Budai villák I.

Fedezd fel!

Séta a Gábor Áron úton és a Guyon Richárd utcában

Az utóbbi időben nagyon be vagyok zárva időben a külvárosba. Ez azt eredményezi, hogy egyre jobban hiányzik a városom, és minden percét szinte kapkodva használom ki, hogy végre visszatérjek a belvárosi házak közé, vagy legalább a Duna-partra. Néha olyan messzire visz az elvágyódás lendülete, hogy átsodródom a túl partra, és egészen Pasarétig szaladok. 

Ám hiába, a budai villácskák nem adják olyan könnyen magukat! Szépségüket, vadregényességüket külső megjelenésükben hordozzák, de hogy mi lehet odabenn, az nehezebb falat. Sokszor csak a terveket bogarászva tudom elképzelni, milyen is lehetett az élet ott, távol a belvárostól. Törökvészen, Pasaréten, Budagyöngyén, Kuruclesen vagy a Virányosnál sétálva olyan, mintha egy múzeumban járnánk, csak épp’ a magyarázó szöveg hiányzik a látvány mellé. Levéltárban csak egyet-egyet néztem meg, de kedvem lett volna bejutni mindenhová – pláne, ahol a tervek alapján a kerti homlokzat további izgalmas megoldásokat mutatott! Sok helyen a kertek mélyén szobrokat is fel lehet fedezni, ezeket pedig különösen szeretem, ám kutatásukat jobbára a Köztérkép szakértő csapatára bízom. ;) 

.

A Gábor Áron- és a Pasaréti út kereszteződésében azért is álltam meg, mert észrevettem, hogy ennek a szép hatalmas háznak a kertjében egy szobor áll. Ády kutatása során kiderült, hogy az alkotás Melocco Miklós Kilus-kútjának gipsz másolata. S hogy mit is keres Léda a hattyúval ebben a kertben? Arra talán jó magyarázatul szolgál, hogy mestere Melocco Miklós is lakója volt a háznak egykor. Az 1913-ra átadott szecessziós épület Berényi Ignác tervei alapján készült, és mára helyi védettséget élvez. 

.

A Pasaréti út másik sarkán, a meredeken, két nagyon különleges ház áll, belső oszlopos folyosóival egymás felé fordulva. Homlokzatuk is előkelő, ráadásul egy tondót is találtam rajta; Elzit mintázza, aki valószínű a ház tulajdonosa lehetett régen. 

Egy kis kaptató után, befordulva balra a kanyargós Guyon Richárd utcába rögtön egy fenyvesbe botlunk. Sokat nézegettem ezt a kertet gyerekként is, amikor még kicsik voltak a fák. Biztos voltam benne, hogy egy karácsonyfa árus lakik itt! :) Néha láttam is a tornácon üldögélni. Mára már a szép csipkés faház is alig látszik. 

Fatornácos ház

Épp' csak párat léptem, s a szomszéd villa kertjében, épp egy fehér ruhás nő nyitott ajtót! Örömmel fogadtam a látványt, ám, hiába minden igyekezet, a házak tovább titkolóznak… Ó, de jó is volna, ha ez a nyitás igaz lenne…

Szemben, egy 36 forintos, kajla fülű blöki figyelte minden léptem, de legalább nem ugatott akkor sem, mikor a szomszédos, árván ácsorgó ház látványa hosszú percekig nem eresztett! Kétségtelenül ez lett az egyik kedvencem a környéken! Itt nem azt a bezárkózást éreztem, mint másutt, inkább a „jajj, ments meg, mert összeesek” segélykiáltást. Érdemben sokat nem tehettem, de talán a legtöbbet, hogy a tervtári papírok felett álmodozva meghallgattam történetét! :) 

Az 1890-es években – sőt, utána még évtizedekig – a környék egyáltalán nem volt ilyen sűrűn beépített. A szóban forgó telket és szomszédait a Guyon Richárd- és Pasaréti út között, hosszú telkekre parcellázták. 1895 szeptemberében a II. kerület Törökvészen, annak is a Trombitás (ma Pasaréti út) útjának 5900-as száma alá épült fel Zeleny Ferenc úr kis háza. A szépséges csipkés, favázas, környékre is jellemző svájci villa stílusú épület Georg Zenkl (?) építőmester keze munkáját dicsérte. A szimmetrikus meseházikó csupán három helyiségből állt; konyhából, szobából és egy fülkéből. 

Teltek múltak az évek, s 1912-re a telek és rajta a kis ház gazdát cserélt. Baloldalról Petrovics Mihály, jobbról pedig Hajduska Arnoldé szomszédok figyelték pislogó szemekkel, a beköltözőket. Az új tulajdonos nagyságos Ács Ferenc és neje lett a Pasaréti út 59-ben (ma Guyon Richárd utca 8.). A helyes kis faház még megmaradt, ám kettejük részére jelentős bővítést és átalakítást eszközölt Trimmel József kőműves a kényelmes lakhatás érdekében. A legszükségesebb mindenesetre a closet toldaléképületének felépítése volt. S bár nem tudtam megállni, hogy ne kommentáljam, de a sürgető használatbavételről, mind a tulajdonos, mind az elöljáróság részéről így ír a határozat: :)

„ Ács Ferenc háztulajdonosnak […] kiadott építési engedély alapján fölépített closet toldalékot […] szabályszerűen megvizsgálván, (mert a szüksége nagy úr!) a vizsgálat eredményéhez képest fentnevezett háztulajdonosnak az elöljáróság ezennel megengedi, (szigorúan, csak sorszám húzás után) hogy ezen újonnan épült egy closet helyiséget azonnal használatba vehesse és a jóváhagyott terveken megjelölt célokra (hát, nem ám akármire!) minden további kifogás nélkül használhassa.” :))

Történt azonban, hogy valamivel 1931 előtt nagyságos Ács Ferencné megözvegyült. Ki tudja, talán a szomorú emlékek miatt, de egy időre elköltözött, és a telek újra építkezés színtere lett. Az úrnő a régi kis ház helyére egy teljesen új villát álmodott. Raksányi Gyula építészmérnök a kor divatjának eleget téve, némi Bauhaus küllemmel megspékelve prezentálta elképzelését. Az úrnő és az akkor már 20 éves lánya, Ács Margit az új egyemeletes, padlással és nyitott tetőtérrel ellátott modern házba költözött vissza. Margit részére, aki a fővárosi polgári leányiskolai testnevelő tanára volt, külön tornaszobát alakítottak ki a pince részben. A lejtős telek miatt azonban ez is világos lehetett, ezért itt kapott még helyet a házmester szobája, egy konyha, a fürdőszoba káddal, öt kisebb pince raktárnak és a mosókonyha. A terveken a földszint és az emelet is két-két lakást mutat, fürdőszobával, cselédszobával, ebédlővel, szalonnal, kamrával. A lapos tetős villa legfelső szintjét modern korlát keríti körbe. Napozóterasznak és teregetőnek használták. 1956 októberéből lakásmegosztási tervek maradtak fenn Paduch Etel és Bán Ferencné aláírásával, valamint ez volt az első olyan tervrajz is, melyen először szerepelt ma is használt címként a Guyon Richárd utca. 

Utolsó, talán már idős ám hűséges lakója úgy tűnik pár éve léphette csak át a küszöböt, és kötött végleg csomót a kerítésre. A régi modern villa most kicsit ütött-kapott, és már csak a borostyánok ölelgetik. Ám a házon áldás van, s reméljük jó kezekbe került majd! A belvárosi házak kapui felett megszoktuk már a torz, félelmetes ember- és állatfejeket, amik eredetileg a rossz, gonosz szellemeket és idegeneket tartotta távol a háztól. Itt Budán, de legalább is a II. és a XII. kerület határán szinte minden régi családi villán látható egy Szűz Mária szobrocska, vagy szép színes kerámia tondó, mely Szűz Máriát ábrázolja a kis Jézussal. A díszek védőszentként áldást adtak a háznak és lakóinak. :)

Forrás:

Helyszínbejárás 2015. 

Budapest Főváros Levéltára