Kedves Olvasók! :) Ha bárkinek bármilyen személyes élménye kapcsolódik az olvasott,
látott házakhoz, kérem jelentkezzen a lasdbudapestet@gmail.com címen! Köszönöm! - Vero :)

2015. május 17., vasárnap

Élet a Wekerlén - egykor és ma I.

Fedezd fel!

Kispest és Pest határában


Egyre több fővárost bemutató online oldal látogat már el ide, az én kis falumba – elnézést a kisajátításért – ezért az nem lehet, hogy épp én ne írjak róla (részletesebben, mint a három évvel korábbi szösszenet)! :)



Tihanyi Viktor - Wekerle-dombormű

Már oly’ régóta tervezgetem, hogy kicsit jobban belemerülök Wekerletelep múltjába, és keresek régi szalmaszálakat. Olyan halványuló gyenge kötelékeket, melyek közelebb hozzák a múltat és segítenek megérteni a jelent. Régi mesékről lesz szó, olyan emberekről, akiknek szoros érzelmi kötődésük van ehhez a helyhez. A tejesség igénye nélkül írnék pár alap tudnivalót erről a telepről, mielőtt kinyitnánk a személyes emlékek padláson heverő ládikóját és a fotók segítségével visszaröpülnénk az időbe. :)


Anno képek forrása: innen ill. a szöveg végén jelölve

A századfordulón a főváros és a vidék rossz lakáshelyzete, valamint a kiskeresetűek nyomorúságos helyzete megoldásra váró feladattá nőtte ki magát. Az állam 1901 és 1905 között kamatsegéllyel támogatta a gazdasági munkáslakosságot. 1910 után már, mint építtető is fellépett. A főváros főpolgármesterének, Bárczy Istvánnak kezdeményezésére, - többek között - a Pénzügyminisztérium részéről Wekerle Sándorral közösen megszületett ötletükből vált valósággá, az, amit ma Wekerletelepnek nevezünk. Az új munkáslakótelep részletes elképzeléséről szóló törvénycikket 1908-ban terjesztették a Parlament elé, és július 25-i kihirdetésével végül el is fogadták. 



.

.


A túlnyomó többségben a MÁV-gépgyárban, és az Északi Főműhelyben dolgozók, valamint a postások, tisztviselők, nyomdászok, dohánygyárosok, tanítók, rendőrök, gázművesek közül kikerült új beköltözők részére első körben a kőbányai Óhegyet szemelték ki, majd kedvezőbb feltételek végett az 1 km2-es, Határ út menti területre esett a választás. Feltételnek szabták, hogy csak állami és üzemi munkások igényelhetnek e helyütt lakhatást, úgy hogy a lakbér számukra is megfizethető legyen. Cserébe adókedvezményt kaptak, ám a lakásokat el nem adhatták. 


Az álmok és elképzelések magvalósulására 1908-ban pályázatot írtak ki. Egy résztől a terület szabályozására, ahol Páloczy AntalSzituációk” pályaműve nyert, más résztől a telepen építendő házakra, ahol Fleischl Róbert Lakóháztípusok pályázata lett a befutó. Pálóczy munkájában kiemelték az utcák, terek és a parkok művészi harmóniáját. Ám a Pénzügyminisztérium, mint építtető kifogásolta a vadregényes íves utcákat, így Győry Ottmár – kinek nevét a telep egyik tere is viseli – mérnöki utcahálózata valósult meg.


 


Fleischl típusterveinek nagy sikere a változatos lakóházak kialakításában rejlett, mely a kor neves építészeinek is munkalehetőséget biztosított. Az előírásoknak megfelelően az egyszerűség és gazdaságosság nevében földszintes, valamint egy- és kétemeletes; két- és négyosztású lakások, valamint hat és tizenkét osztású lakások épültek. A beépítettség 70%-a egyedi telkes földszintes, illetve 30%-ban emeletes, zártsorú lett. A hat éves építési tervben 1909-től egy év alatt a telep 40%-a készült el, ám anyagi forrás és a háború viszontagságai miatt lelassult, sőt három évig, 1918-ig áll az építkezés. 1926-ra végül 4738 lakással, befejezettnek tekintették a telepet – holott az egykori téglagyár területe sokáig „lakatlan” maradt, s csak később húzták fel a stílusukban cseppet sem illeszkedő emeletes kockaházakat.



A 48 féle háztípus tervezői között - a teljesség igénye nélkül - szerepel Pálóczy Antal, Kotál Henrik, Schodits Lajos, Éberling Béla, Árkay Aladár, Kallina Géza, Fleisch Róbert stb. Az ország különböző területére jellemző népi építészet jegyeit viselik magukon a házak.  A lakások az akkori színvonalhoz képest jóval előremutatóbbak voltak, hiszen 1-2-3 szobás kialakításuk mellett konyhával, kamrával és még mellékhelyiséggel is rendelkeztek! A közművek közül 1909-től útrendszer, csatornarendszer és vízvezeték épült ki. Az 1926-ig használt petróleumvilágítást a korszerű villanyáram bevezetése váltotta fel. 




A főtér kialakítására, 1912-re sikerült megoldást találni. A nyolc utcát összefogó terület kialakítására az eredeti elképzelés szerint egy zárt, intimebb park megvalósításával számoltak. Dr. Forbáth Imre felkérésére Kós Károly a maga szerény egyszerűségével – a komoly tervrajzokat lobogtató építészek mellett – kezében egy szál krétával a tökéletes megoldást vázolta egy táblára. A zártsorú, egyforma magasságú házak megépítésével teljesült az intim, zárt park elképzelés, ám a tér lezárására, - mint egy keret- egymással szemben két-két házat összekötő kaput is kitalált. Kós nem egyéni, hanem csoportszellemben gondolkodott, mely még szerethetőbbé tette elképzeléseit. Az építész ezért, csupán egyetlen épületet – a mai cukrászda házát – tervezett, melyben most unokája él, és ablakából kinézve éppen nagyapja szobrát láthatja. :) Egy korábbi bejegyzésben képes sétát is tettünk már itt, ahol nem csak a szobrot köszöntöttük, de a főtér házait is sorra megszemléltük. 







A telep gondnoka 1919-ig maga Győry Ottmár volt. A házirend szigorú betartására, - mely kitért a bérelt helyiségek karbantartására, a járdák tisztántartására, a ruhaneműk mosására, a szőnyegek porolására, az udvarok és a lépcsőházak karbantartására, az állatok tartására, a virágok elhelyezésére stb. – mindenki ügyelt, hiszen tudta, hogy be nem tartásuk esetén a legsúlyosabb szankció, hogy el kell hagyniuk a telepet, a munkásparadicsomot! 





A közérdekű létesítmények is nagy szerepet játszottak itt, hiszen, önellátó kis faluként jóformán minden helyben rendelkezésre állt. Így épülhetett négy iskola, öt óvoda, két fedett tornacsarnok, két posta, gyógyszertár, élelmiszerboltok; mindösszesen 62 üzlet is. A tervek szerint a munkáskaszinó, a kórház, a népfürdő és könyvtár nem valósult meg, anyagi feltételek hiányában, valamint a háborús viszontagságok miatt. 




Ami azonban megmaradt arról a lakók még tudnak mesélni! Az emlékek gyűjtögetése, egy-egy mozaikdarabka felkutatása, majd a részek összeillesztése izgalmas feladat. A következő részben éppen egy ilyen kis morzsadarabot vizsgálunk majd nagyító alatt. Személyes mesék és a nosztalgikus képek segítségével visszarepülünk az időbe! :)




Forrás:
Dr. Körner Zsuzsa: A telepszerű lakásépítés története Magyarországon 1850-1945. TERC Kft. – 2004.
Otthonunk a 90 éves Wekerle – Helytörténeti vetélkedő. Programfüzet a résztvevő csapatok részére. Kispest, 1998.


Anno képek forrása: Búza Péter: Kispest anno – Maecenas Kiadó 1998. és Pap Ági gyűjteménye

2 megjegyzés: