Japánkertek Budapesten

Pihenj meg!

A béke szigete


Van az a meleg a városban, amikor az ember a nyári hónapokban a párolgó aszfalt gőzében, mint délibáb egy nyugodt, békés, vízpartot vizionál és elvágyódik – ám nem feltétlenül melegebb éghajlatra. Ilyenkor nincs mit tenni, szabad utat kell engednünk a fantáziánknak. Budapesten vagy Budapesttel együtt élni olyan, mint egy jó kapcsolat. Ha változatosságra vágyunk nem kell hanyatt-homlok elmenekülni, csak nézőpontot kell váltani.

A magam részéről leginkább kelet irányába szoktam vágyódni, annak is a „csücskébe”. S, hogy az égtájnál maradjunk; „Ha a hegy nem megy Mohamedhez, …” Így hát kénytelen voltam Japánt kézzelfogható délibábbá tenni. Egyszerre teljesült a vágy; béke, nyugalom, vízpart és a természet közelsége. Mai találkozásunk alkalmával ellátogatunk Budapest japánkertjeibe.

A kellemes kerti séta alatt vagy éppen a padokon ücsörögve elmesélem, hol is járunk pontosan. Ám ehhez kicsit ugorjunk át gondolatban a szigetországba. A tudatos művészi tájépítést a japánok a VI. és VII. század folyamán Kínából és Koreából vették át. A japánkert az ember és a természet közötti harmónia színtere. Arányos és szervezett kialakításával lehetővé teszi a befelé figyelést és a csendes szemlélődést.

 

Tavasz Kyotoban

A „sétálókertek” egy hosszú utazás illúzióját keltik. Úgy tervezik őket, hogy az évszakok során folyamatosan változó képet mutassanak. A kis dombokon, kacskaringós, ösvényes utakon járva különleges növényfajokkal, színes virágokkal, folyóval, tavakkal és érdekes formájú kövekkel találkozunk.
A „száraz-kertek” a zen buddhizmussal összhangban, a túldíszített világ felületes szépsége és a kötöttségek elutasítása, vagyis a „belső igazság” keresésére hivatottak. Fehér kavicsait úgy gereblyézik, hogy a folyó vizének fodrait mintázza, ezért az üres tér szépségére helyezik a hangsúlyt.

 

Sétálókert Japánban

Száraz-kert Japánban

 





 
 



A park elemei – víz, sziget, hidacska, kövek, kőlámpás - jelképként szolgálnak. A japán kertek fontos része a fából ácsolt pirosra festett hidacska, mely a központi szigetre visz, valamint a földi és mennyei világot köti össze. A kőlámpásokat a teaházak és a folyópartok mellé helyezték, hogy fényeikkel kiemeljék a táj szépségét. A tetejükön található ékkő a megvilágosodás jelképe.


Budapesttel ismét szerencsénk van, mert három helyszínen is élvezhetjük ezt a békés hangulatot. Talán kevesebben tudnak arról, hogy az ország első japánkertjét Varga Márton tervezte és építette Zuglóban 1928-ban. Pár éven belül a japán császári család tagja, Takamacu herceg és felesége, valamint József főherceg és neje is megpihentek itt. Az alapító nevét viselő kertészeti és földmérési szakiskola 3000 m2-es területén lévő hatalmas park mindig szeretettel várja a látogatókat! 

A Margitsziget északi végében 1873-ra létrehozott vízesés szintén csodás látványt nyújt. A jóval később kialakított japánkertbe egy kis fából készült híd vezet át bennünket. A sziklakertek, az óriási tűlevelűek és a színes virágok mellett látható a tavirózsákkal borított halastó. Már 1954 óta üldögél egy nagy kövön a vízben egy lány szobor a lótuszok között, és egész nap teknősökkel társalog. :)

A város harmadik japánkertjének kialakítását 1963-ban kezdték meg a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A parkban található fajok mindegyike honos Japánban, csakúgy, mint a lapos edényben nevelt fácska, a bonsai. Ha már az Állatkertben járunk, bizony ezekért a különlegességekért is érdemes egy kitérőt tennünk erre.


Budapest az a város, ami még az elvágyódásnak is úticélt biztosít. Ha távoli vidéket, kultúrát és filozófiát kívánunk megismerni, vagy csak egy kis nyugalmat és csendet szeretnénk, ezek a harmonikus kertek mindig rendelkezésünkre állnak. A tavaszi és az őszi színkavalkád pedig igazi esztétikai élményt fog nyújtani! :)


Forrás:
Helyszínbejárás 2013.
Nyitott Szemmel: Japán – Kossuth Kiadó. 2010.
vmszki.hu
japankert.lap.hu
 

Varga Márton Kertészeti és Földmérései Szakképző és Gyakorlóiskola japánkertje

 

Japánkert a Margitszigeten

Japánkert a Fővárosi Állat- és Növénykertben

Képek forrása: Kép-tér Blog