Jókai udvar
A nagykörúton sétálgatva kirakatok vezetik tekintetünket, ezért nem csoda, ha az Erzsébet körút Dob utca sarkán rabul ejt a habos torták és csinos sütemények látványa. Az üzletet 1918 óta a Hamdi cukrászdinasztia üzemelteti. Ezt megelőzően több kávéház is működött itt. Először Földesi, majd Weisberger József, később Berger Leó volt az épület földszinti kávéházának tulajdonosa. Miután engedtünk a finom sütemények csábításának vagy éppen ellen tudtunk állni, érdemes alaposan körülnézni itt, hiszen az épület a múlt világából még rejteget érdekességeket!
A sarokház kapuja nyitva áll, belső üzleteihez szabad bejárást engedve. Ha nem hagyjuk magunkat a reklámtáblák örvényébe merülni, lábuk elé nézve máris a régi, sárga keramit burkolattal találkozunk. A kacskaringós kovácsoltvas ráccsal díszített, nehéz kapun belépve tágas előtér fogad. A mennyezet pasztellszínű keresztboltozata alatt haladva szemközt egy rövid lépcsősor mutatja az utat. A kőből faragott korlát lemorzsolódott orrú, kedves arcú torzóban végződik.
A liftet körbeölelő lépcsőház, különleges kialakítással egy osztott üveges „kalickában”, a körfolyosós épület udvarának közepén magasodik. A szegecselt vaslemezek, az oszlopok és a helyenként nyitható kis ablakok olyan hatást keltenek, mintha egy veranda mögül szemlélődnénk, vagy akár egy múzeum vitrinje előtt állnánk. Ez az épület ugyanis 1889-re készült el Quittner Zsigmond tervei alapján, mégpedig Baumgarten Károly ügyvéd részére. A család vagyonát a terménykereskedelem alapozta meg, mely több bérpalota építtetését is lehetővé tette.
Ám, hogy ki volt még e ház híres lakója, azt több lenyomat is őrzi! Akár gyalog, vagy a villamoson ülve, ha felfelé tekintünk a karcsú toronyra és a homlokzatra, egy feliratot olvashatunk: „Jókai udvar”. A Dob utca sarkán emléktábla is látható. A híres író korábbi lakhelyéről már olvashattatok. Élete utolsó négy és fél évében, Grósz Bellával kötött házassága után itt éltek. A második emelet 15 és 17/a ajtaja előtt márványtábla emlékezik meg erről. Itt hangzott el Jókai halálakor utolsó mondata 1904. május 5-én este 9 óra 20-kor: „És most aludni fogok!”
Aki nem hiszi, … járjon erre! :)
Forrás:
Buza Péter - Gadányi György: Fel a fejjel! – Városháza, 1998.
Séták a 6-os villamos vonalán – Vince Kiadó, 2008.
bfl.archivportal.hu
 |
| Emléktábla a Dob utcában |
 |
| A sarki cukrászda |
 |
| "Jókai udvar" felirat a homlokzaton |
 |
| A kapu mintája |
 |
| Díszes boltozat |
 |
| Torzó, hiányzó orral. Sárga keramit burkolat |
 |
| Egy megfáradt arc a lépcső kőkorlátján |
 |
| Helyenként még látható terrazzo burkolat |
 |
| Veranda szerű lépcsőház az udvar közepén |
 |
| Mintha egy jó meleg szobából látnánk a házat |
 |
| Kovácsoltvas korlát |
 |
| Kilátás az "üvegkalickából" |
 |
| A II. emelet, ahol Jókaiék éltek |
Nagykörúti kirakatok... mennyit hallani manapság róluk. A kis üzletek egymásután mennek tönkre, nem bírják a versenyt a hipermarketekkel. Úgy hallottam, hogy a főváros pályázatot ír ki a kirakatok hasznosítására. Írtam már, de most ismét meg kell említenem mennyire tetszik a stílusod. A sütis bevezető nagyon bejött :) Én nem is emlékszem, hogy hallottam volna már ezeket a búcsúmondatokat - ez az én hibám, de most jól megjegyeztem! Köszönöm.
VálaszTörlés