Budapest100 - 2014.

Ünnep!

Élménybeszámoló

 

Az idei Budapest100 önkénteseként az ünnepi hétvégét hosszas kutatómunka és felkészülés előzte meg. Jártam a Vajda Péter utcai iskolában, a Szent László gimiben, a Soroksári úti egykori fegyvergyárban – erről majd később bővebben is olvashattok itt – és átugrottam egyik nap Wekerlén az egykori Ady-mozi takarítására és vendégváró ötletelésére is! Az idei 100 éves házak hosszú listájának felosztása végett többször is jártam a levéltárban, ahol 8-10 épület tervrajzait lapozgattam át, és ámultam a szép homlokzati rajzokon. :)

Az idei Budapest100 különleges élményt adott. Egész évben járom a várost és „házalok”, most hétvégén azonban ez jóval intenzívebb volt.
Szegedi Gabival sétát terveztünk a XI. kerületbe, Lágymányosi időutazásra invitáltuk az érdeklődőket. Pénteken a kerület önkénteseit láttuk vendégül az útvonalon, s bár nagyon komor, esős időnk volt, bíztunk benne, hogy szombatra kisüt majd a nap. A sétán szó esett Lágymányosról, Újbudáról, múltról-jelenről. A Bertalan Lajos utca 20-ban gyülekeztünk, és rövid, de annál érdekesebb háztörténeti mese után kis csoportunkkal karöltve tettünk egy sétát a Gárdonyi tér érintésével, végig a Bartók Béla úton, a Móriczon át, egészen a Karinthy Frigyes utca 24-ig, ahol már tárt kapukkal várta vendégeit a 100 éves épület. Így öleltünk fel és íveltünk át egy meghatározó korszakot, érintve olyan épületeket is, melyek annak ellenére, hogy nem voltak születésnaposak, mégis fontosnak tartottuk, hogy szó essen róluk. :)
Ezúton is köszönjük vendégeinknek a lelkesedést és a kitartást a hosszú időutazáson! :) Mi igazán szép emlékként őrizzük ezt a sétát!

Móricz Zs. körtér 1952-ben (Fortepan)

Utána gyorsan beugrottam még a Bartók Béla út 52-be is.

Egy gyors ebéd után még bekukkantottunk az Astoriába is, de úgy tűnt a csoport addigra már elfoglalta lakosztályát, így mi is továbbsétáltunk. A Zichy 30. gangjáról már fürtökben csüngtek az emberek, akik nem csak a ház történetét hallgathatták meg, hanem blogbarátném, Anita előadását is Fodor Gyula építész csodaszép házairól. Kisebb kavarodás következtében a látogatók birtokba vették a házat, volt, aki egészen a padlásig futott és olyan is, aki a tetőre merészkedett. Mások inkább a pincét választották, s akadt, akinek annyira megtetszett, hogy leszakadva a csoporttól, a pince fogságába esett. Miután előkerült a vasrács lakatjának kulcsa, felkerekedtünk, hogy Fodor Gyula környező két épületét is megszemlélhessük. A Napóleon udvarról már olvashattunk korábban a Kép-tér blogban, de ezúttal sikerült az Ernst Múzeum hatalmas épületét is bejárni. A legfelső emelet oldalsó keskeny gangján libasorban vonultunk és gyönyörködtünk a kilátásban! A négy órás program igazán sok új információt és szépséget adott, öröm volt hallgatni és nézelődni! :)

Fotó: Bálint Imre

Forrás: Kép-tér blog

Forrás: Kép-tér blog

Másnapra egy kis hazait terveztem, hiszen nem múlhat el úgy Budapest100, hogy Wekerle kimaradna! A Társaskörben megrendezett délelőtti előadásra olyan nagy volt az érdeklődés, hogy már nem tudtunk benézni Nagy Tamás élvezetes és hangulatos előadására. Így hát beültünk a moziba, mégpedig az egykori Ady, majd Élmunkás-moziba. Volt kis perec, pattogatott kukorica; minden, ami egy igazi izgalmas, jó filmhez kell! :) Annak ellenére, hogy nap, mint nap részese és tanúja vagyok ennek az életérzésnek, az egy órás vetítés, melyben helyi lakók meséltek arról, milyen volt itt az élet egykor, annyira megható volt, hogy szívesen megvettem volna a következő filmre is a jegyet! :)

Kós Károly tér

Életkép Wekerléről

Kezdetek - építkezés

Kós Károly tér 4. A régi Ady-mozi bejáratával

 

No, de menni kellett tovább, mert sok épület várt még rám! A következő cél a Rózsadomb volt. A Szemlőhegy utca 16. csodaszép villaépületét néztük meg. Ritkán van alkalma az embernek itt bejutni ezekre a helyekre, de megéri! ;) A kapuban már vártak a lakók, és finom limonádéval kínáltak. A szépen rendben tartott és felújított ház ablakaiban és erkélyein színes virágok sorakoztak. A lépcsőházban gondosan elhelyezett tablókon végigkísérhettük a ház felújításának mozzanatait, s ahogy haladtunk egyre feljebb és feljebb, egyszer csak a padlástér kis kuckójába toppantunk, ami akár könyvtárszobának is beillett volna! :) Egy kis kijáraton át pedig egyesen a tetőre értünk, ahol vaslétra következett. Mosolygós lakó invitált, hogy bátran másszunk csak fel! Hű, olyan kilátásban volt részünk, hogy öröm volt nézni! Ritka az a kép, amiben a dunai hidak közül háromnál több is egyszerre látható és valahogy a Parlament épületét sem éreztem még ilyen közelinek! Érdekes látványt adtak fentről a környező kertek, és a szemben álló sarki villa is, mely már 30 éve is óvoda volt, de annyira átalakították, hogy már hiába kutatom régi emlékeim.

A következő állomás újra Pestre szólított. A Szív utca 42. külső romos homlokzata, igazi érző szívet takar! Nagyszerű élmény volt, - szó szerint - minden ízében ez a program. Dés András és barátai koncertre érkeztünk, a picurka udvarban már hangoltak a zenészek. A páholyokká avanzsált gangra vezető ajtókra simán ki lehetett volna tenni a megtelt táblát. A bejáratnál kapott papírra rajzolt díszítőmotívumok kutatásába kezdtünk. Ez roppant ötletes játék, mert tényleg arra ösztönzi az embert, hogy alaposan körülnézzen és meglássa a szépet, nem csak itt, de később más házakban is! :) A lakók jóvoltából igazi terülj-terülj asztalkám fogadta a vendégeket. Csuda finom illat lengte át a házat, és bizony nem csak az illat, hanem a sütik is mennyeiek voltak – repetáznom is kellett. ;) A koncertet a lépcsőház egyik alacsony kis nyitott ablakában ücsörögve hallgattuk és élveztük a szemközti ház nyújtotta mediterrán, gangos, vadszőlős látványt. Hiába volt nagy nyüzsgés ebben a házban, annyira elkapott ez a napsütéses, illatos hangulat, hogy itt éreztem meg igazán, milyen is lehetett az élet 100 évvel ezelőtt. Hiába a romos külső, ennek a háznak lüktetett a szíve ma itt a Szív utcában! :)

Elbúcsúztunk és rövid séta után megérkeztünk a Dózsa György út 102-be. A hatalmas épület kertjében kedvesen fogadtak bennünket. A Szépművészeti Múzeumra néző homlokzat erkélyének rozsdás korlátját már megrágta az idő vasfoga. Belépve a tágas lépcsőházba hihetetlen látványt nyújtott a falat védő sötét és aprólékosan kifaragott faburkolat. Furcsa volt elképzelni, hogy az egész épületet sokáig egy család lakta! S valóban, minden lépcsőfordulóban láthatók még sok helyen az eredeti ajtók, amiket inkább a nappaliban tudnék elképzelni a nagy áttetsző üvegezés miatt. A kovácsoltvas korlát is különleges formát kapott. Az épület mögött a Dózsa György út zajától védett kert, egykor biztos szép park lehetett.

Lassan a nap végéhez értünk. Szívünket és lelkünket megtömve élményekkel, fáradtan indultunk hazafelé. Ezen a hétvégén rengeteg ember mosolyával találkoztunk! Olvashattunk, hallgathattunk történeteket és úgy tölthettünk együtt ismeretlenekkel órákat is akár, hogy végül az egész város egy nagy szomszédsággá válhatott. Talán nem csak az ünneplő házak lakói, hanem mindenki jobban odafigyel majd a szomszédjára. S nem csak az ilyen hétvégékre, hanem a holnapokra is megfogalmazunk egy-két jó szót a másikhoz. :)


Budapest100 – 2014.04.26-27.