Mézeskalács házak a sínek mentén I.

Fedezd fel!

MÁV lakótelep – Rákospalota


Az 1869-ben alapított Magyar Királyi Államvasutak (MÁV) – mint ahogy pl. az Óbudai Gázgyár vonatozásában is láthattuk – dolgozói számára nem csak munkát adott, de a lakhatást is igyekezett szervezett módon és magas színvonalon megoldani. Az első utunk az M3-as bevezető szakaszára visz, ahol a Rákos út, Széchenyi út, Vasutastelep utca és Wesselényi utca által határolt területen teszünk egy kellemes sétát. (Térkép)

Az 1900-as évek elején az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, illetve nagyobb részben Károlyi István gróf tulajdonában a környező területen szőlőültetvények voltak. Ennek egy részét a MÁV már 1889-ben elfoglalta, hogy a vasút számára Vác felől Óbuda irányába a közvetlen kanyarodást lehetővé tegye. A szőlőültetvény kipusztulását követően ez a terület a MÁV részére kiválónak bizonyult arra, hogy felépítse Budapest legnagyobb kocsiszerelő műhelyét, mivel a Nyugati pályaudvaron 1847-től üzemelő karbantartó állomás, a rohamos fejlődés miatt már szűkösnek bizonyult. Az új vágányhálózat építését és az Istvántelki Főműhelyt 1903-ban kezdték megvalósítani.

Az itt dolgozó több száz munkás részére a vasúttársaság komfortos életkörülményeket biztosított, a vállalat felé tett teljes elkötelezettségük ellenében. A munkások és tisztviselők elhelyezésének megoldására két ütemben zajlott építkezés.

A mai Rákos út, Szent Korona útja, Ozmán utca, Széchenyi út által körbezárt területen 1907-től 30 darab, WC és fürdőszoba nélküli, négylakásos, földszintes kis házak épültek, melyek mindegyikéhez, sövénnyel elválasztott kis kert tartozott. Az Ozmán utcától a Vasutastelep utcáig 1904-től, a második szakaszban építkeztek. A szecesszió jegyeit magán viselő és már vezetékes vízzel is ellátott(!), kétemeletes, lakásonként egy-, ill. kétszobás házak, a földszintesekhez képest jóval elegánsabbak voltak. Itt már jobban ügyeltek a lakók kényelmére, hiszen nagy előszoba, konyha, éléskamra és WC is – igaz, fürdőszoba nélkül –tartozott a 252 új lakáshoz. A lakók önálló kertrészükön veteményest gondoztak, de sertést és tyúkot is tarthattak. A közel kétezer lélekszámú telep az 1920-as, 30-as években élte fénykorát.

Mivel a megmaradt telepet ma már csak lakóházak alkotják, nem meglepő, hogy feltűnést kelt, ha a helyiek kis falujába idegen érkezik. Látogatásomkor két idős úrral beszélgettem, akik korábban a MÁV alkalmazásában álltak. Tőlük tudtam meg, hogy a főműhely területén régen munkáskaszinó és sporttelep működött, illetve egy népfürdő is létesült – kiváltandó a lakások fürdőszoba hiányát. A Kultúrházban könyvtár, biliárdterem és mozi is várta a munkásokat, de itt gyakorolt a MÁV fúvós és szimfonikus zenekara is. Az iskola mellett a telepen piac és kertészet is szolgálta a lakók kényelmét.


A terület többször is a városrendezés áldozatául esett. 1945 után a lakások állami kézbe kerültek. 1970-től 10 év leforgása alatt a korszerűtlen kis földszintes házakat és egy emeletes házat is lebontottak. Helyükön ma nagy lakótelep áll. A korábbi egységet ráadásul az M3-as autópálya szakasza is kettévágta. Az egyforma típustervekről mintázott emeletes, két L alakú, 2x6 lakásos épületek lakásméretei eltérők voltak. Sokan, azóta az eredetileg kb. 50-60 nm-es lakásaikat átépítették és a hátsó nyitott verandákat is beüvegezték. A megmaradt, összefüggő terület védelmére létesült a MÁV Telep Baráti Köre. Az egyik, idős beszélgetőtársam jegyezte meg, hogy a telep közepén állt óvoda bontása után felszabadult területen sikerült megakadályozniuk egy új lakópark felépítését.

A beszédes nevű utcákban (Mozdonyvezető, Mozdonyfűtő, Vasutaskert, Vasutasház utcák) sétálva látható, hogy csigavonalas, íves pártázatok adják az épületek egyik jellegzetességét. A „mézeskalács házakra” jellemző spaletták itt a zöld minden árnyalatában és minőségében megtalálhatók – már, ahol még nem szedték le. A tetőformák sokfélesége és az eltérő ablaknyílások teszik változatossá az épületeket.

A Szent Korona útjáról nyílik egy U alakú, az előzőektől eltérő épülettömb, mely okkersárga színt kapott. Külön érdekessége az a tipikus, fehérre festett betonkerítés, melyet a vasúti megállóknál is láthatunk. Az Istvántelki Főműhely magasabb beosztású dolgozói, a tisztviselők kaptak itt lakásokat. A központi udvar közepén 4 oldalról, lépcsős lejárat vezet a vasajtós óvóhelyekre. A két épülettömb 3-3 lépcsőházában eredetileg talán 8-8 lakás lehetett. A hozzájuk tartozó hátsó kertekhez keskeny utacskák vezetnek. Itt még sok helyen állnak - bár nyilván eredeti rendeltetésükhöz képest használaton kívül - a sertés- és tyúkólak.

Érdemes elsétálni, kirándulni ebbe a kedves kis „faluba”, ahol szemmel láthatóan megállt az idő! Csend, béke és nyugalom van itt. Idős nénik gondozzák virágaikat, kiskertjeiket, és macskák nézelődnek az ablakpárkányból.


Forrás:
Helyszínbejárás 2013.
bpxv.blog.hu
Istvántelki Főműhely
epiteszforum.hu
old.ktenet.hu

MÁV-telep

Változatos tetőszerkezet, íves díszítéssel

Macska az ablakban

Itt is megvannak még az eredeti spaletták

Jellegzetes kerítés

Beszédes nevek

Típusépületek

Típusépületek

Típusépületek

Hátsó udvar

A tisztviselők háza...

... jellegzetes csúcsos sarokkal

... és változatos ablakokkal

A belső udvar homlokzata

Kakukktojás a szimmetriában ;)

Az U alakú tömb...

... egyik lépcsőházi bejárata

Ahol megállt az idő: régi, kopott táblák

Kijárat a lépcsőházból a hátsó kertek felé...

Ahol megállt az idő: tyúkólak

A tyúkok varrni tanulnak :)

Ahol megállt az idő: Lenin utca 11.

Variációk egy témára :)

Variációk egy témára :)

 

Kiskertek virággal...

... és macskával