Arany János utca 7.

Fedezd fel!

Kerti piknik a belvárosban


Egy fázós barangolás mentsváraként ugrottunk be a könyvesboltba, mert nem lehetett elmenni a kirakatból ránk köszönő kék lépcsőház képe mellett. Átlapoztuk, s láttunk benne sok-sok ismerős lépcsőt, melyeket nem egyszer jártunk már végig mi is. Egy számomra még ismeretlen ház képe azonban megfogott, s mivel már ki voltam éhezve a klasszikus szépségre, nem volt kérdés, hogy alkalmasint meglegeltessem rajta a szemem.

 
Csupán egy kép volt, szöveget nem olvastam hozzá, csak a címet írtam fel. Egy díszes neoreneszánsz épületre számítottam, s helyette egy egyszerű, klasszicista kétemeletes ház állt a cetlire jegyzetelt címen. A szépen felújított homlokzaton pilaszterekkel elválasztott, háromosztású egyforma ablakok sorakoznak. A szomszédos magas házak közé ékelődött takaros házikó emléktáblával mutatkozik be röviden, mielőtt kékre festett nehéz kapuit megnyitná. Vendéglátónkban tehát egy meglehetősen idős, 178 éves műemléket tisztelhetünk! :)

Megálmodója Hild József volt, ki egy évvel a ház születése után, nagy árvíz okozta károk helyreállításában, a város újjáépítésében is jelentős szerephez jutott. Szinte elképzelni is nehéz, hogy több mint 900 lakóépület tervét készítette el! Nem csoda, hogy Pest város díszpolgárává lett! Érdekes, ám, szomorú életútja végén, vendéglátó házunk szomszédságában, a 14-es számú épületben érte a halál. 

Hild József

Ahogy beléptem a kék kapun, tágas kocsibejáró macskakövén álldogáltam, s néztem körül óvatosan. A falak málló vakolata őszintén tükrözte a múló időt. Balra a névjegyzék és a hirdetőtábla mellett a kerti csap jól mutatott a tömzsi kőoszlopok mellett. 

.

Jobbra újabb oszlopok következtek, bejárati kaput formálva a hengeres, egyszerű lépcsőházhoz. Ez volt az a látvány, ami a képeskönyvben rám köszönt. De valahogy mégis... egészen másképp képzeltem akkor! Ebből is látszik, hogy csupán egy kiragadott kép, közel sem azt a hangulatot mutatja, ami akkor és ott érezhető! A málló vakolat és a rozsda rágcsálta korlát színtelenségét nagyon jól feldobta a lépcsősort indító kerek piros szőnyeg, amiért mindenképpen piros pont jár a lakók ötletességének! ;)

Ahogy besétáltam az udvarba olyan hangulata volt a környező kék, pántos faajtóknak, mintha egy mediterrán kertben, vagy egy bazársoron lennék. Már csak a csíkos napernyők hiányoztak! :) A kör alakban lerakott macskakő, a négy sarokba kialakított növényszigetek és a burjánzó örökzöldek csak fokozták az élményt! Mivel a ház alacsony s a kert is tágas, valószínű ide nyáron is teljesen besüt a nap. A tipikus három- négyemeletes belvárosi bérházakétól eltérő méret családias, élhető teret ad. A hátsó traktushoz és cselédlépcsőhöz egy keskeny folyosó vezet. Végén, egy piciny udvaron borostyán tekereg, de csak a régi márvány díszkút kiapadt forrását találja. A cselédlépcső a gangról lezárt folyosókra vezet.

A Dunáig futó utca a ’38-as árvíz után a "Felsőút", vagyis Hochstrasse nevet kapta, majd egy darabig Fő útként ismerték, míg 1885-ben az új keresztelőn Arany János nevét kapta. A ház eredetileg Zofahl Lőrinc kőművesmester tulajdona volt.

Itt lakott Glasner József, mint a Glasner és Eibeschitz-féle Kis és Nagysebesi Gránit Kőbányák cégjegyzésre jogosított tagja. Hollay Károly aranyozó mester és Gunda Leona is ezt a házat szemelték ki fészekrakásra, melyről többek között az 1876-os házassági szerződésük tanúskodik. Miután Engel Piroska és dr. Geyer Albert közös útjai szétváltak, 1936-ban házassági és öröklési szerződést kötött Gyémánt Jenő kereskedővel, és szintén ebbe a házba költöztek be. 

Csendes József hivatalszolga talán nevével is szavatolta, hogy békés szomszédja lesz Keffer Borbála varrónőnek, Rosenfeld Adolf kárpitosnak, Gergely Ilka cselédnek és Stupnicki József raktárnoknak, ki nejével, Berger Máriával osztozott a családi fészken. Friedenstein Károly pálinkás és neje Kral Sarolta jókedvében reggelente egy egészséges kupicával kezdte a napot. Steidl Vince kávéüzlet-tulajdonos és Unger Miksa, mint a Caro és Jellinek Szállítmányozási és Beraktározási Részvénytársaság képviselője talán diskuráltak olykor egy-egy illatos kávészállítmány kapcsán.

A házra jutó jogvégzettek száma is magas; Bródi Samu, dr. Rosenberg Gyula, dr. Török Béla valamint Radoychich Benő ügyvédjelölt is itt lakott. Perger Ferenc ügyvéd a későbbi háztulajdonosok rokona szintén ide volt bejelentve. Idősebb Perger Ignácot 1874-es halálakor a selyemgyáros dinasztia tagja, özveggyé vált Perger Ignácné született Valero Katalin siratta. 1888-ban az Arany János utcai ház már gyermekei, Sarolta és az ifjabb Ignác tulajdonába került. Bizonyára a fiú jó ízlésére vall, hogy a Királyi Szépítő Bizottság tagjává választották.

Az 1830-as években Pozsonyból Pestre érkező Hirschler-család később ezen a címen működtette kiválóan prosperáló fakereskedő vállalkozását. A Hirschler Leon és társai, mint az egyik legtöbb adót fizető cég társtulajdonosai: Hirschner Frigyes, - Ede, - Adolf, - Hermann, - Vilmos voltak. Fő tevékenységük a közvetítő kereskedelem, fafeldolgozással csupán egy józsefvárosi kis fűrésztelepen foglalkoztak.

Jó lenne visszaforgatni az idő kerekét, összehozni a régi lakókat és a napjainkban itt élő szomszédokat legalább egy kellemes délutáni kerti piknikre! El tudom képzelni, ahogy a macskaköves kertben Rosenfeld Adolf munkájával, szépen kárpitozott fotelekben, Keffer Borbála gondos kezeivel varrt terítőkkel díszített, Hirschler-féle faasztalok mellett ücsörögnek, a régi időkről beszélgetnek miközben Steindl Vince kávét, Friedenstein Károly pálinkát szervíroz… Mesélnivaló pedig bőven akad a 178 éves házban. Talán a nap is lemegy, mire a végére érnek. :)
 

Forrás:
Helyszínbejárás 2015.
E-levéltár
varosvedo.hu
Budapest legnagyobb adófizetői 1873-ban
Budapesti Czim- és Lakásjegyzék