Kedves Olvasók! :) Ha bárkinek bármilyen személyes élménye kapcsolódik az olvasott,
látott házakhoz, kérem jelentkezzen a lasdbudapestet@gmail.com címen! Köszönöm! - Vero :)

2016. március 8., kedd

Báthory utca 7.

Fedezd fel!

Tiszta szívvel


A tiszta, naiv tudatlanság állapotában járok-kelek "idegen" házak között, mint ahogy egy kúszó-mászó kisgyerek közlekedik felnőtt lábak sűrű erdejében, ahol támpontot csak a cipők változatos látványa adhat. A Belváros V. kerületi házai valójában egy vaskos történelemkönyv megszámlálhatatlan oldalai. S bár sok helyütt a megsárgult lapokon elmosódott tintapacák nehezítik a tisztánlátást, idős korukra való tekintettel engedjük meg nekik, hogy minden kíváncsiságunk ellenére megőrizzék maguknak a legfájóbb titkokat, melyeket végül soha, senkinek nem fecsegnek ki. A Parlament közvetlen közelében ők azok a nézők, akik a történelmi események szélesvásznú filmjének hatását az első sorból élvezhetik.








Lassan itt a tavasz. Nyílnak a virágok, és nem lehet ellenállni azoknak a vasvirágoknak sem, melyek, még ha nem is illatukkal, de látványukkal magukhoz vonzanak. Így volt ez, ezzel a sarokházzal is – mint egyébként a szomszédos három másikkal is… Szép, napos délelőtt volt, mikor szembenéztem ezzel az épülettel, aki mintha hosszú alvás után ébredezett volna, száját nagyra tátva ásított, és éppen a reggeli mosdását végezte. Amikor beléptem ide, láttam, hogy egy kedves hölgy nagy hévvel, lelkiismeretesen mosta a padló kövezetét, még bizony a korlátokat is fényesre pucolta a vastag ronggyal. Bár kicsit pironkodtam, hogy összejárkálom a frissen mosott lépcsőházat, hálás vagyok neki, hogy nem nézett rám emiatt gorombán, sőt, kifejezetten kedves, mosolygós volt velem! :) 






A keskeny, vasvirágos bejárat folytatásaként az ajtók felett egy-egy „szívbe maró” üvegtábla díszítette az előteret. Azt már sokszor említettem, hogy minden háznak szíve és lelke van, de amikor a „kövek” mélyén rátalálok erre a szívre, az még inkább megerősít ebben! :) Tovább egyenesen a keskeny kis belső udvarra jutottam, ahol még a szemeteskukák felett is kacskaringós kovácsoltvas konzolok tartották a kis ereszt. Pici udvaráról felnézve, a csipkekorlátos körfolyosók egy szakaszon az üvegezett télikertek mögé futottak.




A nyílászárók itt is, mint a homlokzaton, hullámos ívet formáltak. Ez a motívum már ismerős volt, mikor szintről szintre haladtam tovább a lépcsőházban. Ami azonban a főlépcsőházban a szemem elé tárult, az igazán szépséges volt! A faragott kőkorlátok közé helyezett díszes vaspántos megoldással a környéken, a Garibaldi utcában is találkozhattunk. A lépcsőfordulókban vörös márványoszlopok fokozták a látványt. A frissen felmosott cementlapokon csillagos virágok kísérték utam. 







Az egykori Újépület északi oldalán kialakult utca Báthory nevét viseli. A négyemeletes neogótikus, eklektikus bárház dr. Vivara József ügyvéd kívánalmainak megfelelően, Révész és Kollár műépítészek tervei alapján 1904-re készült el. Vivara és családja azonban nem ebben az épületben lakott. Az ügyvéd úrnak több ingatlana is volt a városban. Többek között a közeli Szabadság téren, Kőbánya területén és a Duna túloldalán is. Egyes források szerint az épület 1928 után báró Schossberger Rezsőné tulajdonában volt egészen az államosításig. Az utcafrontok földszinti helyiségei különböző üzleteknek adtak otthont, köztük divat- és ajándék boltnak, trafiknak, 1952-ben itt működött a Könnyűipari Könyv és Folyóirat Kiadó is, a Honvéd utcai fronton pedig a Könyvértéka Könyvesbolt kapott helyet. 








A háznak több neves lakója is akadt. Innen baktatott át Budára, Várpalotai Palotay Ödön, kinek apja az 1880-as években megvette a József-hegy lábánál fakadó – már a törökök által is szívesen használt – forrásokat. Kiaknázva az egykori telek adottságait, Ray Rezsővel meg is építtette az uszodát, a gyógyszállót, iszapfürdőt és a népgyógyászat osztályokat. Az új komplexum neve pedig Lukács fürdő lett. Itt lakott még Goldzicher Géza bankigazgató is, aki bizonyára sokszor sétált el az akkor már álló Nemzeti Bank csodálatos épülete előtt, majd hazafelé a lépcsőházban összefutott szomszédjával a gabonakereskedő Rotter Zsigmonddal, akivel váltottak pár szót. A leghíresebb lakó minden bizonnyal dr. Bárd Imre ügyvéd volt, aki „a kommunizmus éveiben az állam által kreált kirakat- és koncepciós perek elítéltjeinek kirendelt védőügyvédjeként tevékenykedett” – olvasható az Urbface vonatkozó oldalán. De hogy vajon az 1956-os forradalmi eseményeket követően már milyen lelkiállapotban indulhatott el nap, mint nap Nagy Imre perében felszólalni, arról már csak a falak sóhaja tanúskodhat…








Az épület majd’ 40 lakásának egy részében cégek, intézmények kaptak most helyet. Sok az albérlő, s maradtak hétköznapi lakók is. Bizonyos szempontból sokat változott a környék. Sok helyütt látszólag begyógyultak a régi ház-sebek, a golyónyomok. A 80-as években készült állapotfelmérések a legtöbb helyen még igen elmarasztalóan írnak a környékbeli lakóházak állapotáról. A málló, szürke vakolatról, az udvaron magasodó törmelékkupacokról vagy a házak mindennapi funkcióit ellátó elektromos, vagy gázvezetékek ronda kialakításáról. Úgy tűnik mára a legszembeötlőbb problémákat felszámolták. Számomra viszont nem csak a ház eredendő szépsége volt szívet melengető! Bizony sokat hozzátesz egy látogatáshoz, hogy milyen lesz a benyomásom a házról az első szembejövő lakó reakciója miatt. Itt tisztaság látszott, lelkesedés. És tényleg! A legtöbbször elég csak egy mosoly! :) 




Forrás:
Helyszínbejárás 2015.
Adalékok a Lipótváros történetéhez - Budapesti Városszépítő Egyesület 1983.

6 megjegyzés:

  1. Hoppácska, ez a ház a következő, időzített posztom :-) Úgy tűnik hasonló szépségekbe botlunk mostanában. Viszont, így legalább lesz egy bejegyzés amire hivatkozhatok, ha a belsőt is megtekintené a kedves olvasó :-) Szuper lett a poszt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Látod, ez biztos azért van, mert ugyanazzal a szemüveggel nézzük a várost! :) Várom a posztodat!

      Törlés
  2. Ide élvezet lehet hazajönni, csodálatosan szép épület kívül-belül. Évtizedeken át mentem el mellette, hol nézegettem, hol meg rá sem pillantottam. Az ember nem is tudja mennyi szépség mellett halad el a szürke hétköznapokon :-)

    VálaszTörlés
  3. gyönyörű ház....
    köszönet a blogért,képekért!

    VálaszTörlés
  4. Valóban gyönyörű épület, és itt szerencsésen sikerült a ráépítés is. Egy fotóm róla itt: http://indafoto.hu/nevetnijo/image/16366771-95c0dc90/506947

    VálaszTörlés