Kedves Olvasók! :) Ha bárkinek bármilyen személyes élménye kapcsolódik az olvasott,
látott házakhoz, kérem jelentkezzen a lasdbudapestet@gmail.com címen! Köszönöm! - Vero :)

2013. július 23., kedd

Dohány utca 20.

Nézz fel, és láss!

Méhkaptár a belvárosban


Ha ez most egy krimi sorozat lenne, azt mondanánk, hogy az elkövető csak a legjobb alkalomra vár, és mindig visszatér a tett színhelyére. Egyik nap éppen az Árkád Bazárnál sétáltam, hogy újra megcsodáljam szépségét, és ekkor a szemben lévő sarkon váratlanul kinyílt egy nagy kapu, és egy autó gördült ki rajta. Nem sokat tétováztam, hiszen az elém táruló látvány újabb kalandra csábított. A kapu bezárult mögöttem és ezzel elkezdődött egy új sztori.


Egy széles, boltíves kocsibejárón találtam magam. A barna lábazatú, krémszínű előtér mennyezetén fehér stukkók gazdag látványa bontakozott ki a tágas fogadócsarnokban. A pepita mintás fogadóteret szoborfülkék és változatos jón oszlopok tagolták. A hatalmas belső udvaron az eredeti sárga kerámia burkolaton autók parkoltak. A nagy udvar közepén állva, bekerített a lenyűgöző négyemeletes ház belső homlokzata. A földszint kváderköves mintázatát az emeletek érdekes kialakítása váltotta fel. A nyílások boltívei olyan látszatot keltettek, mintha egy méhkaptárban lennék. A két rövidebb, árkádos folyosó, szép kőkorlátot kapott, a szélesebb homlokzat keskeny kovácsoltvas függőfolyosójával szemben pedig ritmikusan ismétlődő boltíves ablakok sorakoztak. Szemben a cselédlépcső hívogatott, de mint mindig, - lift helyett is - felfelé a kényelmes, széles főlépcsőházat választottam. Visszatértem hát az oszlopos csarnokba, ahol a lépcsőfordulóban egy meglepően egyedi, szép, mintás szőnyegre léptem. Ez a motívum kísérte utamat emeletről, emeletre. Szerencsés kialakítása miatt, tisztán tartása az évek hosszú sora alatt is egyszerű maradt,
hiszen nem szövetből, hanem praktikusan terrazzoból készült! ;) A lépcső szolid csipkeszerű kovácsoltvas korlátját hengeres kőoszlopok zárják. Az emeletek széles, árkádos folyosóinak kőkorlátjait megszakító oszlopokat pedig nő- és férfi torzók, valamint állatfejek díszítik. Az épület másik végébe keskeny függőfolyosó vezet. Itt sétáltam le – az egyébként megszokottól eltérő módon, nem csigavonalú - cselédlépcsőn, ahol sokkal szolidabb növény motívumos terrazzo vezetett vissza végül a hatalmas udvarra, majd át az előcsarnokon, vissza a világ zajába. Kifelé még egy pillantást vetettem a tett helyére, ahol szívem zsebét teletömtem esztétikai élménnyel. A hatalmas épület lenyűgöző látványát hangsúlyozza a sarki zárt és nyitott erkélyek díszekben gazdag kialakítása. Bár a napfényes belső tereket felújították, a külső homlokzatot a környező utcák forgalma fokozatosan szürkére színezi.


A helyszínt lassan elhagyva lássuk most bővebben, milyen élményt sikerült zsákmányolni! Az épület, ahogy a homlokzat is mutatta 1893-ban, Jahn József tervei alapján épült, majd Ritter von Bersuder József Lajos textil-nagykereskedő, később pedig Bersuder Mária, Leopoldina, Lajos, Klotild, és Erzsébet tulajdonát képezte. A három- és négyszobás lakásokat kereskedők, vállalkozók lakták. A fürdőszobás otthonok fűtését cserépkályhával oldották meg. A cselédek pedig a konyhák vaskályháit fával gyújtották be. A fürdőszoba nélküli lakásokban iparosok, kiskereskedők és az alkalmazottak kaptak helyet. Volt híres lakója is a háznak, bizonyos Würtz Ádám grafikus, és textilműves felesége, valamit Bánki Zsuzsa színésznő szülei is itt éltek. Apja épp a második emeleten üzemeltette fogorvosi rendelőjét.

Az 1920-as években Posch Ferenc helyiséget bérelt a földszinten. Az itt működő söröző és étterem is igen népszerű volt. A jelenleg parkolóként használt nagy udvaron a sör mellett, élénk társasági élet is folyt a növényekkel díszített sörkertben. A háború előtt átmenetileg, a második emeleten a Színművészeti Főiskola foglalt helyet. 1944-ben ezen az emeleten Háry Józsefék sarki lakásában érte bombatalálat a házat, melyben a kupola is annyira megsérült, hogy azt végleg eltávolították. A színház Vas utcába történt átköltözését követően (a politikai tiltások következtében) újra visszatért a házba a kultúra, de immár egy negyedik emeleti „lakásszínházként”. A háború idején több sorsüldözött is menedékre lelt az épületben, mert a pincékben és a padlásokon vészátjárók voltak.  A háború után a földszinti helyiségek is megváltoztak. Hol van már a régi söröző-étterem?! 1947-től egy 50 fővel működő ruhakészítő szalon és az Ofotért  fotó laboratóriuma osztozott sokáig a helyen.

 

Tán éppen a fotólabor miatt, mikor emlékképeimet újra előhívtam, kalandos utam egyetlen szemtanújára bukkantam, akivel még az oszlopos csarnokban futottam össze. Inkognitóban érdeklődtem, látta-e a hely szellemét, vagy tud-e róla bármit is? Azt felelte, hogy a földszinten már jó ideje idősek klubja működik, s tőlük tudja, hogy ezen a kapun bizony hintók hajtottak be valaha. Hm, ki tudja?... Az is lehet, tán ők még lovaskocsin érkeztek. Aki nem hiszi, járjon utána! ;)



Forrás:
Helyszínbejárás 2013. 
Adalékok a Belváros történetéhez. - Budapesti Városvédő Egyesület, 1993. / Bozóky György
epiteszforum.hu




 







 
































 

 


4 megjegyzés:

  1. Kép 23 most berelhetô! Fotostudio amugy tel: 413-20-00

    VálaszTörlés
  2. Hát azért ez sem véletlen,hogy előtted egyszer csak kinyílnak a kapuk! Nagyon szép ez a ház,igazi gyöngyszem! A felvételek és kísérő szöveg "szokás szerint"kitűnőek!

    VálaszTörlés
  3. Gyönyörű szép ház, nagyon tetszik! Kiváló a szöveg és a képek is nagyon jók lettek! :)
    Üdv, Attila

    VálaszTörlés