Munkáslakások a sínek mentén I.

Fedezd fel!

A Szent László úti vasutas bérház


A Mézeskalács házak a sínek mentén sorozatban korábban meglátogattuk a rákospalotai, a ferencvárosi és a kőbányai, családias „falvakat”, ahol a MÁV dolgozói kaptak lakhatást. Ám a MÁV Igazgatósága a századforduló környékén nem csak kertvárosi beépítésben gondolkodott. A mai sétánk alkalmával a Vasúttörténeti Park (kihagyhatatlan fakultatív program!) szomszédságában nézünk körül. Itt a Szent László – Rokolya – Tatai – Dolmány utcák által határolt területen - sok vidéki mellett - budapesti példát is találunk a vasutasok többszintes társasházára.

A levéltár dokumentumai alapján az első tervet 1911-ben, tekintetes Galambos Mihály úr és neje számára jegyzi Ruska István kőművesmester kézjegye a Szent László út 135-ös telkére, a rákosrendezői pályaudvar mellé, ahová egy földszintes lakóház épült.
Következő év nyarára készült el Jeney Ernő – a vasút által gyakran foglalkoztatott – műépítész késő szecessziós terve, a MÁV Budapesti Szent László úti lakótelep épületegyüttesére. A bérházcsoportban hivatalnoki, altiszti szolgálati lakásokat alakítottak ki. A franciaudvaros tömb a Szent László utcáról nézve 3 külön épületet és 2 udvart, az egykor névtelen (ma Tatai) utca felől 4 épületet és 3 udvart mutat. A lépcsőházakba minden udvarról be lehet menni és onnan átjutni a túlsó oldal főbejáratához. A házcsoportok szekcióit keskeny átjárók kötik össze. A főhomlokzat előtt az 5,67 méteres előkertet rózsabokrok színesítik. Előttük régen fakerítés húzódott, melyet mára egyszerű kovácsoltvas korlát váltott fel. A manzárdtetők pártázatán és az ablaksávok között a gazdag, virág motívumú díszítés ma már igen megkopott és sok helyütt hiányos. A lábazaton használt terméskőburkolat viszont még így 100 év távlatában is jó állapotban van. A II. világháború okozta sérülések maradandó hiányosságokat okoztak, melyről a 10.000 pengős illetékbélyeggel ellátott 1946-os keltezésű, bombasérült részek helyreállítási tervei tanúskodnak. Ekkor távolították el végleg a két, templomtoronyszerű hegyes, vörösréz bádogborítású tornyot és a pártázatok széléről a MÁV-jelképes földgömb díszeket. A vagonok technikai felépítésénél alkalmazott úgynevezett laprugó előtt ábrázolt vonatkerék, mint a MÁV szimbóluma, mai napig sok helyütt visszaköszön. Ez az érdekes laprugós kép, az ábrázolások során szárnyas ikonná alakult, s mint ilyen, igazán szép metaforaként jelenik meg a Szent László úti ház régi földgömbjén, mint az egész világon át repítő vasút!

Laprugó kerékkel

Szárnyaskerék

 


A bérházcsoport belső kialakítását tekintve az A és C épületrészben 1-1 óvóhely állt a lakók rendelkezésére. A pinceszint a Szent László út felé annyira kiemelkedik, hogy üzleteknek és alagsori otthonoknak is helyet biztosított. Egy 1952-es terven olvasható, hogy a 143-as ház alagsorában, a Dolmány (régen Agyag) és Szent László út sarkán, tanuló-otthon működött. Itt két hatalmas háló- egy tanulószoba, két felügyelőszoba, valamint konyha, mosdó és closet állt a tanulók rendelkezésére. A földszinti és emeleti lakások többsége szobakonyha volt, de háromszobás lakásokat is terveztek, előszobával és mosdófülkével. Érdekes megoldás viszont, hogy tömbönként 4 közös fürdőcsoportot hoztak létre a munkások számára.

Látogatásom alkalmával a lépcsőházak különböző színre festett – vagy éppen kopott – ajtaján belépve, úgy tűnt, éveket ugrottam vissza az időben. Talpam alatt a virágos terrazzo volt, ahol már összetöredezett és betonnal pótolták. A lépcsősort egyszerű korlát szegélyezi. A belső terek állapota lépcsőházanként eltérő. Engem mégis a barna olajfestékkel mázolt, és talán a 60-as éveket idéző, tapétát imitáló festett, virágmintás falak ragadtak meg, amire persze minden kor rányomta, illetve egy-egy személyes üzenettel belevéste nyomait. A legérdekesebb talán a „fejlődés útja” volt, ahogy a bölényes barlangrajzokat, itt lovas lépcsőházi rajzok váltották fel. Jelentésüket és keletkezésüket sajnos nem sikerült megfejteni. :)

Az 50-es évek óta a lakás- és portál átalakítások nyomai helyenként élesen kivehetők. Az eredeti, fakeretes osztott üveges ablakok már csak az emeletek előterében árulkodnak a régi küllemről. A legfelső emeltet szép, legyező alakú dróthálós üveg fedi. A késő szecessziós hullámos ívű folyosók szürke levertségét néhol sárga vakolat rázza fel.
A gangon most már csendesebb az élet; a napernyő, a rengeteg balkonvirág és a hokedlin alvó macska mellett csendben sertepertélnek a lakók. Talán ők még egy korábbi generáció unokáiként várták haza a 6:20-as gyorssal az egyenruhás nagypapát, és arról álmodtak, hogy egyszer ők is mozdonyvezetők lesznek… :)


Forrás:
Helyszínbejárás 2013.
Budapest Főváros Levéltára
Körner Zsuzsa: A telepszerű lakásépítés története Magyarországon 1850-1945
Köszönet Bolla Zoltánnak a képekért és anyagokért!

A franciaudvaros tömb helyszínrajza

Tisztviselőházak 1912-ben, az eredeti díszekkel és a tornyokkal

 

 

Régen itt fakerítés volt

Alagsori lakások

Az egyetlen erkély, amit még nem építettek be

Lovak a lépcsőházban

Kijárat az udvarra

 

A lépcsőházak ablaka még az eredeti osztásban

Elefánt orrlyukú padlásablakok :)

Díszes homlokzat a Tatai út felől

Alaprajz és a pártázat mellett a MÁV-jel földgömbbel

Forrás: Tér és Forma 1944/10.