Bródy Sándor utca 6.

Fedezd fel!

Múlt és jelen körforgása


Időről-időre visszatérünk a Palotanegyedbe, s mivel a 18. században a Téglavető utcát, vagyis a mai Bródy Sándor utcát is igen hosszúra rajzolták a térképen, még mindig nem értünk a végére. Időutazásunkban megpihentünk már a 30-as szám egykori panziójában, majd átugrottunk egy marék szerencséért a szomszédba is. Ma egy újabb palotát fedezünk fel, mely igen előkelő helyre nőtte ki magát, mégpedig szorosan az egykori ideiglenes képviselőház mellé simulva.

A Nemzeti Múzeum még nem állt, mikor az épület telkének tulajdonjoga már többször is gazdát cserélt. Teltek-múltak az évek, s a múzeum elkészülését követően a környék egyre népszerűbb lett a gazdag nagybirtokosok körében. „Egy magyar mágnásnak nem lehet Bécsben palotája a nélkül, hogy Pesten is ne legyen”. Egy 1889. októberében keltezett adásvételi szerződés tanúskodik arról, hogy báró Fechtig Imre házát ifjabb Keszlerffy János vette meg, majd - valószínűleg a bontást követően - egy újabb bérpalotát álmodott ide. Az 1897-re elkészült remekmű Huber József építész munkáját dicséri.

Forrás: Mikusa Művészeti Galéria

Keszlerffy, halála után lányára Thoroczkay Viktornéra hagyta, akitől később a Károlyi család vette meg az épületet. Az alapítványi ház az elszegényedett családok lakhelyéül szolgált. A tulajdonos, gróf Károlyi György az első emeleten lakott. „A környék ismert, jellegzetes alakja volt a nagytermetű, gőgös ember, aki az utcán nem tér ki senkinek. Fekete sétapálcájának ezüst fogantyúján bevésett rigmus volt: „Sárgán virágzik a tök, meghal akit megütök!”.” – olvasható Nedeczky János feljegyzésében. (ld.Forrás)

Szerencsémre nem kellett megküzdenem ilyen mogorva gróffal, hogy betekintést nyerjek ebbe a palotába, sőt! :) A látogatást egy kedves ismerősnek köszönhetem, aki már többször járt az épületben, és alaposan ismeri minden zegzugát. Sári nénihez is bekopogtunk remélve, hogy mesél nekünk izgalmas régi történeteket, de van az úgy, amikor a váratlan vendéget megelőzi a nagytakarítás, így erre a mesére majd később mindenképpen visszatérünk! ;)

No, de kezdjük a kályhától! A háromemeletes épület eklektikus homlokzatán a díszes ablakpárkányok ritmusát szimmetrikusan töri meg a hangsúlyos első emelet a bejárat felett. Kívülről sokszor megcsodáltam már az épületet, de nem gondoltam sosem, hogy egyszer a második emelet kis kőfaragású erkélyének korlátján könyökölve nézelődhetek. :) A kapu felett a gazdag kovácsoltvas díszítés már sokat sejtet arról, milyen mestermunka vár odabenn! Középen egy korona látható, alatta szalagra írt latin felirat: Hűséggel és bátorsággal keresd a hírnevet!

Belépve, a tágas előtér sárga keramit kockáin koppant a cipőm, felettem gazdagon díszített stukkós mennyezet, szemben pedig a csendes udvart szinte elöntötte a reggeli napfény! Egy egészen más világba cseppentem. Sehol nem volt a forgalmas körút zaja, s szinte azt vártam, mikor nyílik a kapu és hajt be a lovas kocsi. Hirtelen nem tudtam eldönteni, merre induljak, mit fedezzek fel előbb?! Mint egy gyerek a játékboltban, bármerre nézek, mindenhol van valami szépség, valami érdekes!

Szeretem azokat a házakat, melyeknek az udvarán megállva, középen a toronyként magasodó melléklépcsőházból, mindkét irányba körbefutnak a folyosók. Már máshol is megfigyeltem ennek a száz karral ölelő kalapos úrnak a látványát. Ingujjának díszét a folyosók kovácsoltvas korlátjának mintája adja. A lépcsőház ablakai szemmel tartanak. A magasban, a körbefutó párkány ereszcsatornája formázza kalapjának széles karimáját. Az ilyen elrendezésű házak egyből barátságosak, mert átölelik és befogadják a látogatót. :)

 

Bródy S. u. 6.

Alkotás u. 13.

 










Jobbra a főlépcsőház nehéz faajtajának mart üvegében beszédes jelkép látható. Egy koronán álló oroszlán kezében kardot és kígyót tart. Az emeleteket burkoló cementlap szinte hiánytalanul megvan mindenhol. 

Az épület egyik érdekessége, hogy az első és a harmadik szint közé egy alacsony belmagasságú lépcsőforduló került. Az udvarra néző csipkés vaskorlát miatt olyan érzése támad az embernek, mintha egy páholyban állna. Az előadás pedig igazán tetszetős, mert nem csak az udvaron, de minden folyosón színes virágok sorakoznak és reflektorfényt kapnak a napsütésben.

A legszembetűnőbb az az aprólékos kovácsoltvas munka, mely a körfolyosókon és a lépcsőkorláton is tetten érhető!

Miután a jelen elvakított, újabb rétegét hántottuk le a múltnak. Ritkán van lehetőségem pincétől padlásig megismerni egy épületet, de tény, hogy ezzel lesz teljes és átfogó egy élmény! Ám, micsoda különbséget mutat itt a melléklépcső a korábban megszokott cselédlépcsőkhöz képest! Sok helyen ezek az épület sarkában voltak, s valóban nagyon keskenyek, sötétek is. Mára félelmetesnek tűnnek a poros, pókhálós elhagyatottságuk miatt. Itt viszont a kerek ablakokat nem pókok, hanem díszes rács hálózza.

A csigalépcső folytatásaként a pincébe jutunk. A tágas, boltíves alagút egyik elágazásában rátaláltunk az óvóhely nehéz ajtajára és a régi mellékhelyiségekre. Ebben a dohos, hűvös levegőben szinte tapintható volt, ahogy az elmúlt idők, mint darabokra szakadt szellemek suhantak és itt-ott meglebbentették a sűrű, fekete pókhálókat. Mindenhol kupacokban álltak a kincsek. Találtunk szép, eredeti vastag csempét, egy régi tükrös előszoba szekrény darabjait rozsdás vaskulccsal, és egy nagy ládát is, amiben roppant kíváncsi vagyok, hogy mi lehet! ;) Az egyik rekesz kitört üvegű faajtaján pedig krétával strigulák sorakoztak. Hm, vajon, mit jelenthetett?

Milyen története lehet egy pincének? Fás- és szeneskamra, óvóhely, aztán lomtár, később kincsesbánya. Bútorok, holmik kerülnek ide a jelenből, és válnak múlttá ezzel, aztán évek múlva esetleg értékes darabokká. Minden korszak más funkciót társít hozzá. Ennek a pincének azonban van egy olyan szeglete, mely megfordította az idő kerekét! Sokak számára ismert, hogy itt bizony egy kovácsműhely működik, melyhez lépcsősor vezet az le az utcafrontról. A nem mindennapi, mondhatni tradicionális mesterség önmagában is nosztalgiával tölti el a látogatót, ahogy körülnéz a kacskaringós kovácsoltvas munkák között. Így mosódik össze a múlt a jelennel, és vándorolnak az emlékek szintről szintre! :)

Forrás:
Helyszínbejárás Csonka Jánossal 2014. 
Adalékok a Belső-Józsefváros történetéhez - Nedeczky János vonatkozó feljegyzése. Budapesti Városszépítő Egyesület – 1985.
galeria.unasshop.hu.fjKeszlerffy.Janos