Bajza utca 54.

Fedezd fel!

Van a Bajza utca sarkán…

Ha valaki a Bajza utcát emlegeti, nem tud nem eszembe jutni a régi nóta, mely szerint "Van a Bajza utca sarkán egy kis palota, Kisasszony, ha boldogtalan, jöjjön el oda,…” :) Bár Budapesten, ennyi szép ház között boldogtalannak vétek lenni, ha épp nem is a sarki házba, de a palotába mindenképpen elfogadjuk a kedves invitálást! :) S hogy időben odaérjünk, tekerjük vissza a múltba zsebóráinkat egészen az millenniumi készülődés időszakára. Jártunk már itt a környéken egy mesebeli várban, sőt beugrottunk Jókaiékhoz is egy kiadós vizitre, de sietünk is gyorsan tovább egy újabb vendégségbe! :)

Az 1898. július 11-i dátummal keltezett tervanyag nagyságos Györgyei Kálmán úr építkezését dokumentálja. A Bajza utca akkor még 34-es számozású telkére, közvetlenül a Kmety György utca sarkán, Szécsyék mellé illetve Kontschek Stefán bárháza elé sorolt be az új háromszintes épület. 

Nem tegnap volt, mikor látogatást tettem a házba, s igyekeztem, mint mindig bejárni a járhatót, ezért meglepett, mikor a terveket bogarászva kiderült, hogy egy hátsó lépcső ügyesen rejtve maradt előttem. Így is épp elég keszekusza, ügyesen megbújó lépcsős megoldások tárházába léptem, legalább is nekem eddig még szokatlan volt ez az elrendezés. No, de mielőtt gyorsan feltrappolnánk a lépcsőkön, nézzük meg, hová is jöttünk? 

A szépen felújított épület vaníliakrém színt kapott, és kváderköves díszítése az egész homlokzatot beborítja. Félkörívben záródó ablakai ritmusosan sorakoznak egymás mellett.  Az első és a harmadik szinten egybefüggő, illetve a második emeleten két különálló, kőkorlátos erkély látható. A ház egykori lakói reggelente biztos szívesen léptek ki gőzölgő habos kávéjukkal az erkélyre, és szippantottak bele a finom jó levegőbe. A szemközti Epreskert fáinak lombaji alatt pedig éjszakánként talán egy-egy szobor is életre kelt. 

A homlokzat szimmetriáját az oldalsó kapubejáró töri meg. Az üveges, gazdagon díszített kovácsoltvas kapun belépve a kifejezetten tágas boltíves előtérből egy nagyobb csarnokba jutunk. A stukkókkal körbefont mennyezetről nehéz, vascsipkés csillárok ereszkednek alá. Innen nyílik a még eredeti mintájában látható belső kertre vezető dupla lengőajtó, jobbra a házmester lakása, baloldalon egy zárt boltíves lépcsősor a felsőbb emeletekre. Ennek az „alagútnak” azonban mindkét oldalán ablakok vannak. Egy oldala a belső kertre néz, s innen kap napfényt is. A másik oldalán sorakozó tejüveges ablakokat első ránézésre indokolatlannak tartottam. Az csak később került napvilágra, hogy bizony azok a nyílások is a természetes fény továbbítására szolgáltak, mégpedig azért, mert ezzel a főlépcsőházzal párhuzamosan az első emeletig egy másik, egykor sokkal díszesebb lépcsősor vezetett az első emeletre. Az előtérből tehát a negyedik, zárt ajtó ide vezetett. A ház építtetőjének előkelő lakása, azóta többször is gazdát cserélt. Látogatásomkor a terület éppen felújítás alatt volt, melyről egy kedves lakó elmondásából értesültem, s így sikerült belesnem a félig lezárt ajtó mögé is. 

Az udvar is kedves, vadregényes hangulatot árasztott. A sötétszürke térkővel borított rész végében egy kőkorlátos kis terasz előtt, sűrű növényzettel benőtt kiskert idézte a múltat. Falán egy régi öntöttvas falikút káváját sűrű moha borítja. Bár a régi feliratot nem sikerült megfejtenem, a dátum az 1926-os évet jelzi. /* Kaptunk megfejtést, köszönjük! - Alt Wiener Bassena 1926./ A kiskert mellett vasajtó jelzi, hogy mögötte pincelejáró van. Valószínű, hogy egykor innen nyílhatott, egészen az épület szegletében, a korábban említett lépcsősorok mögött a harmadik lépcsőház, melyet bizonyára a cselédek használtak. 

A felsőbb szintek is érdekes képet mutatnak. A lépcsőfordulókban márványoszlopok állnak, pont, mint az első emelet folyosóján. Furcsa módon itt egy kis szintkülönbséggel kiszélesedik a tér, és árkádos loggiát képez. A kis zugban most egy kanapé kínál szabadtéri pihenést a lakóknak. Hangulatos lehet innen, védett helyről nézni egy vasárnapi záport… :) A folyosók vaskorlátjának virágos mintája az ajtókon is visszaköszön, a padlót borító cementlap rajzolatával pedig már nagyon sok házban találkozhattunk. 

Az egykori tulajdonos, Györgyi Kálmán úr és neje az első emeleti lakásban éltek. Az úr és az úrnő szobája, valamit a szalon az utcára néztek. Az előszoba mellett helyezkedett el a fürdőszoba, az ebédlő pedig a belső udvarra nézett. Az épület hátsó traktusában a cselédlépcsőt és a kiszolgáló személyzet lakhelyét egy átjáró kötötte össze és itt volt a konyha mellett a kamra is. A felsőbb emeleteken bérlakásokat alakítottak ki. A pincébe 1927-től kazánt szereltek fel, a mélybe pedig felülvilágító ablakokon keresztül szűrődött be a fény.

1935 tavaszától az új tulajdonos Markovits Károly és neje saját igényeihez szabva alakította át az első emeleti lakást, melybe hall és gardrób is került. Az 50-es években azonban ezt a házat is utolérte az államosítás, és felszabdalták a szép nagy lakásokat. A határozatok arról is értesítést adnak, hogy a VI. kerületi Házkezelési Igazgatóság Vezetője felszólítást kapott, hogy „60 napon belül 200 Forint pénzbírság terhe mellett végeztesse el a felújítást az 1. számú lakáshoz tartozó utcai, háborús sérült erkélyen”.

Arról már nem szólnak a hírek, hogy végül mikorra hozták helyre a károkat, de az biztos, hogy az épület szépsége mára a Bajza utca egyik dísze lett. Új szelek fújnak, új lakók költöztek az épületbe, új élmények szövődnek a falak között. De jó is volna, ha abból ’26-os kerti kútból nem csak víz csordogálna, hanem felszínre törne belőle a múlt minden szép emléke! … :)

Forrás:
Helyszínbejárás 2013. 
Budapest Főváros Levéltára