jelképként jelenik meg a bagoly. A zegzugosnak tűnő épület lépcsőkorlátjai színesre festett állatok formáit ismétlik. Tantermei tágasak, barátságosak és ablakaik is változatosak. Az iskola „áldásos” munkáját többek között az is mutatja, hogy a sportok területén szépen teljesítő diákok kupáit és okleveleit, csak úgy, mint az ötletes kézműves munkáikat a folyosók is őrzik. A tavalyi 100 éves iskola ünneplésére nagy izgalommal készültek a dolgozók és a gyerekek! Iskolájuk szeretetének jele annak az ötletnek a megvalósulása, hogy egy-egy csempét megfestve mindenki elmondhassa üzenetét, gondolatát az épületnek és az utókornak emlékként. Így született meg az a 857 db. egyedi alkotás, mely a lépcsőfordulókat díszíti. Látogatásomkor egy kislány büszkén mutatta saját munkáját, aztán gyorsan futott is énekelni, kórusra.

Felnőttként a kisiskolás évekre jóleső nosztalgiával gondol az ember, pedig tudjuk, hogy néha nehéz volt az iskolatáska. Lassan kicsöngetnek és vége az órának. Házi feladat: egy kellemes élmény felidézése az iskolás évekből! :)


Forrás:
Helyszínbejárás 2013.
Verrasztó Gábor: Budai históriák/ Áldás Utcai Iskola – Napkút Kiadó, 2011.
budaipolgar.hu/helytortenet
aldasuai.sulinet.hu

Képek a kezdetekről ... (Forrás: SZEK, BP.Gy.)

Itt még nem volt kész a kerítés

A belső udvar

Napjainkban ...

Vár-szerű háztető

Tornácos bejárat a Szemlőhegy utca felől

... és az Áldás utca felől

Faragott gerendákkal

Áldás Kuckó bejárata díszes kapuval

Mintával és kopogtatóval

Tágas lépcsőház dekorációkkal

Népi építészet motívumai a korlátokon ...

... színesben is

Pepita folyosó öltözőszekrényekkel ...

... és a gyerekek munkáival,  ...

... és az oklevelekkel

Világos, de üres osztályterem, mert a gyerekek ...

... éppen osztályfényképezésen vannak

Az iskola híres tanulója volt - többek között - Udvaros Dorottya is

Olvasókönyvek és iskolaszerek a régi időkből

Felülvilágító ablakok a rajzteremben

A változatos csempe mozaikok a gyerekek és tanárok munkái,

melyek a 100 éves ünnepségre készültek

A tanári felé keskeny lépcső vezet a legfelső szintre

A bejáratnál bagoly köszönti reggelente az érkezőket.

Mára vége a tanításnak! :)