Tisztviselőtelep a Józsefvárosban II.

Tudtad?

Iskolák a Tisztviselőtelepen


A legutóbbi bejegyzésben hírül adtuk, hogy új „falucska” épült a Józsefváros egykori külvárosi legelőin. Megismerkedtünk a hosszú letelepedési folyamattal és a villámgyors villaépítészet remekeivel. Megnéztük, hogy zajlanak a 20-30-as évek mindennapjai a Simor utcai Városi Házakban és a telep környező utcáiban. Két nagymosás és teregetés között meghallgattuk a kintornást, és bekukkantottunk a híres üzletekbe is.

Miután a telepen az 1800-as évek végére egyre intenzívebben nőtt a betelepülő új lakók, családok száma, újabb közösségi és szociális igények merültek fel. Az emberek egy közösségi épület létrehozásában gondolkodtak. Az elképzelés 1888-ra öltött testet a Szapáry utcában, - ma Bláthy Ottó - a Borharapó telkén a faragott faléces épülettel, ahol hangulatos bálokat és mulatságokat rendeztek. Mellette a Kaszinó Hofbauer János tervei alapján 1891-ben helyet adott az Egyesületi Háznak, mely Lung György elnöksége alatt újabb épületszárnnyal bővült. Később egy része hosszú éveken át a vendéglátást szolgálta. Bár ma ajtaján a zárva tábla köszönt, én még emlékszem, amikor a 2000-es évek elején itt a Paprika Csárda előtt zsúfolásig álltak a külföldi turistabuszok. Kiváló konyhája mellett igazi kalocsai népművészeti motívumokban gyönyörködhetett a látogató. 

Egyesületi Ház

A dinamikusan növekvő kisvárosban a gyermekek szám is évről-évre emelkedett. Jelenleg a területen három szépséges iskolaépület látható, s bár kialakulásukban, történetükben hatással voltak egymásra, mégis jelentősen átalakultak. 

Iskola az Elnök utcában

1911-ben nyitotta kapuit az Elemi Leány Iskola, Elnök utcai főbejárattal. Az épület 1912-re a Rezső téri szárnnyal bővült, melynek bejárata a tér felől volt. Ekkor már a tisztviselőtelepi Községi Polgári Leányiskola (középiskola) is beköltözött a házba, mégis elkülönített területen folyhatott az oktatás. A fiúiskola három barakképületben kapott helyet, a mai Bláthy Ottó utcában. Később erkölcsi okok miatt megcserélték a diákcsoportokat, mondván; nem tesz jót, ha a lányok és a gimnazista fiúk egy fedél alatt tanulnak. Tudniillik, amikor a Könyves Kálmán körút gimnáziumából a Széchenyista diákok kinőtték épületük falait, ők is ide, az Elnök utcába kényszerültek.

 

 

A középiskola kilenc tantermében az előírt oktatási anyag mellett a diákok természetvédelmi és mezőgazdasági ismeretekre is szert tehettek, sőt madárvédelmi telepet is létrehoztak az iskola területén! A szomszédos, még beépítetlen kertekben konyhakertet készítettek, virágokat, facsemetéket neveltek, s bizony az iskola hat-családnyi méhészete is városszerte egyedülálló volt! 

A II. világháborúban a szép épület több belövést is kapott, s az életveszélyessé vált házat az ínséges időkben többször kirabolták. Felújítása az 50-es évekig váratott magára. Szakmunkás képzések otthonát biztosította a 70-es évek végéig. Ezt követően felvette a Mező Imre Ruhaipari Szakmunkásképző Intézet nevet, s szorgos diákjai nagy segítséget jelentettek az Orczy úton egykor működő Május 1. Ruhagyár számára is. Ennek a szép és kreatív szakmának mai napig szép emlékeit őrzik a folyosók szakmatörténeti vitrinjei. A 2007-es évtől a szakképzés fokozatosan bővült, majd teljesen átalakult, és végül nevet is változtatott. A Mándy Iván Szakképző Iskola és Speciális Szakiskola ma főleg a vendéglátás területen kíván alapos ismereteket adni tanulóinak. 

Iskola a Vajda Péter utcában

A telep első lakói között még az elenyésző számú gimnazista korú diákság továbbra is a városban folytatta tanulmányit. A néhány alsóbb osztályos gyermek taníttatását kezdetben itt a telepen, Syda Antónia tanítónő-kisasszony vállalta. Ám a kertváros hamar benépesült, és közel 350 gyermek oktatását kellett megoldani. A szükség úgy hozta, hogy a korábban már említett Kaszinó mellett, a szép, fafaragású ház két termében szólalt meg először a csengő, és vette ezzel kezdetét 1890-ben Ágotai Béla iskolamester vezetésével a tanév.

Ám a kis favázas épület 1934-ben új életre kelt! Felszedte sátorfáját, és egy ökörfogat segítségével átkocsikázott az Üllői úti református templom kertjébe. A korabeli adásvételi szerződést követően az épület új hivatást töltött be. Előbb a cserkészcsapaté, majd a templomgondnok lakása lett. Később a hívek részére közösségi programok helyszíneként, egészen 2009-ig használták. Felújításáról és további sorsáról még nem született döntés.

No, persze a diákok sem maradtak fedél nélkül! Az Elnök utcában és a barakképületekben tárt karokkal várták őket, még ha éppen szűkösen is voltak. Az akkor már 365 tanuló részére egyre sürgetőbbé vált egy önálló saját iskola létrehozása. Az 1913-as év márciusában a volt Simor, ma Vajda Péter utca Kolóniájával szemközti telkén letették hát az oktatási intézmény alapkövét. A szecessziós épület terveit Lechner Ödön készítette, az építkezés pedig szépen haladt. Mikor 1914 nyarára tető alá hozták volna az iskolát, közbeszólt a háború. A termeket így a diákok helyett egy híradó-ezred foglalta el, sőt a barakkiskolákban is lovak és szekerek állomásoztak. A diákok ideiglenes helyükön váltott napszakban tanultak. A Simor úti félkész épület aztán hadikórházként üzemelt, melynek tornatermében az éhezést visszaszorítandó, közösségi konyhát alakítottak ki.
A háború után végül 1924-re tető került az iskolaépület feje fölé, és végre megindult a tanítás egészen a II. világháborúig. Ekkor laktanyává lett, tornaterme pedig istállóvá. Az ostrom alatt súlyos belövést is kapott. 1945 után a szomszédos Gépgyár munkásai és a szülők segítségével megkerültek a széthordott bútorok, megjavították a zárakat is, hogy a tantestület és a diákok végre újra egymásnak adhassák a kilincset. 

 
A Vajda Péter Ének-zenei Általános és Sportiskola padjait számos híresség koptatta. A szomszédos Ganz-MÁVAG Gyár Acélhang Kórusával együtt a kisdiákok a maguk Cérnahang Kórusával erősítették az ünnepeket. 

Itt tanult Hajósi István Magyarország tiszteletbeli perui konzulja, Rejtő Ildikó vívó, olimpiai bajnok, Regőczy Krisztina világbajnok műkorcsolyázó, Szenes Andrea az MTV egykori alelnöke. De itt tanult Jakupcsek Gabriella televíziós-rádiós műsorvezető is, akiről az a helyes anekdota járja, hogy bár, már 7 évesen kitűnő tanulója volt az intézménynek, magatartásból bizony hármast kapott. Megmutatva otthon az ellenőrzőjét, szülei szigorúan annyit mondtak; - Javítsd ki! – mire ő leleményesen átjavította a 3-ast 5-ösre! ;)

Látogatásom alkalmával Zsófia tanárnő vezetett körbe, és lelkes odaadással mesélt az iskola múltjáról, máig pezsgő jelenéről! Megtudtam azt is, hogy az 54 fős tanári karban sokan gyerekként ebben az iskolában tanultak, és bizony még emlékeznek rá, hogy a folyosókon hol állt az elválasztó fal egészen 1971-ig, ami külön fiú és leány részre osztotta a szimmetrikus épületet. Máig látható mindkét díszes főbejárat, melyek mellett egy-egy gondnoki lakás is helyet kapott régen. 

Az iskola igazgatóinak fényképei

Beszélgetésünk során előkerültek a vitrinből a régi évkönyvek, a drámapedagógia szakkör írott emlékei, az úttörőcsapatok névsora, a szépen hímzett zászlók, köztük egy különleges kézzel festett is. A tavalyi, 100 éves évfordulójukról nagyszabású ünnepséggel emlékeztek meg. A hosszú évek alatt összegyűjtött tárgyi emlékek a folyosón vitrinben láthatók. Köztük számtalan szépírással címkézett fénykép, palatábla, osztályfénykép, régi tintásüveg, háborús repeszdarabok, osztálynévsorok és újságcikkek között, számomra a legérdekesebbek a palackbazárt üzenetek voltak. 1963-ban történt ugyanis, hogy Vanyola polgárai Vajda Péter szülőhelyéről, az intézmény fennállásának 50. évfordulójára tölgyfa csemetét adományoztak a nebulóknak, melyet ünnepség keretében el is ültettek az udvar közepére egy palackba zárt üzenettel együtt; többek között az iskola minden tanárának és diákjának gyöngybetűs aláírásával. Az évfordulóra most ők is készítettek újabb emlékeket az utókor számára, és egy márvány emléktábla mögé helyezték.
Bár hivatalos iskolai tanulmányaimat már régen befejeztem, mégis a sok érdekes szakkör hallatán, kedvem támadt újra kisiskolás lenni! ;)

Iskola a Könyves Kálmán körúton

Ezt a palotát már sokszor megcsodáltam, bár akkor még nem foglalkoztam alaposabban Budapest épületeivel. A romos homlokzata és a fehérre vakolt érdekes népies mintás oldalsó részei mindig nagy kontrasztot keltettek. Ha körbesétáljuk olyan, mintha nem is ugyanaz az épület lenne. Körúti homlokzatáról nekem most egy öreg, mozdulatlan mammut jut eszembe. Ám fénykorában bizony ezt a szépséges épületet méltán hívták Tündérpalotának!

Bár az épület még nem volt kész, az iskola 1904-ben alakult Gaal Mózsi bácsi igazgatása alatt, mégpedig az akkor még X. kerülethez tartozó telep Magyar Királyi Állami Széchenyi István Főgimnáziumaként. Kőrössy Albert építész ceruzája nyomán pedig 1911-re fel is épült az iskola, melynek évkönyve a következőket jegyezte: „[…] díszes homlokzatával szépen, fiatalosan néz a népligetre, melynek lombos fái közül úgy hat a szemlélőre, miként ha tündérkastély volna. Aki megpillantja, akaratlanul is megáll és gyönyörködik üde szépségében.”
 

Forrás: OFI - OPKM

.

Forrás: OFI - OPKM

A külső megjelenés mellett nagy hangsúlyt kaptak a gazdagon felszerelt szakági helyiségek is. Természettudományi szertárak és vetítésre alkalmas termek álltak a tanulók rendelkezésére. Nem csak elméleti, de gyakorlati készségeket, is elsajátíthattak itt, mint az asztalos, lakatos, könyvkötő, stb. szakmák. De bizony, tanított itt még Babits Mihály is!

Forrás: OFI - OPKM

Forrás: OFI - OPKM

Az intézmény egyedülálló és példaértékű közösséget teremtett a diákok, a szülők és az oktatók között! A belső élet az úgynevezett iskolacsalád elve, melynek alapja az érzelmi kapcsolat, az összetartozás, odafigyelés és a kölcsönös segítségnyújtás volt. Ha egy kisdiák megbetegedett a tanulók elvitték neki a leckét, de volt, hogy maga a tanár, vagy a derűs igazgató is meglátogatta a családot. A kiváló tanulókat családi ebéddel jutalmazták, és az iskola ünnepségeken a szülők is részt vettek. Volt zenekar, de volt szavalókör is. Elkészült az iskola saját zászlója is, melyet az asszonyok maguk hímeztek. Hangversenyeket rendeztek a Kaszinóban a szegényebb sorsú diákok megsegítésére.

Alig pár év múlva az első világháború a megszálló csapatok miatt óriási károkat okozott az épületben, melyet kórházzá alakítottak. 1924-től reálgimnáziumként folytatódott az oktatási tevékenység. Trianon következtében az egyre nagyobb mértékű megmentett muzeális értékek elhelyezését megoldandó, előbb ideiglenesen, majd véglegesen a Nemzeti Múzeum Néprajzi Tára költözött a ház egyik szárnyába, ami kétségtelen, hogy nem vált az épület hasznára. Ezzel együtt az iskolacsalád szellemisége is szétesett a 40-es évek végétől. Az erkölcsi hanyatlás az egykor gazdag könyvtár anyagát és a szertárak felszereltségét is tizedelte. Az 1975-ig működő gimnázium később nyomdaipari majd gép- és gyorsíró szakiskolának kellett, hogy átadja megtépázott Tündérpalotáját.

Jelenleg itt található az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, melynek gazdag kiállítását egyébként mindenki figyelmébe ajánlom! :)

Az egykori hangulatot, és szellemiséget a 80-as években megalakított Széchenyista Öregdiákok Baráti Társasága szorgalommal és lelkesedéssel ápolja. Az elveszett zászlót újrahímezték, az iskolaalapító Gaal Mózes sírját évente megkoszorúzzák, és emléktáblát is állítottak az egykori iskolai lakásának falán.

Még nincs itt a tanév vége, de mi már ki(be)jártuk az összes iskolát. Megismertük a régi nevelési elveket, és a Tisztviselőtelep valóban minden területre kiterjedő összetartását. Lassan kitavaszodik. Érdemes ellátogatni ide, megnézni a múzeumot, és még több érdekes feljegyzést olvasgatni az egykori Tündérpalotában működő könyvtárban is. :) 

Régi idők iskolája

Forrás:
Helyszínbejárás: 2014. 
opkm.hu
Pap Zsolt és Dr. Pruzsinszky József: Száz meg tizenöt év II. (A Tisztviselőtelep története. /20-30-as évek/) – 2000. - Széchenyista Öregdiákok Baráti Társasága
Köszönet Németh Mónikának, az Elnök utcai iskola munkatársának és Fleck Zsófiának, a Vajda Péter utcai iskola tanárnőjének a lelkes hozzáállásért és a helytörténeti anyagok, ismeretek megosztásáért!